Bökött Csokoládé

IX. fejezet

Bonnie továbbra sem engedte túl közel magához a fiúkat – Newt ez alól kivételt képezett, bár a hét utóbbi napjaiban őt is csak akkor engedte be függönnyel elkerített birodalmába, ha csokoládét is hozott.

– Mondták már, hogy irtóra falánk vagy? – kérdezte Newt, amikor a lány gyengélkedőfogsága utolsó napjának utolsó krém adagját vitte föl a fájó hátra. Bonnie kényelmesen elnyújtózott az ágyán, és az állát a kezébe támasztva szopogatta az édességet.

– Előző életemben biztosan – felelte a lány. – Na meg persze te, az elmúlt napok során. Egyszer-kétszer-ötször-százszor.

Newt mosolyogva csóválta a fejét.

– Ez az igazság! – folytatta Bonnie drámaian. – Így kell elfogadni, így kell szeretni. Mindenkinek van hibája, egy végzetes hibája. Ez az én hübriszem, ami egyszer majd a vesztemet okozza...

Newt hamar belezavarodott abba, amiről a lány beszélt, de szívesen hallgatta. Bonnie-nak szoktak lenni percei, amikor szónokol és csak úgy ömlenek belőle a szavak – ez ritka volt, mert többnyire hallgatott, és ha megszólalt, akkor is csak gúnyos csipkelődésre futotta. Newt szerette azt képzelni, hogy a lány csak neki nyílik meg ennyire és senki másnak.

– Na és neked, Newt? Neked mi a hübriszed? – érdeklődött Bonnie, miután befejezte a szövegelést, harapott egy nagyot a csokoládéjából és vett egy nagy levegőt.

Newt nem tudta, mit feleljen, mert elvonta a figyelmét a lány beszédének dallamossága, így inkább a kérdés egy másik részére reagált, miközben óvatos mozdulatokkal masszírozta Bonnie – már csak kicsit fájó – hátát a gerince mentén.

– Ritkán hívsz a nevemen. Valami baj van? – kérdezett vissza. Bonnie kuncogott (Newt beleborzongott), és kicsit mocorgott.

– Dehogy, csak belemelegedtem a beszédbe és elfelejtettem, kivel is dumálok – felelte. – De, ha tetszik: tarajos gőte...

Newt, csak úgy mellékesen, a lány bordái közé bökött.

– Hé! – sikkantott Bonnie.

– Kész vagy ám, hölgyemény. – Newt megpaskolta a lány hátát, és arrébb tolva Bonnie lábát az ágyon, leült mellé. A lány összehúzta magát és ülésbe gömbölyödött.

– Kösz – mondta, és a fiú felé nyújtotta a kis csomagját. – Kérsz?

Newt elfogadott egy kis szeletet. Csöndben csámcsogtak.

– Holnaptól kiszabadulsz, bökött – jelentette be ünnepélyesen Newt. Bonnie bólogatott.

– Előre félek Albytől.

Newt vállat vont. Nem jegyezte meg, hogy Nick a legfőbb főnök – de hát szegény srác jelen pillanatban valószínűleg a saját nevére és rangjára sem emlékszik, csak az kéne még neki, hogy egy makrancos exZöldfüllel szórakozzon.

– Nem kell. Alby jó fej.

– Szerinted hova fog beosztani?

Newt megint csak a vállát tudta vonogatni. A padlót bámulta, mert általában, ha ránézett Bonnie-ra, elterelődtek a gondolatai és nemigen tudta követni a beszélgetés fonalát.

– Hova akarsz menni? Mihez értesz?

Bonnie láthatóan elgondolkodott – még a rágásban is megállt.

– Fogalmam sincs mihez értek – kezdte. – De szívesen megnézném az Útvesztőt.

Newt félrenyelte a csokoládéját.

– Hogy mi? Futár akarsz lenni?

Bonnie a vállát vonogatta.

– Te is az voltál, nem?

Newt sebesült lábára mutatott.

– Az Útvesztőben sántultam le, Bonnie. Baromira veszélyes ez a hely. Nem puszta kíváncsiságból járnak oda a bökött Futárjaink.

Bonnie Newt lábát bámulta.

– Sosem akartam rákérdezni – suttogta. Előrenyúlt és Newt combjára simította a kezét. A fiú örült, hogy épp nem rág, mert biztos, hogy félrenyelt volna.

– Nem nagy ügy – mondta könnyedén. – Baleset volt – hazudta, és továbbra is kerülte Bonnie pillantását. A lány visszahúzta a kezét és szerencsére nem lovagolt tovább a témán.

– Akkor talán a Konyhára megyek – mondta végül. Newt fellélegzett, és úgy döntött, mára eleget kínozta a szívét és a mellkasában szenvedő kis társát.

– Nekem most indulnom kell. Van még valami elintéznivalóm. – Ez persze nem volt teljesen igaz, de ezt a lánynak nem is kellett tudnia.

– Oké. Holnap találkozunk, tarajos gőte! – búcsúzott a lány, és a takarót maga köré tekerve fészket csinált, úgy majszolgatta tovább a csokoládét.