Save Me •|Jikook

3.rész

Jiminék háza nem csak kívűlről volt gyönyörű hanem belülről is. A falak a kintiekkel ellentétben nagyon halvány barack színben pompáztak. Mindenhol barnás piros járólap helyenként egy két fehér foltal. Leírhatatlan mennyire gyönyörű.
-Kérsz valamit inni esetleg enni?-nézett fel rám Jimin. Ugyanis alacsonyabb mint én.
-Egy pohár vizet köszönöm.
-Semmi mást?
-Jimin nem fosztogatni vagyok itt.-néztem rá komolyan.
-Én meg nem azért,hogy éheztesselek. Elég nádszál vagy így is. Fény evő vagy?-néz rám teljes komolysággal.
-Addig nem hagysz békén ugye?
-Egy napja se ismerjük egymást és már tudod a lényeget.-villant fogas mosolyt.
-Az agyamra mész már most is.-nevettem fel. Mire csak szemet forgatott.-A szüleid mikor jönnek vissza?-ültem le egy székre a konyhában.
-Jövőhéten de mennek is vissza másap.
-Hogy bírod te ezt ki?
-Anyuval mindig is szorosabb kapcsolatom volt. Aput meg nem éppen az az ember aki törődik a véletlen gyerekkel.-sóhajtott nagyot majd leült mellém.
-Hogy érted,hogy véletlen gyerek?
-Nem voltam betervezve.
-Oo. Sajnálom.-küldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Nocsak.-szólalt meg hirtelen.-Most látlak először őszíntén mosolyogni.
-Most látsz talán negyedjére mosolyogni Jimin.-nevettem fel. De tudtam, hogy igaza van.
-Szerinted nem veszem észre?
-Aish...igazad van.-sóhajtottam fel.
-Na most te jössz. Mesélj. Ha már tegnap még a neved sem voltál hajlandó megmondani.
-Akkor honnan is tudod?-néztem íríszeibe fürkészően.
-Rosétól a szőke hajú csajszi azt hiszem.-mosolygott rám.
-Meg sem lep.
-Miért.
-Ő is próbálkozott azzal,hogy ne lázadjak mikor együtt voltunk de nem sikerült mert nagyon meguntam az egészet. Neked is nehéz dolgod lesz Park Jimin.
-Fel vagyok készülve Jeon Jungkook.-nevet fel.
Pár órával később már Jimin dalát be is fejeztük. Gyönyörű dal lett a Serendipity címet viselve. Még Koreográfiát is csináltunk. Úgyhogy mostmár csak én vagyok vissza és a közös projektünk.
-Megvan mi legyen a projektünk neve.-szólalt meg hosszú percek után.
-Jajj isten a sírba fogsz vinni,hogy ilyen hirtelen megszólalsz.-fogtam mellkasamra.
-Jól vagy?-jött közelebb és aggódóan nézett rám.
-Persze de nem vagy túl közel kicsit?-nevettem fel kínosan ugyanis Jimin alig 3 centire ült az arcomtól.
Legalább két percig néztük egymást ilyen közelről aztán megcsörrent a telefonom.
-Szia anyu! Mindjárt megyek haza Jiminnél vagyok segítettem neki egy két dologban lassan indulok.-hadartam gyorsan.
-Jungkook.-sóhajtott nagyot anyu.
-Baj van? Elég megterhelt a hangod.-kérdeztem aggódóan.
-Lisát elütötték és kómába esett.-mondta anyu sírva.
-Tessék? De mi mi vagy hogyan?-kérdeztem és közben könnyeim is elkezdtek folyni. Ahogy álltam volna fel a kanapéról de minden erőm elhagyott sírva estem vissza és vágtam falhoz a telefonom.
-Büdös picsába.
-Jungkook minden rendben van?-néz rám Jimin miközben a telefonom apró darabkáit próbálta össze szedni.
-Nem Jimin kurvára nincs rendben semmi. Lisa kómába esett mert valami seggfej megint az eszét feldugta magának és elütötte.-fújtattam sírva és mérgesen egyszerre.
-Most hiába mondom,hogy nyugi úgyhogy gyere ide.-ült le mellém ismét és fejem ölébe hajtotta majd simogatni kezdte aminek következtében elaludtam. Fogalmam sincs hány óra volt mikor felkeltem. Talán hajnali 2. Amint felpillantottam megláttam Jimint aki még ébren volt.
-Te miért nem alszol?-néztem rá álmos szemekkel.
-Mert már három órája folyamatosan hánysz azért.-jött oda hozzám és kezét a homlokomra tette.
-Hány óra?
-Lassan hajnali 4.-ásított nagyot.
-Aludj.-ültem fel ágyán.-amúgy,hogy kerültem ide fel?
-Nehéz volt felcipelni.-mosolygott rám.
-Te komolyan felhoztál ide?-nézek raá döbbenten.
-Aha. És nem nem alszom. Megvárom amíg jobban leszel.-mondta én pedig csuklójánál fogva az ágyába rántottam.
-Aludni. Én pedig elmegy haza átöltözni.
-Most egyedül hagysz?-néz kiskutya szemekkel.
-Miért kéne maradnom?-nézek vissza. Majd közelebb sétálok és addig közeledem hozzá amíg orrunk hegye össze ér. Nem bírta tovább fél percnél elfordította fejét majd elpirultan a párnájába fejelt.

Támadt egy ötletem kicsit játszok vele,hogy kiderüljön milyen is valójában Park Jimin.

Miután fejét kiemelte a párnából arcát két kezem közé fogtam és ajkaira hajoltam. Ez egy ártatlan kis csókocska semmi több. Nem vagyok szerelmes Jiminbe csak kicsit szórakozok vele.

Meglepett,hogy rögtön vissza is csókolt. Beigazolódott. Jimin tényleg meleg. Csókunk kicsit hevesebbre sikeredett mint terveztem de legalább így még csak sejteni sem fog semmit.
Levgő hiány vetett véget a csóknak.

-Hidd el tényleg nincs szívem itt hagyni téged de muszály átvedlenem mert ebben nem mehetek ma suliba.-nyomtam puszit homlokára.-a te ruháid meg csak akkor lennének jók rám ha kimosnál. Amit nem díjaznék.
-Ezt megúsztad. De a következőt nem fogod.-tette fel a hatás kedvéért mutatóújját amit kezem közé zártam és segítségével egy újabb csókra magamhoz húztam Jimint.

Haza felé úton dobtam egy üzit Minginek.

KoOk NyUsZi🐰🍪:
Szia tesó.
Bocs,hogy ilyenkor de beszélnünk kéne ki találtam valamit.

Majd lezártam a telefonom. Éppen,hogy hazaértem rezegni kezdett az említett tárgy.  Gyorsan ki nyitottam a kulcsra zárt ajtót és halkan bementem.

Colos😂😂👑💜:
Hajnali 5-kor mi a díszes faszomat keresel fennt?
Megint mit forgatsz a buksidban de állat?

KoOk NyUsZi 🐰🍪:
Jiminnél aldudtam. Majd mesélek.
Megcsókoltam és nem húzódott el. Full meleg a csávó. Kicsit szórakozni akarok vele.

Colos 😂😂👑💜:
Na ezért megérte felkelnem. Fél óra és ott vagyok mesélj el mindent részletesen.

Gyorsan de csendben felsiettem a szobámba,hogy át öltözzek közben pedig eszembe jutott Lisa. Abban a pillanatban úgy kezdtem el sírni mint egy kisbaba. A szüleim itthon sem voltak és erre is csak akkor jöttem rá mikor egy halk hangot sem hallottam.
Fél óra múlva ugyanúgy sírtam. Majd kopogásra lettem figyelmes. Gyorsan kifújtam az orrom az arcom is megmostam majd lesétáltam a lépcsőn és ajtót nyitottam Minginek.

Halihali Mochikák! 💖💖
Itt egy újabb unalmas rész.
Igyekszem mostmár az eseményeket felpörgetni.

Ha tetszett nyomj a csillagra. 💖💖🇰🇷