🌸 responsibility makes the drunk men cry | ginhiji

🌸 a rend őreinek felbosszantása is bűncselekmény

✧･ﾟ: ✧･ﾟ:･ﾟ✧:･ﾟ✧

A két férfi gombóccal a torkában nézte, ahogyan a fiatal vörös szemű szamuráj türelmesen várakozik a már lassan lefelé ereszkedő liftre, mi hívogatóan nyitotta szét kapuit a rendőr színe előtt. A fiú ahelyett, hogy saját maga tette volna be először a lábát, előreküldte néhány hűséges emberét, míg ő egy barátságos mosolyt öltve arcára tovább beszélgetett a recepciós hölggyel a gyilkosság még nem hallott részleteiről. A többi osztag a parancs megvárása nélkül is szófogadóan sorakozott fel a hall közepén állva, majd a fekete ruhás férfiakból álló tömeg, sebesen a lépcsőház felé vette az irányt nem törődve a vezetőjükkel, ki egy apró sóhajt kiengedve torkán hátat fordított a már felfelé emelkedő liftnek, várva a következő fuvart.

- Menj előre, Hijikata-kun. –lépett egy aprót egyenesen a göndör fürtös, miközben magabiztos tekintetét az ártatlannak tűnő, de a szituációban különösen veszélyes Sougo mosolygó arcára szegezte. – Majd én lent maradok és feltartom egy darabig azt az idiótát.

- Biztosan meg tudod csinálni? – nézett a mellette állóra bizonytalanul Toushirou, majd mikor meglátta annak tekintetét, bólintott egy aprót és az irányt ő is egyenesen a lépcsőkön felrohanó férfiak felé vette.

Gintoki nagyot nyelt, ahogyan a világosbarna hajú szamuráj tekintete, akaratlanul is találkozott az övével. Arcára egy inkább fintornak tűnő mosolyt erőltetett, ahogy a recepcióssal való beszélgetésből kiszálló fiú lassan előtte termett.

- Mi járatban errefelé, Danna? – érdeklődött, miközben ajkai közül egy hatalmas rózsaszínű rágóbuborékot fújt ki. – Csak nem te vagy az elkövető?

Az ezüsthajú szamuráj tarkóját vakargatva nevetett a hallottakon, miközben a szemkontaktust kerülve próbálta elrejteni a belőle áradó idegességet. Számára már ez a pár másodperc is halálosnak tűnt, mintha bármelyik pillanatban elő akart volna bukkanni a fiatal osztagvezető szeméből egy vad démon, mi kegyetlenül kicsikarva belőle összes féltve őrzött titkát húzná le egész testét a végtelen, sötét mélységbe.

- Dehogy is! – nevetett továbbra is a göndör fürtös. – Tudod csak nyomozni jöttünk ide!

- Jöttetek? – döntötte oldalra a fejét bizonytalanul Sougo a többes szám hallatán, majd amikor egy számára ismerősnek tűnő hang csendült fel mögüle, száját széles mosolyra húzta, miközben hátát mutatva az ezüsthajúnak, a felé száguldó Amanto lány irányába fordult. – Szóval ti is itt vagytok.

Kagura egy hangos csatakiáltást hallatva azonnal a lila esernyője felé kapott, mivel megpróbált ütést mérni a fiatal fiú fejére, ki lazán megragadta a lány vékony csuklóját ezzel átlendítve őt maga fölött.

- Rohadék szadista. – nyögte fel a fiatal Amanto a földön fekve, majd lassan újra lábra állt.

- Menjetek haza, Danna. Ez nem egy játszótér. – védte ki az osztagvezető a rá támadó Yato minden egyes ütését, majd mikor annak egyik keze erősen az arcába csapódott, a fiatal szamuráj bosszankodva folytatta érvelését. – A lift már lassan megérkezik, nem szórakozhatok ilyen marhákkal tovább!

- Huh? Lift? – kérdezte fennhangon az ezüsthajú szamuráj, miközben oldaláról lecsatolva a már szójaszósztól bűzlő fakardját, mit izmait megfeszítve minden erejével a lift irányítópanelébe mélyesztett. Az apró, vakítóan fényes szikrák szemkápráztatóan pattogtak ki a fém felületen keletkezett réseken dobhártyaszaggató morajjal kísérve, mi minden emeleten tartózkodó személy tekintetét magára vonta. A lift tartókötele azonnal beakadt a rongálást követően, mi hatalmas pánikot keltett a benne tartózkodó már ijedtükben hangoskodó rendőrtömegben. – Sajnálom Souichiro-kun, de a lift sajnos nem üzemel.