A legújabb bosszúálló

✵16. Rész✵

-Tony! Mi történt? - kérdeztem a milliárdost
-Majd a többiekkel együtt megtudod. - mondta, de többet nem lehett kicsikarni a férfiből.

Nemsokára megérkeztünk a bázisra, ahol végre leszállhattam a földre, és nem kellett Tonyval együtt a magaslati levegőt szagolnom. Ám, egyből mennem kellett, hogy megtudhassam mai ittlétem okát. Gyorsan felsiettem a tárgyalóba, ahol újfent várakozni kellett, mivel páran még nem érkeztek meg. Itt gondolok Clintre, Wandára és Peterre.
Pár - végtelennek tűnő - perccel később megérkeztek ők is, így elkezdhettük a megbeszélést.
-Most Emmáról lenne leginkább szó. Úgy véljük, amikor felrobbant mellette az a bomba, ott volt benne a Hydra egyik kísérlete a: tűzmadár. - kezdte el Fury.

Baszki! Tényleeg! Minden egybe vág! Ott felrobbant és megkaptam azt a valamit amitől képességem lett. Azért tűzmadár, mivel tudok tüzet varázsolni, és mellé még levitációra illetve telekinézisre is képes vagyok!

-Szóval, ez a tűzmadár kísérlet pontosan mi? - tette fel a kérdést sólyomszem.
-A Hydra kifejlesztette ezt a szérumot, majdnem mint amerika kapitánynál, csak ezt nem úgy alkalmazzuk. Ehez robbantani kell. Itt az akta. - adott választ a milliárdos, majd egy hologram szerű valamin megnyitotta.

Ami benne állt. Tyűha... Valamilyen kőből -az egyik végtelen kőből- nyerték az erőt, majd szérummá alakították. Összesen 10 kis fiola lett teli. A többi kísérleti alany nem élte túl, csak én. Le van írva, hogy úgy készítették a dolgot, hogy tudjon az alany tüzet teremteni. Így, akkor a levitáció és a telekinézis csak mellékhatásnak felel meg. Ez azért durva! 10 ember közül csak én éltem túl. Szegény emberek... Borzalmas ez a Hydra, és én is csak egy kísérleti nyúl vagyok nekik...

Miután a sokkon félig meddig túl voltam bekecmeregtem a nappaliba és leültem - inkább estem- a kanapéra. Pár perc múlva lépteket hallottam.

-Hé Emma! - szólított meg. - Jól vagy?
-Miért ne lennék jól? - kérdeztem szarkasztikusan... - Éppen most derült ki, hogy egy kísérleti alany vagyok, az, hogy 10 emberből csak én éltem túl, de persze, miért ne lenne minden rendben, miért ne lennék jól? - fakadtam ki, majd leestem a kanapéról.
-Jó, ez jogos. - válaszolta a fiú, miközben felsegített.
-Na és Peter? Te jól vagy? - tettem fel ezt az idegörlő kérdést.
-Jah, igen. Azthiszem igen.
-Mi gyötri ön kicsiny kis lelkét?
-Azt én sem tudom Ms. Williams, de köszönöm, hogy megpróbál pszichológus lenni! - nevetett fel a végére.
-Naa, pedig tök jó lennék annak. - durciztam mire beleboxoltam a vállába... Nem kellett volna.
-Verekedünk hölgyem? Verekedünk? - kérdezte csalafinta mosollyal. - Akkor gyere le a ringbe és ott mérjük meg erőinket.
-Rendben - sóhajtottam fel, mert tudtam, hogy innen már nincs vissza út.

Vagy mégis?

Hirtelen megszédültem és még mielőtt minden elsötétült volna valamilyen erős kar megfogott és elindult velem valahova.

Amikor azt hittem felébredtem egy nagy pusztán voltam egy csapat barna bőrű emberrel együtt. Ott volt még a Kapitány, csak öregebben, Bucky aki szintén idősebb volt, Nat akin nem látszott, hogy idősebb lenne de valószínűleg az volt, C'hala akié szerintem a sereg, viszont Peter és Tony meg egy csomóan nem voltak ott. Aztán egyszer csak elsötétült megint minden.
Most egy kis falusi viskónak tűnő házban keltem fel, itt volt valami szőke hajú nő, az a lila fejű pasi akit már egyszer láttam, csak most le volt égve az egyik fele, Nat, de ő megint egy kicsit máshogy néz ki, Steve, Thor és valami kék robotféle csaj. Aztán a nagy lila fejű pasas dumált valamit, csak azt nem értettem és Thor levágta a fejét. Megint képszakadás.

Mikor kinyitottam a szemem megcsapott a fény, így gyorsan vissza is csuktam. Gépek csipogását meg zúgását hallottam. Újra kinyitottam egy kicsit a szemem, majd miután megszokta a nagy fényt azt vettem észre, hogy a vizsgáló ágyán fekszek egy fehér hálóingben.
Pár perc múlva Bucky lépett be. Először nem vette észre, hogy ébren vagyok köszönt nekem, de miután vissza krákogtam neki egy sziát hívta a többieket, hogy felébredtem.
Miután Tony és Bruce is megérkezett elkezdtem kérdezősködni.
-Mire kell ennyi felhajtás?
-Emma, készülj fel és ne akadj ki... - szólt előre Wanda
-Egy évig és egy hónapig voltál kómában. - felelte Bruce mire kitágult a szemem.
-HOOGY MIVAAN? Mi történt? Arra emlékszem, hogy megszédültem a kanapéról felállva és valaki elkapott majd elvitt. Utána pedig volt egy álmom, igazából inkább kettő.
-Miután elájultál Peter idehozott téged és szólt nekem meg Bannernek, hogy valami történt veled. Semmi nem történt ezután. Mi vizsgáltunk téged, de semmire nem jöttünk rá...
-Aha... Idehívjátok Dr. Stephen Stranget? Beszélni akarok vele erről az újabb álomról.
-Rendben. De addig pihenj.
-Minek pihenjek? Egy évig aludtam! - mondtam, majd Wanda halott bátyját, Pietrot megszégyenítő sebességgel pattantam ki az ágyból. - És amúgy Tony, neked sem ártana pihenned valamikor. - néztem rá ilyen "mindenttudópillantással".
Elindultam ki, és rájöttem arra, hogy eléggé lefogytam, pedig eddig sem voltam telt. Nem tudtam dönteni, hogy fürödni vagy enni menjek, de végül győzött a fürdés.
Miután megmosakodtam kimentem a szobámba ahol egy nem várt személy fogadott.
-Mi a szart kersel itt Parker?? - kérdeztem eléggé kikelve magamból mivel éppen egyszál törcsiben vagyok.
-Öhmm.. Bocsi, csak beszélgetni akartam... - mondta fülig pirulva
-Jólvan beszélgethetünk miután felöltöztem. Na sipirc! - hesegettem ki.

Felvettem egy sportmelltarót egy szürke oversize pulcsit és egy fekete melegítő nacit, megnéztem és február 14.-e van. Jujj pont ma kellett felkelnem... Valentin nap. Ezt a napot jobban utálom mint a legtöbb szingli mert... Jó, inkább nem beszélek róla. Kimentem a konyhába és azt vettem észre, hogy mint egy háziasszony Steve főz valamit. De komolyan mint egy háziasszony. Ott van rajta a kötény meg minden. Ezen el kellett nevetnem magam.
-Szia Emma. - hallottam meg a hangját.
-Hello Steve. Hogy-hogy háziasszony lettél?
-Te hülye... Arra gondolsz miért főzök?
-Igen valami olyasmire.
-Hát, tudod ma van Valentin nap - kezdte a mondatot mire az arcom egyből fintorra váltott - és elmondtam annak a személynek, akit szeretek, hogy hogyan is érzek iránta. Nagyon nagy meglepetésemre viszonozza.
-Uuu na és ki az a szerencsés vagy szerencsétlen? - kérdeztem nagyon sok kíváncsisággal
-Majd kiderül! - kacsintott rám és tovább főzőcskézett.
-Amúúúúgy! Süthetek szuflét?
-Miért akarsz olyat sütni?
-Már nagyon régen ettem olyat és unatkozok.
-Ha tudsz egyedül sütni csináljad. - válaszolta majd levette a lábast a "tűzről" és elzárta a tűzhelyet.
-Nem rémlik, hogy egyedül csináltam már pörköltet is? Na mindegy. Szólok Peternek, hogy ráérek, mert beszélni akart velem.

Nahát halihó kedves olvasóim!
Pár napja azt vettem észre, hogy 1,1K olvasás van ezen a sztorin amit el sem tudok hinni. Nagyon szépen köszönöm!
Remélem tetszett ez a rész.
Előbb utóbb hozom a kövit is.
Mindenkinek legyen szép napja, és jó olvasást kívánok nektek!

[1054 szó]