Save Me •|Jikook

14.rész

Mit?-kérdezte Jimin remegő hangon.
-Nem az amire gondolsz ne aggódj.-nyomtam puszit homlokára.-Tudom,hogy kényes téma és lehet meg is utalász miatta.
-Mondod végre vagy akasztófázunk. De akkor már vetkőzős legyen.
-Majd még erre vissza térünk. Huh szóval. Junghyun volt a felelős a szüleid haláláért.
-Igen valahogy gondoltam mikor bezárt. De mégis meglepett. De viszont én is szeretnék mondani neked valamit.
-Ne kímélj.
-Lisa és Taehyung kicsit közelebb vannak egymáshoz mint ahogy kinéznek.
-Ja együtt is vannak.
-Várjunk te tudtad?
-Aha. Nekem előbb feltűnt,hogy bejönnek egymásnak mint nekik. De nem szóltam.
-Nyakam rá,hogy azért mert élvezetes volt nézni,hogy mindkettő homály.
-Talált süllyed. Ezért csókot érdemelsz.
-És ha én nem kérek.-nézett rám fürkészően.
-De úgyis kéred mert nem bírsz magaddal.
-Utállak.
-Én annál is jobban.-mondtam majd az ágyra döntve tapadtam ajkaira. Ismét egy szenvedélyes forró csókká vált a kis puszink. Hát de ez van.
-Baby Mochi el fogok késni.
-Upsz lemaradt a felirat azon része amin az van, hogy együtt mutatjuk be az új CK kollekciót.
-Ez a sors keze Park Jimin. Úgy tűnik nem szakadhatunk el egymástól.
-De nem ám.-vigyorgott rám.
A többiek vissza jöttek mert közben ténylegesen elmentek a büfébe mert közben megéheztek. Nekem és Jiminnek egy szendvicset amibe én rögtön bele is haraptam.
-Bele ne harapj.-fogtam meg karját.
-Miért? Nem eszed meg te éhenkórász.
-Hülye ez mogyorós.-lehelltem rá.
-Mivan a mogyorós szendviccsel?-kérdezte anyu.
-Jimin allergiás a mogyorós dolgokra. Mint pl. Mogyorós mogyoró. Nutella meg ilyenek úgyhogy nekem se adjatok több ilyet.
-Most is azt eszed de ez aranyos tőled.-szólt az éppen az ajtón belépő Lisa.
-Na néz oda az okádék ismét megtalálta a kórházat.
-Faszfej.-nyomott puszit arcomra.-Jól vagy?
-Hát... szeretném a világ legjobb tesójának ölelését. Akkor teljesen jól leszek.-villantottam fogas mosolyt ikremnek.
-Gyere ide de seggfej.-ölelt át szorosan.
-Szerintem most mondd el anyuéknak a Taehyungos dolgot.
-Khmm anyu. Apu.-köszörülte meg a torkát miután elengedett.-Szóval Kookienak és nekem van egy kis mondani valónk.
-És nekem ugyan miért?-néztem értetlenül.
-Mert én nem merem egyedül.-sóhajtott nagyot.
-Jaaa. Együtt vannak Taehyungal.-közöltem lazán mire kicsit meglepetten meredt rám.
-Tudjuk.-mosolyogtak őszintén.
-Rám ne nézz én nem mondtam nekik semmit sem. Az egyezség az egyezség.
-Jimin esetleg te?
-Naa azért ilyen túlzásokba ne.
-Maguntól jöttünk rá.-szóltak közbe a szüleink.
-Na látod. Amúgy anyu fel kéne hívni a...
-Szóltam neki mikor jöttünk fel.
-Jimi...
-Ő is megy veled.
-Jó akkor induljunk mert kezdek félni a szüleimtől.-fordultam Jimin felé. Kezeinket össze kulcsolva léptünk ki a szobából. Jimin egészen amíg hozzájuk nem értünk egy szót sem szólt. Mielőtt beléptünk volna az ajtón elengdte a kezem. De én vissza húztam.
-Hé minden rendben? Egész úton nem szóltál egy szót sem. Fura vagy.-néztem rá ijedten.
-Ne haragudj csak gondolkodtam.
-Min?-kérdeztem miközben beléptünk az ajtón.
-Hogy mi oka volt a bátyádnak arra,hogy megölje a szüleim.
-Mindenhogy keresztbe akart nekem tenni. Úgy gondolta,hogy ha megöli őket akkor te eltávolodsz tőlem én pedig bele fogok halni a hiányodba.
-De nem történt meg úgyhogy ennyi erővel vissza is hozhatná őket.
Meg amúgy logikusabb lett volna engem megölni.
-Jimin elég!-emeltem fel kicsit a hangom.
-Nem. Mindig az én boldogságom bassza el valaki,hogy más szenvedlyen. Nem akarok magam mellé senkit. Nem kell senki én boldog vagyok így is.-kiabálta. Nagyon meglepett ez most. Sosem láttam még ilyennek.

Pont a kiabálásra ért haza SunYoung is. Aki kérdőn nézett rám.
-Esküszöm nem én voltam. Egész úton nem beszéltünk most meg azt mondja,hogy a szülei helyett neki kellett volna meghalni és,hogy nem akar maga mellé senkit boldog egyedül.-meséltem SunYoungnak közben pedig a könnyeim kezdtek el hullani.
-Annyira sajnálom Jungkook. Én most látom másodjára ilyennek.
-Ezt,hogy érted?
-Az apukája sosem szerette igazán. Lehet már mondta de véletlenül született meg Jimin,ha anyu nem volt itthon Jimint folyamatosan csak verte bármi rosszat csinált. Jimin depressziós lett. Egyik délelőtt arra jöttem haza,hogy vér cseppek vezettek egészen a fürdőig. Jimin véget akart vetni az életének. Eret vágott. És egy kád vizbe feküdt bele. Mikor kihúztam onnan nem lélegzett azonnal hívtam anyut és a mentősöket. Szerencsére pont a kórház mellett laktunk így gyorsan kijöttek. Hála istennek sikerült újra éleszteniük. Én akkor leosztottam aput,hogy mekkora szemét. Jimin 15 én pedig 25. Csak Jimin miatt maradtam velük. Akkor aztán betelt a pohár. Jimint el vették a szüleinktől velem lakott egy darabig. Ide pedig már mind jöttünk csak annyi eltéréssel,hogy a szüleink egy hónappal előbb jöttek mi meg most nem rég.
-Ezt nem is mondta el. Jó mondjuk érthető.
-Igen. Azóta lelki beteg. Mikor rájött,hogy csak szórakozni akarsz vele még jobban össze omlott. Hibásnak érezte magát mert nem elég jó neked. Aztán pedig, hogy rájöttél,hogy tényleg szereted kisebb döntés elé állítottad. Vagy megint össze töröd vagy tényleg őszinték az érzéseid.
-Úgy sajnálom. Szörnyű vagyok.-csordultak ki megjobban könnyeim.
-Nem vagy szörnyű. Az életed kockáztattad érte. Ezért én örök adósod vagyok.-ölelte át SunYoung a vállam.

Ezek után elköszöntem SunYoungtól és elindultam csendben haza.

Hola Chica Mochikák 💖💖💖
Szerintem ez egy nagyon összedetlen rész lett de ezt majd ti eldöntitek.
A doktornőt az előző részben ne kérdezzétek, hogy mi lesz a neve mert fogalmam sincs. Ha esetleg van valami ötletetek akkor írjatok meg Komiba köszi puszi💜💜

Ha tetszett nyomj a csilagra 💜