Bökött Csokoládé

VI. fejezet

A lány csak késő délután hagyta el az erdőt, és Newt látta, hogy bizony sántít és óvatosan mozog. Elvette Serpenyőtől a kikészített ételt és elvonult a szokásos fájához. Newt már befejezte a saját vacsoráját és elindult megkeresni Clintet. Bekiabált az ajtón.

– Hé! Van húzódásra kenőcsöd?

A srác nem volt ott, de kóronctársa, Jeff épp a tégelyek között pakolászott, rendezgette a holmikat. Egyetlen beteg vagy sérült sem volt a helyiségben. Nicket valószínűleg fent ápolta a Kóroncok Elöljárója.

– Fáj valamid? – nézett föl Jeff a dobozokból. Newt nem is bánta annyira, hogy Clint nincs itt. Nem biztos, hogy szívesen segítene neki – jó pár nap múlva kerül rá a sor a lánynál.

– Nem nekem. – Newt az ablak felé intett, és megmutatta, hol ül a lány egyedül, tisztes távolságra a fiúktól. – Vigyél neki egy adaggal, kérlek.

Jeff láthatóan nem értette.

– De nem...

– Csak vigyél neki, te bökött – mondta Newt és vigyorogva megveregette a srác hátát. – És egy adagot nekem is adj, légyszi.

Jeff a fejét ingatta, de adott egy kis tégely kenőcsöt Newtnak.

– Mondjak neki valamit? – kérdezte, amikor kiléptek az ajtóból.

– Amit gondolsz. Rád hagyom – felelte Newt és visszabicegett Serpenyő asztalához. A lány tökéletesen ráláthatott a helyéről, és ő is a lányra. Látta, ahogy Jeff odalép hozzá és felé nyújtja a kenőcsöt. A lány a fejét rázta. Jeff hátraintett Newt felé, a lány is arra nézett. A szőke fiú úgy tett, mintha nem venné ezt észre.

Végül majdnem tíz perc fölösleges próbálkozás után Jeff föladta, és Newthoz sétált, de a fiú intett, hogy ne jöjjön oda hozzá. Jeff megint értetlennek tűnt, de elfogadta, hogy már nem is fogja megérteni őt, így visszabattyogott a feltúrt gyengélkedőhöz.

Newt a zsebébe nyúlt és kitapintotta a már olvadt csokoládé mellett lévő tégelyt. Fölállt és a lányhoz bicegett. Az követte tekintetével.

– Mit akarsz? – ismételte meg az kora reggeli mogorva kérdését, ezúttal extra adag ellenséges hangnemmel. Newt nem válaszolt, csak leült vele szemben. Így legalább nem látta a kíváncsi leskelődőket, akik vacsora közben a „versenyt" figyelték.

A lány a hátát a fatörzsének döntötte és nem nagyon mocorgott, amiből Newt arra következtetett, hogy jól tippelt reggel, a leányzó tényleg elég rosszul fogta azt a baltát.

– Egész nap fát vágtál?

Ezúttal a lány nem felelt, csak harapott egyet egy kenyércsücsökből. Percekig hallgattak, amíg Newt gondolkozott, mivel kéne belecsapnia a kenőcs-dologba, de a lány hamar megszólalt.

– Tarajos gőte.

– Parancsolsz?

– Tarajos gőte – ismételte a lány, és betömte a szájába a maradék kenyeret. Lerázta a kezéről és a ruhájáról a morzsákat és Newtra szegezte a tekintetét.

– Igen, hallottam – bólintott a fiú. – De...

– Tarajos gőtének neveztek el – mondta a lány. Newt hitetlenkedve fölnevetett.

– Téged? Így hívnak?

A lány szája mosolyba ugrott, de gyorsan rendezte a vonásait.

– Téged hívnak így. A neved tarajos gőtét jelent.

Newt hümmögött és a homlokát ráncolta.

– Honnan hallottad...?

– A srác, aki krémet akart adni, ő mondta, hogy te küldted. Newt. Newt küldte.

– Értem – bólogatott Newt. – De nem fogadtad el.

– Mert nem fáj semmim – vágta rá a lány. Newt felvonta a szemöldökét. – Jó, talán egy kicsit a hátam – vallotta be lesütött szemmel. – De az igazán semmiség! – tette hozzá gyorsan. Newt nem törődve vele a zsebébe nyúlt és elővette a tégelyt. Szitkozódott egy sort, mert ragadt az olvadt csokoládétól. Azért a lány felé nyújtotta.

– Ez meg mi? – kérdezte az gyanakodva.

– Kenőcs. Ööö... csokoládéba csomagolva.

A lány elvette, megnézte, forgatta az ujjai közt és megszagolta.

– Ez tényleg csokoládé. Nem emlékszem, hogy milyen az íze.

Newt elővette a csomag többi részét.

– Kicsit megolvadt a zsebemben napközben, de...az íze ugyanolyan.

A lány az édességért nyúlt, de nem vette el Newt kezéből. Óvatosan beledugta az ujját a barna masszába, majd nyelve hegyét hozzáérintette.

– Ez isteni! – sóhajtott, azzal kiragadta a fiú markából a csomagot és nekilátott. Newt nevetve nézte.

– Megtört a jég? – kérdezte, mire kapott egy szúrós pillantást a lánytól, de ha jobban megnézte, a hölgy szeme pajkosan csillogott.

– Nehogy azt hidd, hogy csokoládéval le tudsz fizetni, tarajos gőte!

– A te neved meg mit jelenthet? Makrancos, makacs...

– Jó – vágta rá. A lány a szájához emelte a csokoládés csomagot és nyalogatni kezdte. Rövid nyammogás után újra megszólalt:

– Ha eddig senkinek sem mondtam el a nevem, miért pont neked áruljam el?

Newt vigyorgott.

– Mert hoztam neked csokoládét. – Aztán leolvadt a szájáról a mosoly és vállat vont. – Nem kell elmondanod, ha nem akarod. De ezzel mindkettőnknek megkönnyítenéd az életét...

– Mivel? – vonta össze a szemöldökét a lány. – Te kapnál plusz kaját a szakácstól, nekem meg mindenki tudná a nevem.

– És senki nem zaklatna ugyanezzel a dologgal – tette hozzá Newt. Sóhajtott. – Figyelj, ezen a francos Tisztáson vagy, és az a francos VESZETT küldött. Ugyanazokkal a problémákkal küzdesz, mint mi, és ugyanonnan jössz, mint mi valamennyien. Nem vagy más, csak azért, mert lány vagy. Tulajdonképpen az...

– Bonnie.

Newt először nem hitt a fülének.

– Bonnie?

– Ez a nevem – bólintott a lány. Bonnie. – Remélem, most örülsz, tarajos gőte!

Kinyújtotta lábait és nekiállt feltápászkodni, de félúton fájdalmas nyögéssel visszaroskadt a földre.

– Kenőcsöt, Bon?

– A nevem Bonnie – javította ki sziszegve a lány. Newt mosolyogva ingatta a fejét. – Ha most a győzelmednek örülsz, akkor közlöm veled, hogy amint meggyógyul a hátam, lecsapom a tökfejed a helyéről!

– Eszemben sincs. Nem a győzelemért akartam segíteni neked...

– Hát persze – dünnyögte Bonnie. – Egyébként meg nem a beszéded hatott meg.

Newt a fejét ingatva sütötte le a szemét. Ismeretlen, szívmelengető érzés volt látni, ahogy a lány próbálja a lehető leghatékonyabban megenni a csokoládét, de a massza összekente az egész arcát. Miközben a fölsője ujjával próbálta megtörölni az orrát, Newt rádöbbent, hogy milyen szépek is a vonásai: aranyos, pisze orr; szépívű ajkak; szinte láthatatlan szeplők. De a szemei voltak a legelképesztőbbek – sötétbarnák, és ha bárki belenézett, úgy érezte, végtelen mély kútba zuhan. Legalábbis Newt újonnan így érezte magát, amikor összeakadt a tekintete a lányéval. Bonnie-éval.