Idők Tengere

IV. Fejezet

Az alhasamból áradó fájdalom keltett. Késő délután volt, a nap már kezdett lemenni és az ég egy része rózsaszínben pompázott. Az oldalamra fordultam és összehúztam magam. Összeszorítottam a szám, amikor a fájdalom megint az alhasamba hasított. Olyan volt, mintha valaki többször beleszúrt volna egy kést. Tudtam, hogy pár napon belül meg fog jönni, mert már délelőtt éreztem azt a bizonyos tompa sajgást. Nem tudom mióta feküdtem így, de egyszer csak halkan kopogtak a szobám ajtaján.

-Abiana, jössz vacsorázni? Elmegyünk mind abba az új étterembe.- hallatszott Mor hangja. Amikor nem kapott választ, óvatosan benyitott és belesett, ám ahogy meglátta remegő testem, kivágta az ajtót és odasietett hozzám.

-Mi a baj?- térdelt le mellém.

-Megjött a menstruációm.- suttogtam rekedten. A barátnőm elhúzta a száját és megsimogatta a hajam.

-Feyre.- kiáltott fel. Pár másodperc múlva a nővérem is mellettem termett és lehúzta rólam a takarót. Morral együtt felszisszentek, mire kérdőn rájuk pillantottam.

-Mi az?

-Semmi.- habozott Feyre. –Csak tiszta vér a nadrágod.

-Meg a lepedő körülötted.- tette hozzá Mor. Ekkor a három illír is megjelent az ajtóban, mire lesütöttem a szemem. Már csak ez hiányzott.

-Baj van?- érdeklődött aggódva Rhys. Cassian beljebb lépett, de Mor gyorsan előtte termett és megrázta a fejét.

-Csupán az a bizonyos női probléma.- Mor ezzel mindent elmondott tömören. Eközben Feyre megpróbált segíteni felülni, de egyszerűen annyira fájt mindenem, hogy olyan voltam, akár egy rongybaba.

-Ki kéne vinni a fürdőszobába.- szólt halkan Feyre. Azriel félretolta Cassiant és Mort, lehajolt és óvatosan a karjába vett. A mellkasába temettem az arcom, éreztem, hogy ég az arcom a szégyentől, de ő egy szó nélkül finoman a kád szélére ültetett. Mindannyian követték és végül mind a hatan a kis fürdőszobámban nyomorogtunk.

-Áu!- kiáltott fel Cassian, amikor Feyre véletlen megütötte a szárnyát. –Anyukám, csak óvatosan.

-Na jó.- fordult feléjük Mor. –Kifelé. Nincs itt semmi szükség rátok és gondolom Abiana sem szeretné, ha végignéznétek, ahogy lefürdetjük.

-Hát nagyon nem.- dünnyögtem és Azriel vállára ejtettem a fejem, egy erősebb görcs miatt. Ziháltam, próbáltam másra gondolni, de annyira szörnyű volt, hogy azt hittem elhányom magam. A két fiú, miután vetettek rám még egy utolsó pillantást, kivonult.

-Menj te is.- tette Mor, Azriel vállára a kezét. Az rám nézett és megrázta a fejét.

-Szükségetek lesz rám, hogy betegyem a kádba.

-Ne.- ráztam meg a fejem, de ennek ellenére az ingébe kapaszkodtam.

-Maradok.- olyan hangon jelentette ezt ki, hogy a karomon felállt a szőr. Újra tiltakoztam, bár hiába.

-Rendben, hajthatatlan vagy, de legalább állj félre, hogy végre levegyük róla a ruháit.- szólt rá türelmetlenül a nővérem. Azriel arrébb csúszott, de nem engedte el a kezem, csak akkor amikor Feyre levette rólam a felsőm. Amint meztelen lettem, Azriel felállt és besegített a kádba. Annyira szégyelltem magam, amiért így lát, hogy bekönnyesedett a szemem.

-Menjetek ki.- küldte ki őket Azriel. Feyre már nyitotta a száját, de Mor rátette a karjára a kezét és nyomatékosan ránézett.

-Tegyük rendbe az ágyát.- húzta magával Feyret. Azriel megnyitotta a csapot és a kezét a víz alá dugva várta, hogy felmelegedjen. Felhúztam a lábam a mellkasomhoz, hogy valamennyire takarjam a meztelenségem és láttam, hogy a vér a lábam közül a lefolyó felé kezd folyni. Most már biztos vagyok abban, hogy valami szörnyűt tettem előző életemben, amiért ezt a kínos pillanatot át kell élnem. Azriel a hegekkel teli kezét a hátam közepére tette, mire nagy nehezen rápillantottam.