🌸 responsibility makes the drunk men cry | ginhiji

🌸 a legfélelmetesebb rémtörténetek mind tapasztalatokból születnek

✧･ﾟ: ✧･ﾟ:･ﾟ✧:･ﾟ✧

-A-Alparancsnok, Danna, micsoda meglepetés! - dadogott zavartan a fekete hajú rendőrtiszt, arcán apró izzadtságcseppek gyöngyöztek miközben remegő kezeivel integetés szerű mozdulatokat ejtett. - Mi-Mi járatban errefelé?

Toushirou ereiben megfagyott a vér, kék tekintetével az ezüst szamurájét kereste, aki még mindig a szék karján támaszkodva térdelt a földön, vérző orrára tapasztva a kezét, miközben sápadt arca gyöngyözött az izzadtságcseppektől.

- Ya-Yamazaki! Látom elhoztad amit kértem. - erőltetett egy inkább fintorra hasonlító mosolyt az arcára a Démoni Alparancsnok, mogorva erek dudorodtak a homlokán ahogy nem tudta dühét elrejteni a megszeppent kém elől, ki zavartan vakargatta meg tarkóját miután felvette a földön heverő cigarettásdobozt, szinte már pontosan tudva, mi fog történni vele az elkövetkezendő egy perc leforgása alatt. - És...pontosan mikor is értél ide vissza?

- Öhm... - gondolkodott el remegve a fekete hajú, tekintetét ide-oda kapkodva. - Csak most érkeztem...egy...egy öt perce...

A kék szemű szigorúan nézett Gintoki irányába, aki szinte már a férfi összeszűkült óceánszínű íriszeiből ki tudta olvasni mire gondol, s amint megfontolta válaszát, megadóan bólintott egy aprót. Toushirou tekintete ismét az újonnan érkezett rendőrtiszt irányába vándorolt, lassan felállt, majd sötét ábrázattal indult meg a remegve hátráló kém irányába ujjait hangosan ropogtatva ezzel kicsit sem barátságosnak tűnve annak nagyra tágult szemében.

- A-Alparancsnok! - dadogott. -Í-Ígérem nem mondom el senkinek! Komolyan! A-Amúgy is mi lenne bárkinek szenzációs a maga szexuális életében é-és hogy kivel hált a múlj éjjel? U-Ugye?

Amint ráeszmélt, hogy szavai süket fülekre találtak, s talán ezzel még csak jobban felbuzdította felettesét az erőszakra, egy határozott mozdulattal sarkon fordult menekülőutat keresve, de amint megérezte a csuklóján a mögötte lévő hideg érintését, már tudta, jobban járt volna ha tartja a száját s nem üti bele az orrát az ügybe.

🚬🚬🚬

- Zaki! - vágódott be az ajtó egy hangos moraj kíséretében, mit gyors visszhangzó léptek sorozata követett, majd megjelent a csapat fekete egyenruhás férfi, élükön az első osztag kapitányával és az alkalmi munkások fiatal yato lányával. A fiú arca sápadt volt ugyan és izzadt a hosszú lépcsősorokon való rohanástól, teste teljesen kifullad így mély lélegzetekkel töltötte fel tüdejét úja és újra csak friss levegővel, ennek ellenére rubint szemei viszont szokásukhoz hívően üresek voltak nem tükrözve az aggodalom legkisebb jeleit sem. - Hallottuk a sikoltását így idesiettünk amilyen gyorsan csak lehetett, de úgy látom csak ti kavarjátok a bajt ismét, nem igaz Hijikata-san?

A tinédzser ajkai halovány mosolyra húzódtak látva felettese pánikot tükröző kék íriszeit.

- Remélem kielégítő magyarázatot tudsz adni a szikrázó irányítópanelre és a két sérültre akik a földön fekszenek, különben jelentem a papusnak, hogy ma valami nagyon nem stimmel veled. Ki tudja, talán még ma a fejedet venné.

- So-Sougo! - pattant fel a Démoni Alparancsnok zavartan, kezével a lefelé nyúlt, majd mikor ujjhegye éppen csak megsimította az ezüst szamuráj gallérját szorosan megragadta azt, ezzel felrántva a meglepett férfit a földről reménykedve, hogy segít neki valahogyan kimagyarázni a helyzetet. A göndör fürtös rubintvörös tekintete mélyen Toushirou kékjeibe fúródott, arca ugyan elsőre bizonytalan volt majd amint realizálta a helyzetet, és hogy neki is oda kell tenni magát a szereplésben ha el akarja kerülni a kínos végkimeneteleket azonnal szorosan a sötét hajú mellé lépett. - Félreérted, tudod.....izé, ő volt az!