𝑆𝒉𝑎𝑑𝑜𝑤

ℍ𝕒𝕟𝕘𝕫𝕒𝕧𝕒𝕣

Az autó hangosan fékezett. Előttem állt meg. A férfi kihajolt az autóból és mindent össze vissza ordibált. Szemébe néztem aztán megfordulva indultam meg haza.

A villany a konyhában világított. Nagyot sóhajtva álltam az ajtó előtt. Fogalmam sincs mit fogok mondani. Hogy mit csináltam. Kikkel.

Olyan nehéznek éreztem a testemet. Mégis amikor beléptem és megláttam a kanapén szuszogó Jimint... Felszabadultam. Az arcát néztem. Olyan könnyed és békés. És nekem megkell védenem mindentől.

Felakasztottam a kabátom a fogasra és a cipőm is a helyére tettem. Majd újra felé álltam. Végig simítottam ujjaimmal az arcán. Ajkai elnyíltak és hangosabban fújta ki a levegőt.

- Jungkook? - súgta a végét elhaló hangal. Boldog mosolyra húztam ajkaim és felkaptam az ölembe.

Fejét mellkasomra hajtotta nyakamat pedig átkarolta. Továbbra is benne gyönyörködtem miközben a szobánk felé tartottam.

- Itt vagyok Kicsim! - óvatosan az ágyra tettem.

- Hol voltál? -

Aggódva haraptam be az ajkam és dühösen az ablakra néztem. Nem mondhatom el neki, hogy mibe keveredtem. Nagyon kilenne akadva.

- Csak sétáltam. -

- Nagyon késő van. Ilyen sokáig? -

- Igen. - válaszoltam hátat fordítva neki. A szekrényhez léptem. A padlóra dobáltam a ruháimat és felkaptam egy pólót pizsamának. Jimin sötét tekintete végig követett engem.

- Mi lesz most Jungkook? - befeküdtem mellé az ágyba. Mellkasomra bújt. Csak a hajába puszitam. Apró keze hasamat simogatta.

- Megfogom oldani. - állát most a mellkasomra tette és úgy nézett rám.

- Együtt oldjuk meg. Egy család vagyunk. -

Jimin pár perccel később szuszogása töltötte be a szobát. A plafont bámultam miközben a gyönyörű párom rajtam aludta az igazak álmát. Szeretem őt és a kislányom. Nélkülük nem tudom mi lenne velem.

Sok szeretet adtak nekem és sok erőt még ha nem is tudtak róla. Gyermekkoromba kiverték belőlem az összes érzéseket. Megtanultam nem félni a felém száguldó autótól és a fejemhez tartott pisztolytól. De a szeretetem a családom felé soha nem fogják tudni kiverni belőlem.

Egy senki vagy Jungkook. - a semmiből szólalt meg az agyam újra. Összerezzentem érkezésére.

- Nem! Többé már nem... - magamba morogtam próbálva egy falt húzni a gondolataim köré. Nem vagyok rájuk kíváncsi.

Úgy éreztem, hogy belső erő veszi át az irányítást. Képtelen voltam uralkodni a gondolataimon. Újra és újra visszatért az a kis hang azt hajtogatva, hogy egy senki vagyok.

- Nem! Állj! - nyitottam ki szemeim és egy kattanásra minden elnémult, ami eddig hallottam. Mellkasom gyorsan emelkedett Jimin pedig aggódva nézett rám fáradt tekintetével.

- Mi a baj? -

- Semmi. Semmi baj nincs. - megkönnyebbülten ejtettem a párnára a fejemet. Remegő kézzel homlokomra simítottam.

Minden rendben? Te most csak viccelsz. - nevetett hihetetlenkedve. Fogaim összeszorítottam. A hang elnémult és csak én maradtam.

-Minden rendben. - suttogtam a lehető leghalkabban. Inkább csak saját magam megnyugtatására.

Ez a hang mindenkinél előfordul nem igaz? Csak nekem már gyermekkorom óta. Néha olyan dolgokat mond amire igazából soha nem is gondolnék, de azt hiszem hozzászoktam már.

Felkeltem és magam után becsuktam az ajtót. A kislányom szobájába léptem. Néztem az apró kis testet ahogy a rongyos plüss mackót szorongatja.

Bántam, amit tettem. Nem akartam újra mások életét kiontani de ahogy nézem a kislányt... A kislányomat a szívem másik dimenzióban ver. Úgy értem, hogy még az elnököt is megölném csak hogy biztonságban tudjam.

Némán zokogva szorítottam a kezemet a hasamra. Hányingerem van saját magamtól. A falnak támaszkodtam és lecsúsztam. A térdemre tett kézzel próbáltam meg vissza folytattam a sírást.

- Apa te sírsz? - felült az ágyon majd kitatakarózva sétált oda hozzám. Leguggolt elém és megfogta arcomat. - Nem lesz semmi baj. - tárta ki apró kezeit és átölelt.

Nagyokat lélegezve fektettem fejem mellkasára és hallgattam a szívverését, ami ütemesen vert. Az ütemre képes voltam megnyugodni miközben hajamba puszit és azt hajtogatta, hogy ő és apu szeretnek engem és hogy nem lesz baj.

És ami még jobban megijesztett, hogy tényleg képes voltam elhinni, hogy minden rendben lesz...