Bökött Csokoládé

XVIII. fejezet

– Nem mentünk be annyira mélyre – mesélte Bonnie az este. Bár kapcsolatuk már nyílt titoknak számított, ugyanúgy kijártak a fák közé. Egymás mellett ültek a falak tövében, combjukon egy kis csomagban csokoládét egyensúlyoztak. – És nem volt annyira fárasztó sem. Bírtam. Meg Minhót is. Nagy arc.

– Igen, az tény, hogy Minhóval jó dolgod van. Ő az egyik legrégebbi itt a Tisztáson – bólogatott Newt. Bonnie letört egy darabot a csokoládéból és Newt szája elé emelte. A fiú ráharapott az édességre, és várta a folytatást.

– Holnap megint kimegyünk. A Térképes hely nagyon tetszett.

Newt hümmögött és a lány fejének döntötte a sajátját.

– Szerinted meg lesz a kiút? Meg fogjuk találni? – kérdezte Bonnie halkan. Newt nem válaszolt. Személy szerint nem hitt ebben. Nem véletlenül akart öngyilkos lenni annak idején. Csodára lenne szükség ahhoz, hogy megtalálják a kivezető utat ebből a vacadék Útvesztőből. De ezeket a gondolatait nem kötötte a lány orrára.

– Clint azt mondta, holnap bemehetsz Gallyhez – jutott eszébe.

– Tényleg? – örvendezett Bonnie. – Marhára érdekel, milyen emlékei jöttek vissza rólam...

– Biztosan csak jók – súgta Newt, és oldalra fordította a fejét, hogy arcon csókolhassa a lányt. – Biztos csak jók... – ismételte, és amikor Bonnie is felé fordult, a szép ívű ajkakra is nyomott egy csókot.

– Remélem – mormogta Bonnie, és letette a földre a csokoládét. Ujjait a fiú arcára simította. Newt elhúzódott és fölnézett az égre, ahol csillagok virítottak, annak ellenére, hogy a napot általában nem szokták látni.

– Gyönyörű az éjszaka – mondta. Bonnie követte a fejével és orrával eszkimópuszit adott Newtnak, mielőtt megcsókolta volna.

– Tényleg az – lehelte Bonnie.

– Tényleg az – ismételte Newt és a lány hajába túrt. Boldog volt, hogy Bonnie-val lehet és egy kicsit elfeledheti a problémáit. Bonnie módszeresen ki tudta űzni elméjéből a gondokat.