A legújabb bosszúálló

✵13. Rész ✵

Irritáló csipogásra ébredek. Szerintetek mi az? Persze, hogy az ébresztőm. 6:00 van. Az egy hét szerencsére letelt így már mehetek suliba. Felkeltem, elmentem a fürdőbe ahol elintéztem a reggeli dolgaimat. Miután végeztem vissza ballagtam a szobámba felöltözni. Egy szürke sima pólót, egy fekete kantáros nacit és a nadrággal megegyező színű pulcsit vettem fel. Na persze a rózsaszín boka zoknim ki ne maradjon. Lementem a konyhába ahol apu - mint mindig - most is kávét ivott. Én csináltam magamnak egy earl grey teát és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt! - köszöntem neki
-Neked is Emma. Vigyelek be a suliba? Igaz kicsit korán, de nem kell sétálnod.
-Nem kell, a lábam majdnem olyan mint új korában. - igaz, még sétálásnál kicsit fáj, de ezt nem kell tudnia, mert a végén mehetek fél órával elöbb. - Megyek sétálva.
-Rendben, te tudod... Én megyek szia! - köszönt el, majd betette a mosogatógépbe a bögréjét.
-Szia! Jó munkát! - mondtam, bár nem tudom mi lenne olyan jó ott... Újságíróknak a főnöke, vagy mi... Na mindegy.

15 perc múlva én is elindultam. Út közben - most is - csatlakozott hozzám Pet és Ned, a sulinál pedig MJ várt ránk.

*

-Szóvaal, ma elvileg Wandával megyek valamilyen kávézóba. - jelentettem ki a menzán, mire MJ felfigyelt.
-Milyen Wanda?
-A skarlát boszi. - mondtam érthetőbben. - De először még túl kell élnünk egy töri órát.
-Jah, sajnos. Viszont, majd valamikor bemutatsz ennek a Wandának?
-Bemutathatlak... Meg majd Jacknek is.
-Jack az a régi legjobb barátod, ugye?
-Jaja. De még mindig a legjobb barátom. Azt hiszem...
-Ahaaa.... Ide adod a sót?
-Persze. - mondtam és a kezébe nyomtam a sószórót.
-Peterék hol vannak? - kérdezte
-Nemtudom. Lehet, hogy akadt valami dolga...
-Mármint pókemberkedik?
-Igen, arra gondoltam.

*

-Szia MJ! Holnap találkozunk.
-Sziaaaa! - kiáltotta utánam.

A fiúk törin sem voltak, így úgy gondoltam, hogy út közben felhívom őket.
Már kicsöng Peter telója...

Nem vette fel. Akkor most Ned jön.

Ez is kicsöng.

-Háló?
-Ned? Te vagy az?
-Szia Emma, igen miért?
-Mit csináltok Peterrel, mert ő nem veszi fel. Nem voltatok törin...
-Jah, azt elfelejtettük...
-Na és mit csináltook?
-Semmit. - vágta rá egyből.
-Aha. Semmit?
-Ned! Emma az? - hallottam Pet halk hangját
-Igen... - mondta Ned gondolom neki - Miii?! Emma, TE TUDTAD ÉS MÉGSEM MONDTAD EL, HOGY TUDOD?!
-Mond már el, hogy mit.
-Pókembert, hogy ki ő.
-Nem mondhattam el. Megigértem Parkernek, hogy senkinek sem mondom el.
-De én tudtam.
-Viszont én nem tudtam, hogy te tudod. - vágtam vissza. - Na de mit csináltok?!
-Valakit üldöz Peter én meg segítek neki.
-Hol van Pet, vagy hol vagytok?
-Én itthon, ő meg most egy autó pályán ami Washington fele megy. Valami Olivert üldöz. Atoom király. Az összes bosszúálló őt követi.
-Jajj Ned. - sóhajtottam, majd belekezdtem a mesélésbe- Én vagyok póki új társa, Oliver Roberts az apukám régi legjobb barátja, ő helyettesített a suliban amikor a kapitány bejött. Meg akar engem ölni, vagy bevinni a Hydrához kísérletezni rajtam. Valószínűleg kiszökött a S.H.I.E.L.D. egyik titkos börtönéből és most keres, lefogadom engem. Nekem pont azért nem szólt Peter, mert veszélyben vagyok. Basszus. Elindulok mindjárt én is. Szia Ned! - daráltam le. Még mielött szólhatott volna valamit letettem a telefont és tárcsáztam anyut, aki rögtön felvette.
-Szia anyu! Küldetésre megyek, lehet, hogy csak holnap érek haza, mert bent leszek a bosszúálló toronyban.
-Szia, oké. Vigyázz magadra.
-Vigyázok! Mennem kell szeretlek, szia. - mondtam, megvártam amíg ő is elköszön, s végül le tettem.

Bementem a legközelebbi sikátorba, ahol átvettem a ruhámat, - persze miután kontrolláltam, hogy itt még a madár se jár- gyorsan megnéztem merre a legrövidebb út Washingtonba és elindultam a képességemet használva, repülve.

*

Már fél órája repülök, lassan elérem Washingtont. Egy fülest betettem, amit még Petterel közösen vettünk, hogy küldetéseknél hátha kell. Most Pet Nednek adta a másik felét úgyhogy vele beszélek.
-Peterhöz/-hez képest mennyire messzi vagyok?
-Lassan utol éred őket.
-Köszi. - mondtam és tovább koncentráltam a repülésre.
-Hé Ned! Ők azok elöttem 100 méterre?
-Igen.
-Oke. - mondtam és leszálltam a földre. Rendben Emma. Most szépen repülj közelebb és ha ott vagy majd próbálj segíteni Parkernek.
Éppen véghez vittem volna a tervemet, de két páncélos kéz megfogott.
-Mit csinálsz kölyök?
-Megyek és elkapom őt. - mutattam Oliverre.
-Nem mész innen sehova. - mondta Tony és megfogta a két kezemet is.
-Ó dehogy nem. - válaszoltam mire kérdőn nézett rám. Felrepültem, mivel vasember még mindig fogta a kezem, vele együtt.
-Wandaaa! Segíts itt tartani Emmát!-kiáltotta.

Nem sokára Wanda és Tony próbált vissza tartani, sikertelenül. (A részleteket hanyagoljuk, mert estig itt ülnétek és olvasnátok...)

Szóval elértem Olivert, csak arra nem számítottam, hogy van egy kütyüje ami miatt nem működik a képességem.
Ergó, lezuhantam a földre. Na igen, 2 méter magasról lezuhanni a kemény aszfaltra nem a legkellemesebb dolog. Több helyen is felszakadt a bőröm, a fejemet pedig úgy ütöttem be, hogy elájultam.
Ezt kihasználva Oliver valahogyan felszedett a földről és elvitt valahova. Valamilyen föld alatti bázisra hozott.
A nagy kérdés az, hogy a bosszúállók miért nem segítettek?
Mondjuk, lehet nem is érdemlem meg. A saját hibámból lett ez, ők pedig csak megóvni akartak azzal, hogy nem engedtek el.
Nem tudom mennyi ideig lehettem ájult, de 1 napnál tovább biztos nem. Az ébredésem óta kb. 3 órája voltam ébren amikor benyitott egy pasas és arról áradozott nekem, hogy nem fognak a bosszúálló barátaim rámtalálni itt ezen a helyen. Már épp vissza akartam szólni, hogy lehet már nem a barátaim, de ezt inkább nem tettem.
Ja igen, azt a cuccot amit Oliver is használt, amitől nem működik a képességem, itt is használják folyamatosan... Szuuupeer...

*

-Kaphatsz kaját, ha beszélsz. - mondta egy irritáló Hydrás férfi.
-Beszélek én. Mit árulják el? Azt, hogy milyen kenyeret veszünk a bázisra, vaaaagy....
-Maradj csöndben! Ne rikácsolj annyit. - szakított félbe Mr. Irritáló férfi.
-Döntse már el, hogy beszéljek,vagy sem...
-Beszélj, az emberek a bázisotokon hol laknak?
-Nem tudom. Viszooont van aki a bázison lakik. Jut eszembe, inkább nem kérek ennit. Nincs most étvágyam hozzá...

2 nagyon hosszú nap után már nem tudtam követni az időt, azon is csodálkozok, hogy ennyi ideig sikerült... na mindegy.
Mindig mikor jönnek be, hoznak egy kis ételt. Ha beszélek a barátaimról - akik lehet már nem azok - megkapom. Így hát elég sok ídő telt el úgy, hogy nem ettem. Naponta -vagy mikor...-adnak egy pohár vizet, azért mert megölni nem akarnak.
Már abba is bele törődtem, hogy nem jön értem senki sem.
Tényleg, a lakosztály amit itt kaptam az egy vas ágy, egy asztal és egy szék. Ezen a vas ágyon ért el engem is az álom.

Sziasztok! Ezt a részt előbb szerettem volna hozni, de nem sikerült... Azért remélem, hogy tetszett! A helyesírási hibákért bocsi.
További szép napot és jó olvasást! :)

[1081 szó]