Mondd, hogy szeretsz! //Uchiha Itachi f.f// //Szünetel ötlet hiány miatt/

6.fejezet

Még csak hajnal lehetett, mikor a fiatal Namikaze lány kikeszkeredett ágyából. Pizsamáját, hamar felváltotta egy fekete testnadrág, s egy türkiz kék felső, amire felvette Akatsuki köpenyét. Fejére vette kalapját, hogy annak szálai takarják arcát. Mielőtt kilépet volna a helységből, visszanézett békésen alvó nővérére, majd csendesen kilépett a folyosóra. Léptei olyan nesztelenek voltak, mint egy ragadozó macskának. Mintha talpa helyett, puha mancs lett volna. Nesztelenül le osont a bejárat ajtajához, csendesen kinyitva azt, lépett ki a hűvös éjszakai levegőre. A hideg arcába csípett, de ezt egy kicsit sem zavarta a fiatal lányt. Csendes léptekkel megindult egyenesen, hogy egy sétát tehessen. Magában persze azért imádkozott, hogy ez az éjszakai kis kiruccanása titok maradjon. Nagyon jól tudta, ha ezt az Akatsuki vezére, Pain fülébe jut, keservesen megüti a bokáját. Talán ki is csaphatják emiatt. Viszont, ez nem történne meg, mivel kristály használó, s Pain valamint az Akatsuki javára szolgál képessége. Így csak egy erős fejmosás az, amire számíthat. Legrosszabb esetben, Pain, össze zárja őt az Uchihával, leckésztetésként. Azt már nem bírná ki! Ígyis elég neki az, hogy egy küldetést kap vele, együtt kell edzenie vele! Bőven elég ez neki! Annyira hiányzik neki az összezárás, mint egy púp a hátára!

A kunoichi már messzejárt, az Akatsuki rejtekhelyétől, mikor neszre lett figyelmes. Egy kunait vett elő, s kémlelni kezdett. Figyelt a körülötte lévő növényekre, figyelt a levegőre, mindenre amire csak tudott. Fülelt, nézett. Egy ágreccsenés érkezett, jobb oldala felől, így fejét azonnal a megfelelő írányba kapta. Zöld íriszei magabiztottságot sugároztak, izmai merevek voltak. Ám az avaron egy sündisznó jelent meg, aki mitsem törődve a lánnyal haladt tovább. Ahri el eresztett egy halvány mosolyt, fegyverét vissza süllyesztette tartójába.

- Megijesztettél ám kis haver! - nézett a sündisznóra, aki eltünt egy bokor alatt.

A vörös hajú nő újra elindult. Élvezte az éjszakai friss levegőt, az egyedül létet. Élvezte, hogy nincs vele senki, nem beszélnek hozzá, nem kell válaszolnia kérdésekre, csak is ő van, senki más. Viszont egy valaki mégis ott volt vele, makacsul fejében, elmélyében, lelki szemei előtt, mintha még ígyse akarná békén hagyni a lányt. Uchiha Itachi. Ő most is ott volt a lánnyal. Ahri tiszta szívből gyűlölte, hogy az Uchiha még a fejében is benne van, s sehogysem akar kimászni onnét, mintha az őrületbe akarná őt kergetni. Nagyot sóhajtott, ahogy nézett maga elé, figyelve, hogy nehogy belelépjen egy csapdába, vagy valami.

- Miért kell folyton a fejemben járnod? - morogta magának a nő.

Már éppen készült volna vissza indulni, mikor egy ütést érzett tarkóján, s a mélységes sötétség magával ragadta a fiatal nőt.

Eközben az Akatsuki búvóhelyen, pontosabban egy bizonyos szobában, egy bizonyos vörös hajú nő ébredezni kezdett, ahogy a nap sugarai arcára világított. Hunyorogva tornázta magát ülő helyzetbe. Amint szemei hozzászoktak az erős fényhez, huga ágyára nézett, ami üresen tátongot. Felvont szemöldökkel vizslatta azt a helyet, ahol huga szokott aludni.

- Biztosan már lent van. - mondta magának a nő.

A vörös hajú, morogva, kedvtelenül végezte el reggeli rutinját. Fekete felsőjére hamar felkerült, az akatsuki köpeny, aminek cipzárját, most egyártalán nem húzta fel. Hagyta, hogy ruhájának anyaga kiemelje gyönyörű, nőies testalkatát. Morogva ment le az étkező helységbe, ahol már mindenki ott volt, kivéve hugát. Tekintetét többször is végig vezette a társaságon. Arisa észre sem vette, hogy egy bizonyos szőke egyéd, tetőtől talpig végig méri, orrából vér folyik, amit gyorsan megtöröl. Arisa nem is figyelt a szőkére, s annak vérző orrára, fagyos, türelmetlen, aggódó hangon megszólalt:

- Hol van Ahri!?

- Nincs fent?

- Kisame, szerinted, ha fent lenne akkor kérdezném, hogy hol van!?

- Elment volna az éjszaka? - lépett a vörös hajú nő mellé, Konan.

- Nem hiszem! Hiszen este még az ágyában volt, mikor felébredtem.

- Valahol akkor itt kell lennie, nem mehetett el szó nélkül, hiszen akkor megkapná a büntetését. - mondta Sasori bábjának rejtekhelyéről.

Arisa tekintete lassan az Uchiha férfira tévedt, aki szinte csak testileg volt ott. Lelkileg valahol máshol lehetett. Arisát mérhetetlen öldöklési vágy öntötte el, ahogy az Uchiha férfit méregette. Hírtelen ragadt meg egy katanánt, majd termett ott a férfi előtt, kinek megragadta Akatsuki köpenyét úgy húzta fel a helyéről.

- Te! Veled Ahri nap mint nap vitázik... Nincs olyan nap, hogy ne szívjátok egymás vérét! Csak nem tettél vele valamit!?

- Álljunk csak meg egy szóra! Igen, valóban szívjuk egymás vérét, és nap mint nap vitázunk egymással, de semmi nem jogosít fel arra, hogy kárt tegyek benne! Azért nem bántanám, Ahrit! - sziszegte a dühös tekintetbe a férfi.

- Valóban!? Egyszer mégis megbántottad! - ordította a nő.

- Arisa, elég legyen! Vagyha nem fejezed be a váldolgatást, súlyos következményei lesznek! - szólította fel az Akatsuki vezére.

- Tudod mit Pain!? Fityet hányok a parancsolgatásaidra! A magam ura vagyok, s azt csinálok amit akarok! - mondta nő.

Mindenki megfagyott, aki ott volt. Eddig soha senki nem akadt, aki ujjat mert húzni Painnel, vagy akár ellent mert volna mondani akaratának. Namikaze Arisa mégis megtette! Szó szerint elengedte füle mellett azt amit a vezér mondott. Rideg kegyetlen tekintetét újra rá szegezte.

- Hol is tartottam? Áh, megvan! Egyszer mégis megbántottad! Mikor felhoztad előtte a szüleinket! Nem is sejtetted, hogy milyen lelki sebet ejtesz a lelkén! - sziszegte a nő, majd hátrább lökte az Uchihát.

Itachi megtartva egyensúlyát, akaratlanul is aktiválódtak Sharinganjai. Dühítette, hogy a rangidősebb testvér, őt gyanosítja a kisebbik eltűnésével. Tény s való, hogy sokat szívják egymás vérét, vitáznak, valamint az, hogy egyszer megbántotta a Namikaze lányt, olyan dologgal, amit soha sem kellett volna felhoznia. De az, hogy bántotta testileg, vagy kárt tett volna benne, az már felháborítónak tartotta! Sose bántotta volna úgy a lányt! Ha tehetné, akkor inkább védelmezné! A két ellenséges ninja egymás tekintetét tartották fogva. Arisa szinta már-már vicsorgott, mint egy ragadozó, ami arra készül, hogy átharapja áldozatának a torkát... Viszont vele ellentétben, az Uchiha higgadt maradt, nyugodtan nézte a lányt, de belül tombolt a haragtól, és az aggódástól. Csakúgy cikázott közöttük a feszültség, amit a többiek is megéreztek, mivel Hidan, Kisaméval együtt még az evést is abba hagyták. Zetsu rájuk se nézett. Tobi, Konan mögé rejtőzött el, míg a nő figyelte az egymást méregető párost. Deidara, Sasori, Pain szemmel tartotta a két párost. Arisa morogva szólalt meg:

- Nincs jobb dolgotok, minthogy minket bámuljatok!? - nézett szúrósan Sasoriék irányába, akik fityent hánytak a lány kérdésére.

- Arisa nyugodj meg! Megfogjuk találni Ahrit. - nyugtatta Konan.

- Nem fogom megvárni míg valaki felemeli a seggét, és elindul megkeresni! Majd egyedül megkeresem! - fortyant fel az idősebb testvér.

A nő helyére süllyesztette katanánját. Lassan elindult az ajtó irányába, mire léptekre lett figyelmes. Megfordult. Deidara állt mögötte.

- Megyek segítek megkeresni, Ahrit. Hm.

- Megyek én is! - mondta kórusban, Kisame és Hidan.

- Tobi is megy segíteni megkeresni, Ahri-senpait! - vinnyogta Tobi.

- Az egész Akatsuki megy! - jelent meg Pain is.

Arisa nem mondott semmit, csak hátat fordított társainak, elsőként kilépve a bejárati ajtón. Kint megidézett egy farkast, ami idézett állata volt, annak segítségével indultak megkeresni az eltünt Akatsukis lányt.

Ám eközben, egy bizonyos férfi egyéd, nagyon is aggódott a fiatal lányért.