Idők Tengere

V. Fejezet

Azriel végig mellettem volt a menstruációm alatt. Segített lefürdeni, megetetett és simogatta a hátam, amikor kellett. Borzalmasan szenvedtem, de végül a negyedik nap jobb lett. Az ötödik napon már fel tudtam kelni az ágyból és egymagam lefürdeni. Azriel az ágyam szélén ült és figyelte, ahogy szárazra törlöm a hajam. Kifésültem az összeragadt csomókat és a tükörbe néztem. A szemem alatt karikák éktelenkedtek a több napos kialvatlanságtól, az arcom sápadt volt és az ajkam kicserepesedett. Egyszóval borzalmasan néztem ki. Sóhajtva egy hajgumiért nyúltam, hogy összekössem a száradó hajam, de ekkor Azriel felkelt és kinyújtózott. Figyeltem, ahogy előbukkan a kockás hasa a pólója alól és megfeszül minden izma. Nagyot nyelve újra a tükör felé fordultam és zavaromban egy krémért nyúltam. A kémmester mögém lépett és finoman megfogta az egyik nedves tincset.

-Befonod?- kérdeztem, és bár én viccnek szántam, ő mégis bólintott. Elvette a kezemből a hajgumit, a csuklójára csúsztatta és háromfelé választotta a hajam. Szájtátva bámultam az illír harcost, de ő rám sem pillantva arra koncentrált, hogy jól fonja be a hajam.

-Ezt meg hol tanultad?- a hangomban lehetett hallani a hitetlenkedést, de az ajkam mosolyra görbült. Az árnyénekes felnézett és a tükörben találkozott a pillantásunk.

-Ha elárulom, akkor meg kell ígérned, hogy soha senkinek nem adod tovább ezt a titkot.

-Miért akkor ki kell iktatnod?- kuncogtam.

-Sajnálatos módon, igen.- válaszolt rezzenéstelen arccal, mire felhorkantam és láttam, hogy megjelennek azok a szarkalábak a szeme sarkában, mint mindig, amikor jól mulat.

-Szóval?- sürgettem izgatottan, mert tényleg kíváncsi voltam. Megrázta a fejét, mintha azzal megállíthatta volna azt, hogy elmondja.

-Egyszer három napra egy kis házban ragadtam Cassiannel és ott volt egy könyv, amiben különböző hajstílusok voltak és, hogy hogyan lehet őket elkészíteni. Nos, a második nap annyira unatkoztunk, hogy végül befontam a haját.- bökte ki.

Egy pillanatig csak bámultam rá, de végül kirobbant belőlem a nevetés. A szám elé kaptam a kezem és oldalra dőltem. A könnyem is kicsordult és annyira nevettem, hogy majdnem leestem a székről. Levegőért kapkodva felnéztem rá és próbáltam megszólalni, de nem ment. Amíg próbáltam összeszedni magam, Rhysand lépett be a szobába. Először a barátjára pillantott, majd rám és kérdőn felvonta a szemöldökét.

-Ne kérdezd.- fojtotta a főúrba a szavát Azriel, amikor az nyitotta a száját. Rhysand megvonta a vállát, leült az ágyamra és az öklére támasztotta az állát.

-Hogy vagy?- érdeklődött.

-Jól vagyok, már alig fáj.- válaszoltam rámosolyogva, amit viszonzott. Ő is nagyon kedves volt velem az utóbbi napokban és mindig gondoskodott arról, hogy meglegyen mindenem. Azriel lehuppant mellé és homlokráncolva Rhysre nézett. Az árny, ami még mindig az alhasamon pihent, hirtelen megmozdult és felkúszott a csuklómra. Kisebb lett, és mint egy karkötő rákulcsolódott a kezemre. Kérdőn Azrielre néztem, de ő is csak összeráncolt szemöldökkel figyelte a jelenetet. Aztán a szemembe nézett és valósággal megdermedt, majd egy másodperc múlva Rhysand is.

-Mi az?- kérdeztem összezavarodva és rájuk bámultam. –Azriel?

-Nekünk mennünk kell. Van egy kis elintéznivalónk.- pattant fel Rhys és Azt is felrántotta a karjánál fogva. Ő továbbra is csak engem nézett, én pedig megdörzsöltem a mellkasom, ahol az árny épp végigsiklott. Aztán egyik másodpercről a másikra eltűntek, mintha nem is lettek volna.

Tömény festékszag csapott meg, ahogy beléptem Feyre műtermébe. Ressina, aki Feyrevel együtt vezette a műtermet, kikuksolt a hatalmas vászon mögül, amire éppen festett.

-Abiana.- mosolyodott el és sietve letette az ecsetet, hogy egy meleg öleléssel üdvözöljön. Amint eltolt magától végigsiklott rajtam a pillantása.

-Hallottam, hogy megjött az első menstruációd. Nagyon szörnyű volt?- kérdezte aggódva.

-Nos, így képzelem el milyen, amikor hasba szúrnak.- mondtam, mire elhúzta a száját. Egy székhez vezetett és a kezembe nyomott egy adag kekszet, azzal a címszóval, hogy fogytam. Míg én majszoltam, ő megkereste Feyret, aki valahol hátul volt a raktárban.

-Szia hugi.- köszöntött Feyre, miközben a kezeit törölgette.

-Te belenyúltál egy doboz fekete festékbe?- mustároltam a könyökéig fekete nővéremet.

-Á, nem érdekes.- legyintett. –Hogy vagy?

-Jól vagyok.- elővettem egy újabb kekszet és jóízűen beleharaptam.

-Az látszik, mert végre eszel.- paskolta meg a vállam. Az egyik vászonhoz ment, odapakolta a festékeket és intett, hogy üljek le a szófára.

-Biztos nem.- tiltakoztam, de ő csak nyomatékosan az ülőgarnitúra felé mutatott. Bosszúsan levetettem magam rá és a testvéremre pillantottam, aki a győztesek vigyorával a kezébe vette az ecsetét. Mivel tudtam, hogy sokéig itt leszek, ezért az oldalamra feküdtem és a karomra hajtottam a fejem. Valószínűleg elaludhattam, mert arra eszméltem fel, hogy az ajtó feletti kis csengő megszólal.

-Jó estét hölgyeim.- szólalt meg a jövevény. Megdörzsöltem a szemem és szembe találtam magam az ismeretlennel, aki egy szórakozott arckifejezéssel nézett rám.

-Tuhan, drága egyetlen kuzinom.- vetette magát a férfi karjaiba Ressina. Az említett viszonozta az ölelést, de visszasiklott rám a tekintete.

-Pszt, Feyre.- suttogtam. –A hajam összevissza áll vagy miért néz ennyire engem ez a pacák?

-Szerintem csak tetszel neki.

Homlokráncolva fordultam a férfi felé, aki kacsintott egyet. Erre a szemöldököm a magasba ugrott, de nem volt időm gondolkozni rajta, mert Ressina bemutatott minket.

-Ő itt Abiana, Feyre húga.

-Nagyon örvendek Abiana.- nyújtotta felém a kezét. Felkészülve arra, hogy a képességem lehet újra működésbe lép, a kezébe csúsztattam az enyém. Éreztem azt a bizonyos indát, de még időben elvágtam és már csak Tuhan ajkait éreztem a kézfejemen. A meglepettségtől elrántottam a kezem és nagyokat pislogva meredtem rá. Az Üstnek hála Feyre megmentett, mert mellém lépett és elköszönt a többiektől, majd maga után húzott.

-Kösz.- szólaltam meg, amint becsukta maga után az ajtót.

-Semmi gond, láttam, hogy egy kicsit kellemetlenül érzed magad.- kezdett el hazafelé sétálni. Erősen havazott, ezért közelebb húzódtunk egymáshoz és egymásba karoltunk.

-Valamiért nyugtalanná tesz engem az a férfi.- motyogtam. –Úgy vizslatott mintha egy vad lennék, akit vacsorára akar levadászni.

-Láttam. Még én sem találkoztam vele személyesen, de Ressina elmondása szerint elég nagy nőcsábász. Amúgy Azrielt hol hagytad? Az utóbbi napokban teljesen hozzád nőtt.- elhaladtunk egy csapat gyerek mellett, akik izgatottan sugdolóztak valamiről.

-Az árnyénekes annyira félelmetes. Ha nagy leszek, olyan veszedelmes akarok lenni, mint ő!- jelentette ki az egyik, mire elmosolyodtam. Kíváncsi lettem volna, hogy erre Azriel mit reagálna. Talán ha hazaértünk, majd elmesélem neki.

-Abiana.- rázta meg a karom Feyre.

-Ja, bocsi. Nem tudom hol van. Rhysand bejött a szobámba, beszélgettünk, majd mindketten lefagytak és végül eltűntek.

-Mi?- torpant meg Feyre.

-Nem tudom mi lehetett. Először Az dermedt meg és ő csak nézett rám döbbenten, majd Rhysand, aki csak felpattant és magával rángatta Azrielt azzal, hogy valami elintéznivalójuk van.- fejeztem be a mondandóm.

-A Nagy Anyára.- tátotta el a száját.

-Mi az?

-Semmi.- rendezte a vonásait, majd megköszörültea torkát. –Menjünk tovább.