Zöldellő pázsit; puha ég,
megannyi szép, színes táj,
fölötte szőlők őrzik rég,
és az elkószáló felhőnyáj.
Az utak mentén lugasok,
tőkék; fürtök futnak,
alattuk meg kék vizén
szeli át a szertelen Duna.
A közelben szarvasok; gímek,
körötte a Wiener-wald,
heurigerek, piros orrú népek,
tangóharmonika és a tánc.
A vadászlak üresen áll
már évszázadok óta,
nincs benne régmúlt úri nép:
az önelégült monarchia.
Csak csupán bódult csend,
a megtestesült oltalom.
Vándor! Ki ha ide belépsz,
rád vár egy álmodott nyugalom.
