Mondd, hogy szeretsz! //Uchiha Itachi f.f// //Szünetel ötlet hiány miatt/

5.fejezet

- Arisa, veled meg mi történt? Hm.

- Az most nem fontos! - indult el a lány, mire mindenki követte.

Huga szorosan mögötte ment, hiszen aggódott nővére miatt. Véres, ruhája szaggatott, haja csomókban áll a rászáradt vér miatt. Néhol apró sebek pihennek bőrén. Arisa durván, már majdnem kitépte az ajtót. A bentlévők közül mindenki döbbenten nézett a nagyobbik testvérre.

- Veled kislány mi történt? - jött a kérdés Kisamétől.

- Pár útonálló... És megkell, hogy mondjam, a rohadékok nem voltak gyávoltalan kukacok.

- Sikerült információt szerezned? - lépett elő az Akatsuki vezére.

- Ami azt illeti igen. Egy hajszál vállasztott el, és majdnem elkapom a kilencfarkú kölykét, de Hatake Kakashi, a másoló ninja akkor bukkant fel.

- Megláttak? - kérdezte most Hidan.

- Ne vegyél egy kalap alá, magatokkal, akik még a kidolgozott tervhez sem értenek.

- Hé, egy kicsit nagy a szád nem gondolod!? - szúrta oda Hidan.

- Elég legyen! - szólt szigorúan Konan, mire mindenki elhallgatott, de Arisa arcán egy gúnyos mosoly pihent.

Itachi észrevétlenül figyelte Ahrit, de hallgatta, hogy az imént említettnek nővére mit beszél. Tetőtől-talpig végig mérte a fiatalabbikat, és csak most jött rá igazán, hogy a fiatalabbiknak, nagyon is csinos alakja van.

- És milyen információkat tudtál meg?

- Ugye, hogy a Chunin vizsgának vége. Sasuke elhagyta a falut, hogy Orochimaruval edzen. - kezdett bele a lány, miközben lábát egy kis székre tette, térdén megtámaszkodva folytatta magyarázatát. - A Kilencfarkú kölykét, a Legendás Sanninok közül, Jiraiya fogja edzeni.

- Jiriya? - pillantot nővérére Ahri.

- Aham. De nagyon nem izgat.

- Menj vegyél egy fürdőt és pihenj le. - mondta Konan.

Arisa biccentett, majd felsétált szobájukba. Mielőtt huga követte volna, Itachira nézett, aki továbbra is őt nézte. Percek, másodpercek teltek el, míg végül Ahri megszakította a szemkontaktust. Amint felrohant szobájukba, ágyába vetette magát, úgy várta nővérét, aki csak percek múlva, tiszta ruhában, vízes hajjal jött ki a fürdőszobából.

- Történt ma valami igaz?

- Mondhatni.

- Na, mi történt már megint? Vagy kit nem sikerült megverned?

- Itachival kellett edzenem, Pain parancsára. Szokás szerint, megint szívtuk egymás vérét, míg felnem hozta a szüleinket. Hidan megcsókolt.. Itachi bejött a szobánkba, neki nyomott a falnak bocsánatot kért, de megcsókolt. - hadarta el röviden a lány.

- Hé, hé! Ebből szinte semmit sem értettem, kivéve a csókokat! Nyugalom! Vegyél egy mély levegőt, és szóról-szóra mesélj el nekem mindent.

Mély levegőt véve, majd kiengedve tüdejéből, szóról-szóra mesélni kezdett nővérének, aki közben vízes haját törölgette, de nagyon figyelt hugára. Ahri mindent elmesélt neki, de tényleg mindent! Elmesélte, hogy Hidan megcsókolta, őt pedig Itachi követte. A rangidősebbet igen meglepte az utóbb említett, hiszen azt még ő is tudta, hogy huga és az Uchiha ellenségek, és ellentétek. Olyanok mint a tűz és a víz! Arcára meglepetség ült, ahogy huga lassan végére járt a mesélésnek.

- Szóval a mai nap úgymondd, már kétszer aláztak meg. Mindkét alkalommal kivoltam borulva, így nem is tudtam mit tenni...

- Akkor most én megyek, és kitekerem annak a kettőnek a nyakát! Téged, senki se fog érzelmileg kihasználni! - állt is fel a nagyobbik testvér.

Mielőtt huga vissza foghatta volna, már a lépcsőkön járt. Amint leért megis pillantotta, azt a két személyt akiket keresett. Hamar, villám gyors léptekkel termedt ott a Jashinista előtt, és már csattant is a hatalmas, erős pofon annak arcán. Ezalatt az Uchiha se úszta meg, mert ő is akkora pofont kapott, mint társuk, Hidan. Mindketten értetlenül néztek a lányra, ahogy mindenki.

- Hé, ezt most miért kapták?  - érdeklődött Kisame.

Deidara tetőtől-talpig végig mérte. Hiszen mindenki tudta, vagy sejtette, hogy az imént említettnek bejön Arisa, csak nem kezdeményezett neki. Arisa szúrósan nézett a pofon verte férfiakra, akik továbbra is értetlenül néztek rá.

- Tisztázok valamit, itt és most! A hugomat egyse... Ismétlem, EGYSE, fogja kihasználni érzelmileg! Miaz, hogy mindketten akkor csókoljátok meg, amikor nincs abban az állapotban, hogy el lökjön titeket!? Így persze könnyű! Gerincetek sincs arra, hogy akkor csókoljatok meg egy lányt, mikor nem gondolkozik, vagy nincs ki érzelmileg! Ha ezt mégegyszer megtudom, bárkitől! Ismétlem bárkitől, akkor azt nagyon megbánjátok! - mordult rájuk, Arisa, majd megfordulva faképnél hagyta a többieket.

Szó szerint felszáguldott a lépcsőkön! Dühös, kímélhetetlen léptekkel haladt szobájuk felé, majd lépett be az ajtón. Az imént említett dolgot, hangosan becsapta maga mögött, hogy azt még a többiek is hallották. Mindenki azt hitte, hogy az ajtó percek kérdése, és ki esik helyéről. De ez nem történt meg.

- Azt hittem, hogy az ajtó ki esik a helyéről. - szólalt meg a kisebbik, mire nővérére nézett, de az csak hanyagul vállat vont.

Arisa leült ágyára gondolataiba mélyedve. Szinte nem is hallotta meg, ahogy testvére szólogatja. Csak akkor figyelt fel, mikor huga egy párnát dobott neki.

- Figyelsz te?

- Mostmár igen.

- Nagyon elgondolkodtál. Min gondolkodtál?

- Csak megtudtam még valamit.

- Oh, és micsodát?

- A Negyedik Hokagéról van szó. - mondta a rangidősebb, mire a kisebbik szemei kitágultak a meglepedtségtől.

- Mondd!

- Megtudtam, hogy a Kilencfarkú Rókadémon chakráját Yingre és Yangra osztotta. A yang erejét abba a kölyökbe zárta, de nem tudom, hogy a ying chakrája mégis hova lett.

- De várj! Miért ment volna olyan messzire, a Negyedik Hokage, hogy egy kisgyerekbe zárja a Kilencfarkú erejét?

- Na látod! Ez egy nagyon jó kérdés! Ezen gondolkodtam én is, hogy miért ment volna olyan messzire? Mintha tudott volna valamit, amit mások nem.

- Hm, nem csoda, hiszen csak ő volt a Negyedik Hokage, Konoha Sárga Villanása. Nemzetek rettegtek tőle. És ezt már úgyse fogjuk megtudni, hogy miért ment ilyen messzire.

- Valóban.

- De, tényleg meglehet, hogy ő tudott valamit, amit más nem. Na de mindegy. Ne törd ezen a fejed! Hiszen a Hokage 13 évvel ezelőtt meghalt, vagy hogy.

- Igazad van!

- Inkább pihenj. Megérdemled.

- Rendben van. Ha valaki ki kezd veled, mondd azt, hogy egy óra múlva ráérünk, jövök én is.

- Bolond vagy! - legyintett a kisebbik, mire a nagyobbik elvigyorodott, mint egy ragadozó.

Lassan elterült az ágyon. Egy ideig még a plafont nézte, de a fáradtság lassan kezdett eluralkodni rajta, míg végül lassan elnem aludt. Ám a kisebbik nem aludt, ő továbbra is gondolkodott. Nem azon, amin az előbb beszélgettek. Á, dehogy! Gondolatai egy bizonyos személyen járt. Egy olyan személyen, akin nem kéne, hogy járjon.

- Kezdenék becsavarodni?