Mondd, hogy szeretsz! //Uchiha Itachi f.f// //Szünetel ötlet hiány miatt/

7.fejezet

Amikor egy hús-vér testbe éles fájdalom mar, ami már szinte szüntelen, széthasító fájdalom; őrjítő tud lenni. Mikor már a test mindenegyes porcikája fáj, még belül a csontok is meghajolnak az áramló fájdalomnak; ugyanezt érezte Ahri, akit még az éj leple alatt raboltak el. Nem érzékelt a külvilágból semmit, de a fájdalmat még eszméletlenül is érezte. A fájdalom belemart húsába, csontjába, vérébe, végtagjaiba. Elviselhetetlen volt. Felért egy brutális kínzással.

A vörös hajú lány fájdalmasan nyitotta föl zöld íríszeit, majd nézett körbe, hol van; egy üres helységben volt, nem volt ott semmi, olyan volt mint egy cella, de ahoz sokkal nagyobb és hidegebb volt. Láncok fogták le végtagjait, amik már szinte vérkeringését szorították. Mozdulni nem bírt, ha megtette fájdalom mart beléje. Meleg folyadék szántott végig testén, mire a fiatal lány ilyedten nézett végig magán; nadrágja combig levágva, felsője leszakítva róla, testén korbácsok, vágások, harapások díszelegtek. Ám valahol véraláfutások is voltak. Friss sebeiből szivárgott a vér.

- Ki kell szabadulnom innen! Mindegy, hogy hogyan, de elkell innen mennem! - gondolta magában.

Fittyent hányva fájdalmaira, szabadulni próbált láncaiból, amik hangosan zörögtek. Ebben a pillanatban a fiatal lány már lépésekre lett figyelmes, amitől jobban összerezzent, térdei remegtek; a lépések visszhangoztak az üres, kopár folyosón ami visszaverődött a falakon.
A zár hangosan kattant, ahogy valaki elfordította a kulcsot, majd az ajtó nyikorogva kitárult. A hírtelen kintről beszivárgó fény miatt, Ahri képtelen volt összeszorítani szemeit, s csak kis idő múlva nyitotta fel zöld íriszeit. Szemei hozzászoktak a fényhez, mint a sötétséghez. Egy középkorú, világos barna hajú, s szürke szemű férfi állt az ajtóban. Tekintetében semmi kedvesség, vagy jó szándék nem csillogott; ez a férfi maga volt a kegyetlenség, és a nyers erő megtestesítője.

- Végre, hogy felébredtél kedvesem! - szólalt meg ridegen a férfi.

- Engedj el te féreg!

A férfi gúnyosan, reszelősen felnevetett. Élvezte, ahogy ez a szépség aki kiszolgáltatva, kiláncolva van előtte, rejteni próbálja félelmét, kevés sikerrel. Ahri félelme nem csak testén, de a tekintetén is kiült, amin a férfi nagyon jól szórakozott. Elrablója többször végig vezette tekintetét a lányon, amitől a fiatal Akatsukis hányni tudott volna, de tartotta magát.

- Mit akarsz tőlem, te mocskos disznó!? - szólalt meg a lány.

Hangja kissé megremegett, mert tudta, hogy penge élen táncol; mivel a férfi tekintette, s tartása semmi jót nem súgaltak.

- Ahoz képest, hogy Akatsukis tag vagy egyártalán nem vagy eszes, kislány! Te csak egy kis pondró vagy, aki azt nem érdemli meg, hogy éljen, eme világon!

- Mi lenne, ha nem pofáznál? Engedj szabadon, és akkor megmutatom neked ki a pondró!

- Elhallgass! - szólalt meg idegesen a férfi.

A lány elrablója tetőtől-talpig végig mérte őt. Arcára egy perverz, s gúnyos mosoly jelent meg.

- Mondd csak! Te vagy Namikaze Ahri Takigakure-ből? Azaz Vízesés rejtekből?

- Semmi közöd hozzá!

- Hol vannak a társaid? - kérdezte, de választ már nem kapott, így folytatta:

- Hm, ezt segítségnek veszem, te kis pondró! Szóval, hol vannak a társaid?

- Na idefigyelj, te féreg; semmi közöd hozzá! Másrészt... Mi lenne ha abbahagynád a magyarázást, és szabadon engednél!? Akkor megmutatnám ki a pondró, könnyű így magyaráznod, hogy ki vagyok kötözve!

Ezen a férfi gúnyosan felnevetett. Lassú léptekkel közeledett az Akatsukis felé, aki ilyedtében nagyot nyelt, sebeibe erősebb fájdalom mart, amitől fájdalmasan nyögött fel. Eme pillanatban a férfi keményen megragadta a lány állát, megszorítva azt, elég erős fájdalmat okozva neki. Ahri érezte állkapcsába nyílaló fájdalmát, de mindezt igyekezett rejteni.

- Ha nem mondasz semmit, akkor egy kicsikét játszunk mit szólsz hozzá? - kérdezte a férfi egy perverz vigyorral arcán.

Ahrinak hányni támadt kedve ettől a férfitől.

- Hallgatás beleegyezés nyuszifül. - hajolt a fiatal lány nyakához.

Az idegen férfi csókolni kezdte a puha bőrt, néhol megszívta azt. Amint, Ahri megérezte, eme tettét azonnal hátra hőkölt; lábával már rúgásra készült, mire a férfi gyomorszájon ütötte. A hírtelen jött fájdalomtól nyögve rogyot össze, zöld íriszeiben, könnyek kezdtek el csillogni, amik aztán lassan végig szántották arcát. A férfi durván ragadta meg nyakát, felrántva őt térdelő helyzetéből, neki lökve a falnak. Csont roppanás töltötte be azt a helységet, ahol voltak. Ahri fájdalmasan ordított fel, ami hátába nyílalt, a férfi tisztában volt azzal hogy a lánynak megrepedhetett csontja, vagy legrosszabb esetben eltörhetett. Egy ördögi vigyorral fordította meg a lányt, hogy háttal legyen neki. Mivel a vörös hajún egyártalán nem volt felső, így a férfi könnyebben megütötte meztelen hátát korbáccsal. Ahri fájdalmasan ordított fel. Így ment ez teljes tíz percig, ezután a férfi veszélyesen simult hozzá. A lány már nem mert ellenkezni, moccani sem mert, nemhogy megszólalni. Szemei könnyben úztak, ahogy félig rá nézett, szinte könyörögve.

- Ez a nézés; jobban beindít! - mondta perverzen vigyorogva a férfi.

Bal kezével belemarkolt a lány melleibe, míg jobb kezével lassan megérintette őt lent. Ahri már nem bírta tovább, sírva könyörgött fogva tartójának, hogy hadja abba, és engedje őt szabadon; viszont ezt a férfit kicsit sem hatotta meg! Inkább élvezte a helyzetet! Már készült volna lecsúsztatni a lányról fekete nadrágját, mikor az ajtót valami vagy valaki kirúgta. A beáramló portól nem lehetett látni semmit, de a por hamar felszált, így megpillantani lehetett egy fekete hajzuhatagot, amihez Sharingan párosult.

- Itachi! - könnyebbült meg a lány, ahogy meglátta őt.

Mindegy volt ki jött el érte, s kit lát! De valaki igen is eljött érte, és ennek örült a legjobban. A férfi fogát csikorgatva ragadt meg egy kunait, úgy rohant az Uchihának, aki egy könnyed mozdulattal, ragadta meg csuklóját, s tépte ki karmai közül a kunait, majd szúrta azt szívébe. Ahri elrablója holtan rogyot a földre, de az Uchiha mit sem törődve a holttestel lépett oda a lányhoz, aki tele volt ütésekkel, vágásokkal, harapás, szívás nyomokkal. Az előző kettőt valószínűleg akkor okozhatta neki a férfi, mikor eszméletlen volt. Itachi arra lett figyelmes, hogy az előtte lévő félig meztelen lány remeg és sír. A férfi gondolkodás nélkül vette le magáról az Akatsukis köpenyét, majd terítte rá a lányra; óvatos mozdulattal emelte fel mennyasszony pózba, s hagyta ott a helyet.