Mondd, hogy szeretsz! //Uchiha Itachi f.f// //Szünetel ötlet hiány miatt/

12.fejezet

Viharos nap volt a másnap. Kint zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, de ezt az ágyban alvó két személyt, egyáltalán nem zavarta, mindketten az igazak álmát aludta. Ahri háttal volt Itachinak, míg az utóbbi hátulról ölelte őt. Lassan, s egyenletesen lélegeztek, tegnap esti akciójuk miatt ruhájuk szanaszét hevert. Ahri mozgolódni kezdett, szemhéja néha-néha megrezzent, míg végül lassan fel nyitotta szemeit. Látása homályos volt, alig látott, párat pislogott mire rendesen látott. Fejfájás kínozta, úgy érezte nincs jól, túl sok volt a szaké. Aprót ásított, készült hogy felüljön, de ekkor vette észre, nem tud. Pár percre ijedtség futott végig rajta, azt hitte lebénült, hátra fordult. Mikor meglátta, miért nem tud felülni, azt hitte abban a percben, ott rosszul lesz. Itachi feküdt mögötte, még az igazak almát aludva. Haja kiengedve, arca sima és békés, pár kósza tincs arcába hullott, egyenletesen vette szájával a levegőt, majd lassan kiengedve. Ahri nagyot nyelt, körbe nézett a szobában, s ekkor vette csak észre a szanaszét dobált ruháikat

- Jajj ne! Kérlek, mondd, hogy nem!

Körbe nézett. Szemeit dörzsölgette, mintha csak egy rossz rémálma lenne, de akárhogyan dörzsölgötte szemeit, nyitotta fel, ugyanaz a látvány fogadta. Szanaszét dobált ruhák, az ő és Itachi ruhái. Csikorgatni kezdte a fogát, hirtelen ült fel, amit partnere megérzett. Itachi bal kezét fejéhez emelte, mit masszírozni kezdett, miközben lassan felült.

- Mennyi az idő? - kérdezte rekedtesen

- Komolyan? Ezt kérdezed? Mondd te idióta, mit műveltél az este!?

- Hogy mit műveltem az este!? - kérdezte felháborodva, hisz nem tudta miről van szó.

Itachi ekkor vette észre, Ahri meztelen hátát, ki háttal neki ült. Tekintetét végig vezette a szobán. Szemöldökét össze húzta, s ebben a pillanatban tudatosult benne, nem csak Ahri meztelen, hanem ő is.

- Ne mondd azt, hogy te meg én... lefeküdtünk...

- Pedig minden jel erre utal - mondta kedvtelenül az Uchiha.

- Te, bizonyára nem voltál olyan részeg mint én, meg kellett volna állítanod! Le kellett volna állítanod, mielőtt ez az egész megtörténik! - mondta indulatosan, eközben mindvégig az Uchiha tekintetébe meredt.

- Ne engem hibáztass! Ugyanolyan részeg voltam mint te! Ha jól emlékszem te másztál rám.

- Én rád? Előbb mászok Hidanra vagy Kisaméra, sem minthogy rád! Neked aztán teljesen elment az eszed.

- Meglehet, de annyi rémlik, nagyon élvezted, ahogyan benned mozgok - dörmögte az Uchiha

Ahrit lassan öntötte el az adrealin. Nem elég, hogy részegen lefeküdt vele, neki adva féltett kincsét, a szüzességét, ám ezek után még Itachi pofátlankodik vele. Érezte, hogy egy kéz végig simít hátán, s egy forró száj lehel apró csókot tarkójára. Kirázta a hideg, de nem jó értelemben. Ezelőtt is undorodott tőle, de most még jobban. Az Uchiha lassan kimászott az ágyból, magára vetette ruháit, majd hátra tekintett Ahrira, ki még mindig ott ült, meredt maga elé

- Ott fogsz ülni, és egésznap duzzogni fogsz?

- Mi közöd hozzá?? - förmedt rá

- Van közöm drágaságom. Te másztál rám, mégis élvezted az éjszakát.

- Soha, ismétlem soha, ne említsd azt az esetet! Hallani se akarom! - mondta a lány, dühtől csengő hanggal.

Idegesen fel állt, magára kapkodta ruháit, mozdulatait Itachi végig figyelte. Végig nézte, ahogyan felkerül a lányra fehérneműje, nadrágja, melltartója majd trikója végül pedig az Akatsuki köpeny.