🌸 responsibility makes the drunk men cry | ginhiji

🌸 az alkohol nem mindig feledteti el a rossz emlékeket

✧･ﾟ: ✧･ﾟ:･ﾟ✧:･ﾟ✧

A nap felhők mögül előbújó, gyengéden tűző sugarai vakítóan verődtek be az üvegablakon keresztül egyenesen a hófehér falú tág hotelszobát beborítva. A két férfi kisápadt arccal, gombóccal a torkukban meredtek egymásra, ruháik a sarokban hevertek, alattuk az összegyűrt lepedő húzódott végig. Lassan izzadtságcseppek kezdtek lecsordulni sápadt bőrükön, amint kezdték kapiskálni, mi történhetett kettejük között az elmúlt majdnem teljesen elfeledett éjszakán.

Gintoki és Toushirou mint mindig, összekaptak éjjel nem sokkal a találkozásuk után egy olyan apróságon, hogy ugyan ki bír el jobban az erősebb alkoholos italokkal kettejük közül. Miután a két férfi felelőtlenül felöntött a garatra, fizetés nélkül elhagyták a helyet nagyobb szórakozást nyújtó elfoglaltságot keresve, nem számolva a ténnyel, hogy az ember részegen egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mit is csinál pontosan. S ez velük sem történt másképp.

Toushirou remegő kézzel gyújtott meg egy szál cigarettát annak reményében, hogy majd az talán segít csillapítani a benne tomboló feszültséget, de persze ez nem volt ilyen egyszerű.

- U- ugyan már! - dadogott az ezüsthajú szamuráj, miközben lerántotta magáról a takarót. - Biztosan van rajtunk legalább egy alsó, ugye Hijikata-kun?

A sötét hajú férfi még jobban kisápadt látva a mellette ülő anyaszült meztelen testét, így egy perc sem kellett neki ahhoz, hogy zavarában egy jobb horoggal jutalmazza a göndör fürtöst. Gintoki pontosan a ledobott ruhájuk közt landolt, majd amint megmarkolta a keze alatt lévő alsójának jellegzetes selymes anyagát, rá kellett jönnie, hiába is próbálja elhitetni magukkal, hogy nem történt kettejük közt az égvilágon semmi.

- Yorozuya, én hazamegyek. - nyögte remegő hangon Toushirou, miközben a takarót maga köré csavarva próbált erőt venni magán és lemászni az ágyról.

Amint feltápászkodott, leírhatatlan fájdalom nyilallt a csípőjébe, minek köszönhetően hamar egyensúlyát elveszítve esett vissza a puha fehér párnák kötege közé.

-Ugye ez most csak valami vicc. – kapott a fejéhez az ezüsthajú szamuráj, miközben felállt a földről és összerogyott az ágy végében. Szemei tágra nyíltak amint számára végre összeállt a kép, lábával idegesen dobolt a padlón mély levegővételeket véve még mielőtt szóra nyitotta volna remegő ajkait. – Az nem lehet, hogy te most tényleg bepucsítottá-

- Ki ne merd mondani. – szorította erősen tenyerét a sötét hajú férfi Gintoki szájára, ezzel teljesen belé fojtva a legapróbb hangot is mi kijöhetett volna a torkán, az ajkai közül lógó cigaretta már lassan kettészakadt összeszorított fogai alatt miközben maga sem akarta elhinni a történteket. Miután a göndör fürtös megadóan füle mellé emelte izzadó kezeit, Toushirou lassan felbátorodott ahhoz, hogy végre elengedje a szamurájt. – Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy tényleg ágyba bújtam egy olyan semmirekellő szarházival mint te.

- Nekem mondod? Előbb halnék meg minthogy elfogadjam, hogy tegnap bármit is tettem a szőrös seggeddel. – vágott vissza undorodva Gintoki, mire a sötét hajú férfi felháborodva pattant ki az ágyból most már egy cseppet sem törődve a hátsójába hasító fájdalommal.

- Kinek van szőrös segge?

- Ha a főnökötök egy gorilla, állítom hogy mindannyian töltöttetek vele annyi időt, hogy átvegyétek tőle a szőrös seggét! – gúnyolódott a göndör fürtös továbbra is mindent elkövetve, hogy ebből a harcból ő jöhessen ki a győztes félként.