Jössz -e hozzám mikor hívlak,
vagy félsz, hogy téged úgy remélek,
szelídek lesznek az árnyak
mi körbeölel napban fényben?
Gyere velem légy sugaram!
Tavasz szélként leszek társad,
megóvlak én minden bajtól,
rabod leszek szolgaságban.
Fészket rakok az öledbe,
abba hajtom fejem lágyan,
madár röptű kicsiny lelkem
boldogságok fellegvára.
Elűzzük a telet holnap,
mi a fagytól sose félünk,
tűz borul ránk hogyha sorvad
deres múltunk jövőképünk.
Mint földet eső úgy kívánlak,
őrizlek ha visznek félve
jámbor utunk összeolvad
védtelenül a messzeségbe.
