Save Me •|Jikook

30.rész

December 20.-a van. Lolácska szülinapja. A kis csöppség hatalmasat nőtt mióta utoljára találkoztunk.
Anyu pocakja is nagyobb lett még kb egy hónap és kiderül,hogy hugicám vagy öcsikém lesz. Mingivel Wooyounggal és Yugyeommal jöttem Lolának ajándékot és sok lufit venni. Igen nem éppen a legjobb megoldás de hát ez van. Yugyeomot pedig már lassan 2 hónapja ismerem.
-Kook a faszom a hülyeségeidbe mit is keresünk?-sóhajtott hatalmasat Gyeom.
-Rózsaszín lufikat konfettit gyertyát szerpentínt. Mindent amit szülinapra szokás és rózsaszín,sárga,lila meg ilyen lányos színek.
-Honnan tudjuk,hogy azok milyenek.
-Ember. Két hugod van.-néztem rá értetlenül.
-De nem 7 évesek hanem 15.-forgatott szemet.
-Hát de csak voltak kicsik is.
-Nézd ott van egy csomó ilyen cucc.-mutatott Woo az említett dolgokra.

Kb 2 órán keresztül bolyongtunk mire mindent megtaláltunk. Aztán gyorsan haza majd díszíteni. Időközben anyu és apu meghozta a tortát. Aztán hírtelen valaki kopogott. Gyorsan ajtót nyitottam hátha a kislány és az anyukája jön. Szerencsémre nem ők voltak.
-Azt hiszed,hogy pont egy pasi kéz tesz csodát plusz kihagysz a buliból?-ölelt meg Léna.
-Az én kreatívitásom határtalan.-nevettem fel. Közben pedig beléptünk a nappaliba.
-Basszameg ez gyönyörű.
-Na ugye én meg mondtam.-villantottam fogas mosolyt.

Fél óra múlva a nappali úgy nézett ki mintha babaváró bulin lettünk volna. Vegül kék dekoráció is került fel mert az jól mutatott a Lilával és a Rózsaszínnel.

Természetesen Jiminnek is szóltam,hogy meg szeretnénk lepni Lolát. Bele is ment de el kell még intéznie valamit úgyhogy lassan itt van. Őszintén szólva így karácsony felé közeledve remélem megoldódnak a gondjaink mert hiányzik a régi kapcsolatunk.

Anyuék még gyorsan elugrottak az orvoshoz a havi vagy nem tudom milyen gyakrani ultrahangra.

Éppem Lewis Capalditól gitároztam a Before you go-t mikor kopogtak.
-Megyek.-kiabáltam a nappaliból. Kinyitottam az ajtót majd meg sem nézve,hogy kit engedtem be vissza vonultam  nappaliba és folytattam ahol abba hagytam.
-"...It kills me how your mind can make you feel so worthless
So, before you go."-fejeztem be az utolsó sort.
-Fuhh hát nem hittem volna,hogy ma sírni fogok.-nevetett fel egy számomra igen kedves hang. Soobiné.
-Hát te?-öleltem meg.
-Gondoltuk eljövünk.
-Terhes vagy?
-Persze. Kislány lesz. A neve pedig saláta sülkrumpli big mac esetenként és csirke. Hülye gyerek itt vannak  srácok is.-nevetett fel mire én is elröhögtem magam a hülyeségemen.
-Szóval én vágom ki kicsoda de ők nem hiszem.
-Jaigen. Srácok. Igen Beomgyu ez rád is vonatkozik. Huu ne cseszd fel az agyam már most. Szóval ő itt az unokatesóm Jungkook. Ő meg már vágja,hogy kik vagytok.
-Ő is magas.-forgatott szemet Beomgyu.
-Haha.-nevettem fel. Majd megöleltem mindenkit.
Éppen Beomgyut akartam megölelni mikor a bejarati ajtó becsapódását hallottuk meg.

Hola Chica Mochikáim❤🥰
Sajnálom,hogy ilyen sokat kellett várni a részre de mostanában minden nap szinte orvoshoz járok és nem nagyon volt időm részt írni.

Szerintetek mi fog történni a kövi részben?(Random kérdés így töri órán)

Jó olvasást❤🥰

Ha tetszett nyomj a csillagra 🥰🥰🥰