Idők Tengere

IX. Fejezet

Már hajnali egy óra is elmúlt, de én még mindig csak forgolódtam az ágyamban. Rossz érzésem volt, úgy éreztem valami baljós dolog van készülőben. Megdörzsöltem a mellkasom, ahol egy erős rántást éreztem és felpattantam. Valami nincs rendben.

-Feyre?- kopogtam halkan az ajtajukon, majd résnyire kinyitottam és belestem.

-Abiana? Baj van?- ült fel aggódva. Mellé néztem, de Rhysand nem volt ott. Idegesen az alsó ajkamba haraptam és felsóhajtottam.

-Tudsz esetleg valamit a fiúkról? Hogy mikor jönnek?

-Nem, semmit.- rázta meg a fejét. –Nagyon sápadt vagy. Gyere ide.

Remegő lábakkal az ágyhoz léptem és leültem mellé. Feyre közelebb húzódott, megsimogatta a hátam és kérdőn bámult rám.

-Rossz érzésem van.- az ujjaimat kezdtem tördelni. –Valami nincs rendben.

-A fiúkkal?- kérdezte.

-Azriellel.- suttogtam és felhúztam a lábaim, majd az államat a térdemre fektettem. Belebámultam a szoba sötétségébe és próbáltam nyugtatni magam. A testvérem valamit motyogott, de nem értettem jól. Végül újra megsimította a hátam és az egyik tincsemet kezdte csavargatni.

-Gyere, feküdj le ide mellém.- lefeküdt, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Odamásztam mellé és egy nagy sóhaj kíséretében elterültem. Feyre figyelt egy ideig, simogatta a kezem, de egyre laposabbakat kezdett pislogni és pár perc múlva elaludt. Én idegesen doboltam a hasamon, mindenféle képek jelentek meg a fejemben a sérült Azrielről és képtelen voltam másra gondolni. Egy idő után, neszeket hallottam lentről és már futottam is le a lépcsőn. Ám ott csak a véres Rhyst és a még véresebb Cassiant találtam.

-Hol van?- kérdeztem rekedten. –Hol van Azriel?

-Nyugi Abiana.- tette a vállamra a hatalmas mancsát Cass. –Azriel megsérült.

Megroggyant a térdem, de Cassian még azelőtt elkapott, hogy a földre estem voltam. A szoba forogni kezdett és hányinger fogott el.

-Abiana. Abiana!- Rhysand megérintette az arcom és maga felé fordított. –Életben van. Csúnyán megvágták az oldalát, de pár nap múlva jobban lesz és akkor már fel is kelhet az ágyból.

-Hol van?- kibontakoztam Cassian öleléséből, de azért még nekitámaszkodtam a biztonság kedvéért. –Szeretném látni.

-A lakásában van, mert azt kérte odavigyük. Merthogy nem akar senki terhére lenni.- horkant fel Cass.

-Odaviszlek.- nyújtotta a kezét Rhysand, mire egyből megfogtam. Pár másodperc múlva eltűnt a feketeség körülöttem és egy szerény berendezésű nappaliban találtam magam. Nem néztem körbe, hanem egyből a folyosó felé kezdtem sétálni.

-Várj.- kapta el a karom a főúr. –Ha bármire szükségetek van, akkor szólj. Gondolom itt maradsz pár napig, szóval tényleg szólj ha szükségetek van valamire. A legutolsó ajtó.

Az állával a folyosó felé bökött, elmosolyodott és eltűnt. Remegő léptekkel a hálószobaajtóhoz mentem és mielőtt benyitottam volna, vettem egy mély lélegzetet.

-Jaj, Azriel.- forró könnyek törtek elő a szememből és halkan az ágyhoz léptem. Azriel oldalát egy hatalmas kötés fedte, ki volt takarva és az arca izzadságban úszott. Aludt, de az érintésemre felpattant a szeme.

-Abiana.- kábán pislogott és elmosolyodott. –Most álmodom ugye?

-Nem.- nevettem fel szipogva. –Itt vagyok.