Kilenc Élet-A Kiválasztottak

Kezdetek délutánja part 1

A nagy, mégis kis létszámú iskola óriási, ovális barna ajtaja nagyot csattant amikor a 3 10.-es lány kilépett az épületből. A nagy óra az iskola melletti templomon pontosan 4-et ütött mire a külső kapun kilépett Szonja, Loretta és Eliza.A nap pont Szonja zöldes szemébe sütött a leginkább, ezért lemeresztette fejét, a sima, betonos teret nézve. Néhány lépést téve Eliza még visszanézett a 3 emeletes, elölről pályaudvarnak kinéző iskolára, majd motyogott valamit magába. Szonja rátekintett a barna hajú lányra, majd hosszú karját Lorett hasa elé kapta, jelezve neki, hogy álljon meg.

-Hallottátok ezt?-szólt Szonja, felegyenesedve barátnője mögül. Eliza némán bólintott, még mindig a barnás kerítést kémlelve, hallgatózva a benti hangokra, míg Lorett csak megforgatta szemét, ránézve az időre.

-Eleget időztünk itt lányok, szerintem csak a takarító ejtett...-A lány be sem tudta fejezni mondandóját, egy világos barna hajú fiú futott ki az iskolából. Máté volt az, az egyik osztálytársuk. Lihegve odaállt a lányokhoz, fejét lehajtotta ahogyan az erős napsugarak felmelegítették bőrét. Eliza letekintett az alacsony fiúra, Lorett hátra se nézett. Szonja odament hozzá.

-Minden rendbe Máté?-kérdezte egy kicsit aggodalmas hangon. A fiú gyorsan bólintott, kezeit térdére meresztve, majd felemelte fejét, amint Lorett megszólalt.

-..e el a seprűjét..-fejezte be flegma hangon a mondatot, mielőtt karba tett kézzel hátrafordult volna Mátéhoz, szemeit rá meresztve emelte fel szemöldökét

-Kerget a mumus Mátéka?- közölte Loretta egy nem barátságos tekintet kíséretében, szürke szemei megvillantak ahogy körülnézett.. Szonja ráemelte kezét a fiú vállára, mit sem foglalkozva barátnője arrogáns, szarkasztikus humorával.

Eliza lehunyta szemét, nem fordulva a társasághoz.

-Mit szeretnél mondani nekünk?-kérdezte a piros inges lány tudva, hogy Máté nem kergeti a lányokat csak úgy. A fiú lehunyta barna szemeit egy pillanatra, majd így szólt, hangja még mindig fáradtnak hangzott.

-Gondoltam utánatok megyek, hiszen el tudnálak titeket vinni haza.-Szólt Máté, majd felemelte a kocsikulcsot, folytatva mondandóját.-Csak nem emlékeztem, hogy a mosdó olyan messze van a bejárattól.. szóval futottam még egy keveset oda vissza.-Lihegte a fiú, majd ténylegesen kiegyenesedett,

kérdő szemeit rá meresztve a kérdezőre. A három lány összenézett, Eliza barna szemei vészjósló, ámbár beleegyezőek voltak. Loretta egy unott fejjel állt ott, nem nagyon közölve semmit. Szonja leemelte fejét a lányokról, majd Mátéra tekintett.

-Köszönjük, hogy elkísérsz.-Mondta lágy hangon a sárga pulcsit viselő fiatal, majd körülnézett, a fiú autóját fürkészve. A táj egy nagyon kellemes hangulatot adott, a házak nagy része pasztell színű fallal rendelkezett, mind magasak voltak, leginkább 6 emeletesek. Az iskola egy bokros, virágos téren helyezkedett el, innen egy út volt, ami jobbra és balra ágazott el, keskeny volt, de pont elegendő ahhoz, hogy két autó elférjen egymás mellett. Amikor az ember felnéz az égre, minden nap változatos alakú felhőket szemlélhet meg. Naplementekor rózsaszín színekbe pompázik a város, hisz a nap mindig úgy világítja meg a világot. Szonja rátekintett egy szürkés autóra, ami egyedül parkolt a járda szélén. Ránézett Mátéra, aki csöndesen bólintott. Loretta hátrafordult Elizához, majd legyintett egyet a kezével, hogy kövesse.

A három lány beült az autóba. Szonja ült az anyós ülésen, míg Eliza Máté mögött, Loretta pedig a másik ülés mögött helyezkedett el.

Az autót beindította vezető, igaz kicsit nehézkes volt, de az simán ment a köves úton azután. A lányok egész úton csendbe ültek és néztek ki az ablakon. Volt amikor egy egész rét tárult a szemük elé (mivel egy kisebb városba éltek). Lorett könyökét az ablak alatt lévő tartóra támasztotta, majd észrevette ahogy a fehér villamos el zakatol mellettük. Felsóhajtott, majd lehunyta szemét. Eliza éppen egy könyvet olvasott, de 2 perc múlva már fájt a feje, ezért kinézett ő is a kicsi, de széles ablakon. A láthatáron egy nagy hegység vonult, a völgyben pedig a főváros, Herko city. A lány felegyenesedett, majd az útról lenézve meglátta a város óriási arculatát. Szürke, magas panelek, sok vonat (amik a hegy körül mentek). Teljesen eltért a saját városuktól.

Szonja nem csinált mást csak turkált Máté cuccai között. Az egyik oldalon volt egy barna kesztyű meg egy kulacs víz, a másik oldalon egy kép a barátaival, csupa fiús dolog. Az autó belül szürkés volt, kicsit koszos de nagyon kényelmes. Az elől ülő tanuló hirtelen megdermedt, Máté indexelt és véletlen bele könyökölt. A fiú káromkodott egy kicsit, szegény Szonja nem tudta, hogy mit tegyen.

-Bocsi Máté.-Nyögte ki végül, kezét letéve középről.

-Semmi baj a másik autós volt meggondolatlan.-Mormolta a fiú, majd barnás szeme megcsillant a lemenő nap fényében. Megérkeztek a kisvárosba.

A hely csupa faházból és barna beton házból állt, sok volt az utca és

nagyok voltak a kertek.

Máté először egy kisebb faháznál parkolt le a város szélén, aminek óriási kertje volt. Eliza macskái hangos nyávogással várták gazdájukat. A piros inges lány kiszállt a szürke autóból, és egy gyenge mosollyal megköszönte a fuvart. Rálépett a járdára, Máté már csak annyit hallott, hogy kattan a kapu, majd elindította a gázt a város közepe felé hajtva.

A környezet hamarosan megváltozott, panelek kezdtek el sorakozni a város utcái mellett, egyre magasabbakat pillanthatott meg Szonja, Lorett és Máté. A főtérnél lévő körútnál, ahol egy szökőkút és 6 fenyő magasodott, balra fordult az autó, befordulva egy pasztell kék ház elé, ami körülbelül 5 emeletes lehetett. Loretta indulatosan kinyitotta az ajtót.

-Kösz a fuvart.-Mondta, majd becsapta az ajtót, befordulva otthonához. Máté hamar elindult, meg sem várva míg a GPS be irányul. Már csak Szonja ült a kocsiban.

-Szonja nekem sietni kell, ezért remélem be van csatolva az öved.-Mondta orra alatt a fiú, kicsit bele nyomva a gázba. Íves kanyarokat vett még a kis utcákban is, utazó társa fókuszált, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Szédülés közben látta, hogy sötét, kis utcákba mennek, ami egy park közelébe van.A lány csuklott, de mielőtt szólhatott volna, Máté letette egy ismeretlen helyen.

-Köszönöm-Integetett Szonja, majd egyedül maradt. Körülnézett, sehol semmi csak nagy, sötét épületek. Keskeny, sötét utak és ijesztő hangok.

Szonja előkapta telefonját, keze remegett ahogy felhívta Elizát.

-Eliza, tudom zavaró vagyok, de Máté letett egy ismeretlen parknál, mindjárt körbejárom, hogy mi ez.. maradj vonalban.-Motyogta a végén, majd kimerészkedett a napra, ami már lefelé tartott, az ég most narancssárga volt. Szonja felsóhajtott, majd a telefonnal a kezébe elkezdett körbe kocogni, hogy megtalálja a park címét. Miközben futott, észrevette, hogy a park nagyon erdős, de rengeteg sok paddal van díszítve és gyönyörű járdái vannak. Egy fehér táblánál megállt, ahol zöld, nagy betűkkel fel volt írva a cím:

"Marvárosy utca"

ZÖLD TELEP

-Zöld telep..Marvárosy utca...-jegyezte meg Szonja, miközbe elmondta Elizának, hogy hozza ide Lorettát is.

A parknál lévő Szonjának pont megszakadt a vonal amikor az utolsó szavát is ki tudta mondani. Eltette a telefonját, majd kinyitotta a park kapuját.