A legújabb bosszúálló

✵12. Rész✵

-Waaoow! Ez nagyon király! - mondta Kira
-Igen, de veszélyes is...
-Na és, a.... Izé, hogy hívják...! Strange! Strange hívott már? - kérdezte Jack
-Még nem, de remélem talált valami használható akármit...
-Ki az a Strange? - érdeklődött Kira
-Egy ismerősöm... Segített, illetve segít egy problémám megoldásában...
-Ahaaa! Értem. - mondta, de biztos voltam benne, hogy nem.

Néhány perc értelmetlen beszélgetés után, felhoztam egy új értelmetlen dolgot.

-Jack! Megvan még a kis Billy?
-Billy? Nem tudom... Anyu lehet, hogy ki dobta.... -sóhajtott fel
-Billy? Ki, vagy mi az a Billy? - nézett értetlenül ránk.
-A régi kedvenc játékom. - válaszolt Jack.
-Aha, és miért ilyen nagy szám egy játék?
-Mert ez nem sima játék! Félig meddig a képességeimet is használtuk a felújításához... Lehet, hogy fent van a padlásotokon?
-Ha nincs kidobva, ott lesz... - motyogta, majd elindult a padlásra.
-Na jólvan! Elmondom a sztorit. Jack az egyik árusnál vett egy vizipisztolyt és egy plüsst, ez még 6-7 éve történt, amikor átjöttem akkor véletlenül eltörtem a pisztolyt és próbáltam megjavítani. Ezt Jackie észrevette, ezután ketten próbáltuk megjavítani. Két óra alatt sikerült úgy helyrehozzuk, hogy ne keljen kidobni... Aztán a plüsst megmutatta, aminek a keze pont úgy volt, hogy beleférjen a vizipisztoly. Ezt elmondtam neki is, 1 óra múlva a plüss mackó kezében volt a vizipisztoly... Öhm... Utána Jack elnevezte Billynek. Nem sokkal később eltűnt és csak egy év múlva találtam én meg, az ő padlásukon. Tiszta por volt, amikor megpróbáltam lemosni akkor a maci ugye nagyon megázott, de mi játszani szerettünk volna vele, így megpróbáltam felmelegíteni a képességemmel... Majdnem leégett a háta, de csak majdnem mivel gyorsan vissza nyomtam a vízbe... Így kemény lett, ami a kicsi Jackienek nem tetszett ezért kivágta, majd a helyére ragasztott egy titkos tárolót, amiben cukorkákat tároltunk. Utána mindig játszottunk vele, de 4 éve nyoma veszett. Amikor 3 éve átjöttem akkor kimentünk a tetőre, ahol megtaláltuk a mackót, nagyon nagyon rossz állapotban, de emléknek megmaradt a mi kis Billynk. - a végére már én is untam egy kicsit, így gondolom Kira is...
-Értem! Így már értem! - kiáltott fel. - Mióta vagytok barátok? - kérdezte a lány
-Ez jó kérdés! - gondolkodtam el - Elsőben egymás mellé ültetett minket a tanár, mert Jack túl sokat beszélgetett én meg túl csöndes voltam. 2 hónap kellett ahoz, hogy össze barátkozzunk. Nagyjából első évünk felétől lettünk barátok... - motyogtam
-Aha. Akkor elég régóta azok vagytok... És eddig soha nem volt ez több barátságnál?
-De! Legjobb barátok vagyunk, illetve voltunk... - most nem tudom- Dee szerintem nem volt úgy több, ahogyan te kérdezted.
-Szerintem se! - kiáltott fel Jack miközben jött le a padlásról.

Még 2 órán át ott voltam Jacknél, aztán 6-kor elindultam haza busszal. Fél 7-kor sikeresen haza értem amikor is részletesen beszámoltam a szüleimnek, hogy mi is történt. Majdnem eltiltottak a szuperhősködéstől, de végül bele törődtek, hogy én ezt szeretném csinálni és ha ez azon múlik, hogy az épségemet kockáztatom, hát legyen! Öhm... Igen... Néha akaratos tudok lenni.

*

Reggel miután felkeltem és elvégeztem a reggeli rutinom, cseréltem kötést a lábamon. Felvettem egy fekete adidas melegítő nacit és egy ugyan olyan fölsőt. Ma elvileg átmegyek Peterékhez, mert Mrs. Parker ragaszkodott hozzá, hogy Peter mindegyik barátját meg kell isnernie.
9-kor rá is írtam pókemberre:

Én: Sziaaaa! Ma mikor menjek át?

Peter: Hali! Öhm... Mikor jó neked?

Én: Nekem? Nekem kb. bármikor.

Peter: Oké, akkor szerintem gyere ebédre. May néni nagyon finomakat főz! 🙃🙃