Save Me •|Jikook

10.rész

Lisa már nem volt kómában. Ébren volt. De ami mellette volt az egy kicsit sok volt. Ha Jimin szemszögéből nézem a dolgot akkor a klónomat látta,ha az enyémet akkor az idesítő rohadék báttyám.
-Beszélhetnénk?-nézett rám Jimin kissé zavartan.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt. A folyosó végén volt egy raktár oda mentünk be. Azért a biztonság kedvéért a kulcsot kiszedtem és magammal vittem.
-Ez meg ki? Ugyanúgy néz ki mint te. Most vagy egy őrült fan. Vagy a pszichopata exed. De tudod mit nem is érdekel. Hagy békén.-indult az ajtó felé de vissza rántottam kezénél fogva.
-Nyugi már. Junghyun a báttyám. Az exem pedig nem lehet mert az egyetlen fiú akibe beleszerettem egész eddigi életemben az te vagy.-nyomtam puszit homlokára.
-Nem is meséltél róla.
-Ez egy hosszú történet. Junghyun nagyon veszélyes.
-Annyira sajnálom Nyuszim.-ölelt át és puszit nyomott nyamba.
-Nem lehet ezzel mit kezdeni. Tőled azt kérem,hogy ha a közeledben van azonnal szólj.
-Igérem.- mondta miközben össze kulcsolta ujjainkat. Közben vissza mentünk az kis "szerető" családomhoz. Jimin nagyon zavarban volt.
-Khmm...anyu,apu. Ő itt Jimin az új osztálytársunk és a párom.-mondtam mire a szüleim le sem döbbentek.
-Junghyun már mondta.-erőltettek magukra egy mosolyt.
-De te miért szólsz bele az életembe bazdmeg. Inkább menj vissza onnan ahonnan jöttél ott erőszakolj meg fűt fát és utána nyird ki a családját.-kiabáltam vele. Mindenki hirtelen Jiminre nézett akit közben fellöktem. Szemében félelmet aggodalmat és meglepődöttséget fedeztem fel. Junghyun volt az első aki megpróbálta felsegíteni.
-Meg ne próbáld. A közelébe mész esküszöm megöllek.-ordítottam rá. Jimin mégjobban össze rezzent. Felsegítettem majd kezét megfogva indultam ki az ajtón és azt magam mögött bevágva hagytam el a szobát.
-Elnézést az ajtó csalódásért.
-Történt valami a beteggel?-kérdezte barátságosan a néni.
-Nem vele semmi. Legfeljebb megbántottam. A testvérem próbált Jimin közelébe menni nincs egy fényes múltam vele.-magyaráztam a néninek.
-Óó akkor ezért volt fura,hogy kettőt láttam belőled.-bólogatott megértően.-Menjetek haza pihenni attól talán jobb lesz.-mosolygott ránk.

A néni tanácsát megfogadva indultunk haza. Egész úton egy szót sem szólt ami nagyon frusztrált. A kulcsommal kinyitottam az ajtót. Majd ahogy beléptünk vele egy időben kezdett el pittyegni a telefonom.

Anyu💜:
Szia Kookiem. Sajnáljuk ami ma történt. Lisat ma hazaengedték úgyhogy össze szedjük a cuccait és indulunk.

Kookiem💜:
Szia. Jiminnél alszom.

Választ meg sem várva tettem el a telefonom lenémítva. Jimin a konyhában ült gondolataiba merülve.
Előszedtem két bögrét és a banános tejet a hűtőböl.
-Sajnálom Jimin. Nem akartalak fellökni.-simítottam meg kézfejét.
-Hogy értetted amit mondtál neki?
-Biztos akarod tudni?-kérdeztem Nagyot sohajtva.
-Igen.
-Junghyun megerőszakolta Yoongit. Yoongi beperelte és ezért megölte a szüleit. Yoonginak én javasoltam hogy jelentse fel. Ez pár nap után kiderült és nagyon csúnyán elvert. Meg próbált megölni. Ezek után anyuék elküldték,hogy maradjon távol tőlünk. Most valószínűleg megint készül valamire azért van itt.
-A heg az arcodon?
-Miatta van igen.-kortyoltam bele az italomba.
-Nagyon féltem. Sosem láttalak még ilyennek.-fogta meg szabad kezem.
-Igérem többet nem fogsz ilyennek látni. Ma nálad aludhatok ugye?
-Jungkook nálam otthon vagy akkor jössz amikor akarsz.-hajolt át az asztalon és puszit nyomott homlokomra.

Közben felmentem össze parkolni a táskámba egy két cuccot. Töltőt ruhákat. Majd bezártam a szóbám ajtaját,hogy véletlenül se lehessen bemenni. A kulcsot zsebre rakva indultam le a lépcsőn. Amint leértem szemet szúrt, hogy Jimin pulcsiján van egy hatalmas nagy folt.
-Mi történt a pulcsiddal?
-Ömm...semmi csak rá borult a banános tej.
-Mutasd.-mosolyogtam rá majd egy papír törlőt tépve sétáltam közelebb hozzá. Elkezdtem felitatni a lét mire felszisszent és az eddig fehér papírtörlő piros színre váltott.-Jimin ugye ez nem a véred?-emeltem fel a hangom. Válasz a kérdésemre nem érkezett, úgyhogy pulcsija ujját felhúztam. Szemem elé került az egész alkarja. Tele volt beforrt sebekkel néhányból még folyt a vér. Másik kezén semmi nem volt. Fogtam egy újabb papírtörlőt és most óvatosabban kezdtem el vele felitatni a vért.
-Au!
-Bocsánat. Nagyon fáj? És amúgy miért csináltad?
-Nem vészes. Hiányoznak a szüleim. Nem nagyon látszik de iszonyatosan hiányoznak. Boldog vagyok mert veled lehetek. De egyben lelki roncs is mert nincsenek velem.-mondta könnyes szemmel.
-J-j-jim-in.-nyeltem nagyot.
-Miaz?-nézett rám majd megfordult.

Hola Chica Mochikák 💖💜
Új rész amiben kissé már felpörögtek az események. Nem életem része lett de sokat gondolkodtam azon,hogy mégis mi legyen Lisaval. Végül annál maradtam,hogy életében hagyom. Viszont a kövi részben nem mondom,hogy nem fogtok meglepődni.

Seonghwa azért van ott mert nem tudtam megállni,hogy ezt a félistent ne tegyem ide be nektek.

Ha tetszett nyomj a csillagra. 🐣🐣🐰💜