32.rész

278 11 2
                                    

Karácsony előtt egy nappal járunk. Szerencsére sikerült Jiminnel kibékülnöm. Csak még picit furán érzem magam de mostmár nem fogalalkozok vele.

-JUNGKOOK!-kiabált fel drága édesanyám az emeletre.
-Anya.-sóhajtottam nagyot.-Itt ültem fél centire tőled.
-Nem vettelek észre.-nevetett fel.
-Az előbb vertél feljbe a szekrényajtóval.-mosolyogtam rá idétlenül.

A dolgot figyelmen kívül hagyva fejeztem be a specialitásom a mézeskalácsot amit valamiért itthon mindenki elbasz rajtam kívűl.
Hirtelen egy kéz termett a derekamon.
-Chim ne most. Éppen sütit csinálok,hogy ne halj éhen.
-De én téged akarlak megenni.
-Jézusom. Mi van veled? Lehelj rám.
-Hülye józan vagyok. Csak kíváncsi voltam,hogy most is tombolnak-e a hormonjaid.
-Huuu te. Amúgy szarul érzem magam mert elfelejtettem a szülinapod.-hajtottam le a fejem.
-Kookie ezt már megbeszéltük.-fordított maga felé Majd egy puszit nyomott a nózimra.
-Díszíteni ti fogjátok.
-Kook!- kiabált a nappliból anyu.
-Jelen.
-Téged keresnek.-mosolygott rám.
-Engem?-néztem kérdően. Kinyitottam az ajtót és azzal a lendülettel ugrottam az ott álló személy nyakába.
-Törpe engedj el mert megfulladok.-tolt el magától Mingi.
-Te,hogy kerülsz ide?-törölgettem a szemem.
-Gondoltam ha már az eddigi összes karácsonyt együtt töltöttünk szaros korunk óta akkor ezt se töltsük külön.
-Istenem de szeretlek.-öleltem át a lehető legszorosabban.

Felhívtam Wooyoungot is,hogy jöjjön át üdvözölni Mingit aki rögtön jött is.

-Fuu srácok nagyon hiányoztatok.
-Kookot napi szinten vígasztalnom kelett. Meg informálnom,hogy jól vagy-e.-nevetett fel Woo.
-Hé! Tényleg aggódtam.-vágtam be a tettet durcit. Majd vissza mentem Jiminhez aki a radiátor mellett ült.
-Na mi van törpe fázol?-válaszul csak egy szomorú bólogatást kaptam.
-Igen.-válaszolt szóban is.
-Gyere.-nyújtottam a kezem. Amit meg is fogott.
Leszedtem a kanapéról a pokrócot és Jimin köré tekertem majd leültem és az ölembe húztam.
-Mingi a baj?
-Nincs semmi Kook.
-Látom rajtad,hogy baj van gyerünk. Hadd halljam.
-Nem adod fel ugye?
-De nem ám.
-Jól van. Ez az első karácsonyom anyuék nélkül és hiányzik.-hajtotta fejét vállamra.
-Gyere felmegyünk a szobámba.-pusziltam nyakába. Majd kezét fogva felmentem vele a szobámba. 
-Kook.-döntött le az ágyra.-Akarlak.Most.-ült bele ölembe.









Annyeong Mochikáim🥺❤
Új rész Yee!
Tudom kicsit rövidek mostanában a részek de nem nagyon jön az ihlet. Ígérem megpróbálok hosszabb részeket írni nektek. 🥰

Addig is szerintetek,hogy fog folytatódni? Kook beadja a derekát vagy ellenál a vágynak?

Jó olvasást😘🥰

Ha tetszett nyomj a csillagra 🥰😘😘

Save Me •|Jikook  Where stories live. Discover now