Mondd, hogy szeretsz! //Uchiha Itachi f.f// //Szünetel ötlet hiány miatt/

3.fejezet

A lány csak rohant, és rohant. Könnyei arcát áztatták, mintha sose akartak volna elfogyni azok a könnyek. Remegő lábakkal megállt. Bánatosan, fájdalmasan nézett maga elé, míg egyszercsak engedett fájdalmának, bánatának, lerogyot a földre. Arcát tenyereibe temetve zokogott. Múltjának sebei felszakattak! Azt hitte, hogy eme sebek, sose fognak felszakadni, és hegek maradnak. Hegek, amik sose gyógyulnak be igazán, mindig ott marad a nyomuk. Ám, ez nem olyan heg volt, ami a testén volt, ez a heg sokkal rosszab volt, mert a szívén hordozta őket. Könnyei folyamatosan hullottak.
Keservesen sírt. Szinte megszünt körülötte a világ. Csak a mérhetetlen fájdalom létezett, ami szívébe mart. Már éppen felakart ordítani, mikor egy kéz fogta meg reszkető vállát. Meglepődött, nem is kicsit.

- Ahri? Nyugodj meg cica. Minden rendben lesz!

- Hahgyj bhéhkén mohndhtam nhem vagyhok rhád khíváhncsi !Nhem vhagyhok a chcicád tahkahródj innhen! - pityergett tovább a lány

Az albinó leült a lány mellé, aki csak könnyes szemekkel nézett maga elé.
Néma csönd telepedett közéjük, amit a fiatalabbik testvér tört meg, mikor könnyei elfogytak.

- Az a barom felhozta a szüleimet...Holott, mindenki tudja, hogy a szüleink meghaltak! Attól, hogy ő ismerte a szüleit, és volt velük, én és Arisa kevés időtt töltöttünk velük!

-  Az a szemét! Feláldozom! - állt fel Hidan mellőle, de a lány megfogta karját.

- Ne! Még te kerülsz bajba kérlek.

Hidan visszaült a lány mellé, közben próbált megnyugodni, hogy ne keresse meg Itachit, és áldozza fel! Ám, eközben nem is sejtették, hogy Itachi fájó szívvel hallgatta ezeket. Bánta, hogy szóba hozta a lány szüleit, de ami megtörtént, az sajnos megtörtént.
Az Uchiha tovább figyelte őket, de ami ekkor történt, harag járta át a testét, ami a kegyetlen dühvél párosult... Hidan átkarolta a lányt, amit Itachi izzó haraggal nézett végig. Keze akaratlanul is ökölbe szorult, Sharinganjai felizodtak. Itachi tudta, hogy türtőztetnie kell magán! Hiszen mégsem mehet oda az albinóhoz, és folythatja meg, ott helyben. Az Uchiha tovább figyelte a történteket, és hallgatta, hogy a másik kettő miről beszél. Az albinó, csak szorosan ölelte a pityogó lányt, egy percre se engedve el. Keze hátát simogatta, nyugtatásként. A lány lassacskán nyugodni kezdett, mély levegőket vett, amit lassan kiengedett tüdejéből.

- Megvagy?

- Azt hiszem. - tolta el magától az albinót.

- Na, cica ne szomorkodj! Az a hülye menyét, nem tudja, hogy miről beszél, meghogy mit mond néha.

- Én egyszerse hoztam fel, azt amit tett! Igenis jól tudom, hogy miért csatlakozott az Akatsukihoz! De már nem is érdekel! Csak mindenki hadjon békén, és én is békén hagyok mindenkit! - mondta dühösen a lány.

Ekkor Hidan, megfogta a lány állát, magafelé fordítva azt. A lila szempár és a zöld szempár egymásba fúródott. A Namikaze lánynak ereje sem maradt, hogy tiltakozzon ez ellen, vagy el lökje magától a férfit. Pedig csak megkellene lendítenie kezét, és el löknie! De nem ment neki! Végül az albinó a lány mézédes ajkaira tapasztotta az övét. A lány lefagyva ült, hiszen ez volt a legelső csókja, amit Hidan el lopott. Végül ösztöneire hallgatva, lassan lecsukta szemeit, kezeit a férfi nyakaköré fonva, viszonozta a lágy csókot. Az albinó nyelve lassan végig simított, a lány mézédes ajkain bejutásért könyörögve, amit lassan megis kapott! A lány félve, de lassan résnyire nyitotta száját, a férfi nyelve azonnal szájába siklott felfedezve az ismeretlen terepet, partnere után kutakodva. Mikor a férfi ízlelő szerve megtalálta partnerét, lágy de mégis gyors keringőbe kezdtek, amit az albinó vezetett. Kezei lassan, Ahri derekára csúszott közelebb húzva magához a lány törékeny, de mégis csodás, erős testét. Mikor, Hidan meggyőzödött arról, hogy a lány nem löki el magától, s pofozza fel, bal kezét lassan megindította le, belamarkolva annak fenekébe.
Eközben a figyelő Uchihát, leírhatatlan harag töltötte el, ami szétáradt ereiben. Úgy gondolta, hogy azt az első csókot, neki kellett volna el lopnia, nem pedig Hidannek! Keze ökölbe szorult. Hamarosan ráeszmélt arra, hogy őt igenis zavarja ez. De álljunk csak meg egy pillanatra! Mégis, Őt mióta érdekli Ahri, és az amit csinál? Megrázta a fejét, evvel is elterelve gondolatait. Visszanézett a párosra. Ahri ijedten tolta el magától, az albinót, aki kérdőn nézett rá.

- Na, miaz cica? Nem tetszett?

- Engem nem fogsz kihasználni! Kihasználod azt, hogy lelkileg most tönkre vagyok!? Az lett volna a célod, hogy az ágyba vigyél vagy mi!? Ti férfiak mind ostobák vagytok! - ordította, majd hírtelen lendítette kezét.

A férfi arcán egy hatalmas pofon csattant, amin igen nagyot nézett. Bal kezét a fájó pontra tette, majd nézte az elviharzó testvér alakját, aki megsem állt a bázisig. Szó szerint beviharzott, egyeneset felszaladt nővére és az ő szobájába. Abban reménykedett, nővére bent lesz, és kisírhatja bánatát. Kivágta szobájuk ajtaját, de nővére sehol sem volt. Belépett. Már éppen ágyára akarta vágni magát, mikor egy levelet pillantott meg Arisa ágyán.

Küldetésre mentem. 2 nap múlva jövök!

Sóhajtva levágta magát az ágyra, estig kisem mászott onnét. Vacsorázni sem ment le, hiába kopogott ajtaján Konan, de ő csak annyit válaszolt nem éhes. Egyedül maradt, aminek nagyon is örült! Így csak ő és gondolatai maradt. Már éppen készült elaludni, mikor kopogtattak ajtaján. Nem reagált, de magában nagyon reménykedett, hogy az illető hamar feladja, és elmegy. Nem volt ilyen szerencséje, mert az illető kitartóan kopogott az ajtón. Morogva, orra alatt szitkozódva kászálódott ki az ágyból, majd nyitotta ki az ajtót. De akit megpillantott az ajtó mögül, legszívesebben fejét verdeste volna a falba, vagy az ajtófélfába.