𝑆𝒉𝑎𝑑𝑜𝑤

𝔼𝕤𝕖́𝕝𝕪

Mint minden normális ember én is az alkoholhoz nyúltam vigaszért. Csak egy kicsit sajnáltatni akartam magamat. A fájdalmamat akartam elűzni és megélni egyszerre.

Az egyik bárban voltam nyitás előtt. Egy régi barátom barátnője vezeti a helyet és megbeszéltem vele, hogy engem mindig szívesen látnak itt. Most egy sokkal csinosabb nő állt a pultban.

Ledobtam a székre magam és a kabátom a pultra csaptam. A sarokban van egy régi zenélő doboz a másik sarokban pedig három biliárdasztal, ahol a helyi gengszterek bandáznak.

Oda vánszorogtam a régi géphez és kiválasztottam a számot. A pénzt bedobtam és a zene rögtön elindult. Nagy levegőt vettem. Ez volt az a dal amelyiken Jiminel táncoltam amikor megismerkedtünk egymással.
Egy fekete ruha volt rajtam, rajta pedig egy bőr nadrág fehér pólóval.
Mintha csak tegnap történt volna.

- Kérek két üveget még. - motyogtam egy üveg tiszta whisky elfogyasztása után.

Körülbelül még háromszor tettem fel a számot és magam elé meredtem a pultot bámultam. A gondolataim egyedül Jimin körül forognak. És a lányom körül, akiket most elvesztettem mert Hoseok egy barom.
Rá néztem a pultosra és jeleztem, hogy fizetni akarok.

A pincér bólintott én meg kissé bizonytalanul fel állva és dülöngélve tettem le egy nagyobb összeget. Nem bírom túl jól az alkoholt.

-Tartsa meg a maradékot. Nekem úgy sincs rá szükségem már. A belemet kidolgoztam érte... - suttogtam ködös fejjel és az ajtóhoz mentem a hónaljam alá téve az üvegeket.

A sötét utcán több fiatal tinédzser sétált végig. Szombat van. Mindenki bulizni megy. A lányok rövid szoknyák a fiúk pedig egyszerű farmer póló.

Nem tudom hány nevetgélő csapat mellett mentem el, de a fejem fájni kezdett. Egy magányos útra néztem. Sötét volt és senki nem ment arra ezért én elindultam.

Az emberek suttogta valamit, de nem igazán érdekelt csak csendben elakarom fogyasztani az italokat. Egy kerítésnek dőltem neki és felbontottam a még hideg whiskyt.

Erősen meghúztam és grimaszolva nevettem. A helyiség néma volt és sötét. Egy nagy épület volt távol tőlem. Előttem egy futó pálya helyezkedett el.

- Hol is vagyok? - kérdeztem, de igazából annyira nem érdekelt. Sokkal inkább a folyadék, ami végig marta a nyelőcsövem és a gyomromat valahányszor bele ittam az üvegbe.

Én tényleg hülyeséget tettem, de kellett a pénz. Mindenki más megtette volna ezt a családjáért nem?

Csak te vagy ennyire ostoba Jungkook. Én nem lepődtem meg azon, hogy Jimin elhagyott. Jobbat érdemelsz nála. És kinek kell egy gyerek? Csak a baj van velük. - válaszolt a hang a fejembe. Megráztam a fejem.

- Miről beszélsz? Nekem ők az életeim. - dühös lettem magamra és próbáltam a fejembe nézni. Az az felfele néztem, mint a valami hülye, akinek nincs ki a nyolc kereke.

Igyál még Jungkook. Emlékszel? Van még egy üveg. -

- Na végre egy jó ötlet. Valami hasznod is van. - kibontottam a másik üveget és némán iszogattam tovább. Minden érdekes volt. A füvek és a fák. Még az épület is. Aztán sírhatnékom támadt.

Ne viselkedj már úgy, mint egy ötéves! - megfogtam az üveget és magamhoz öleltem miközben sírtam. A hang ingerült volt a fejembe.

- Nekem te ne mond meg mit csináljak! - ordítottam a fejemben zajló hanggal, ami most még hangosabb lett, mint volt. Mintha egy igazi emberrel vitáztam volna.

Egy hosszú kabátú és nagy sapkás férfi lépett elém. Jobb kezében esernyő míg a bal a zsebében volt. Nem láttam az arcát túl sötét volt és idő közben az eső is esni kezdett. Nem vettem észre.

- Hát maga kivel beszél? - nem tudtam válaszolni. A könny és az eső keveredett egymással az arcomon. Hunyorogva néztem fel a férfira.

- Senkivel. - nevettem és egy újabb kortyot akartam inni, de az üvegjeim üresek.

- Ki maga? -

- Ezt én is kérdezhetném magától. Feleltem szemforgatva és felsóhajtottam. - Igazán örvendtem a találkozásnak. - megpróbáltam a kerítésbe kapaszkodva lábra állni, de nem jött össze. Visszaestem a nedves fűbe.

- Miért ivott? -

- Tudja elhagyott a férjem és a gyerekem is elvitte. - nyammogtam a szememet törölgetve. Nagyot ásítottam. - Csak mert kellett a pénz. Ezért történt minden. Kellett a pénz. Szükségünk volt rá. -

- Miről beszél? -

Meg ne szólalj Jungkook. Fogd be a pofád! - erősen és erőszakosan szólt a hang a fejembe.

A fának dobtam az üveget és teli torokból ordítani kezdtem. Erősebben esett az eső és tomboltam, mint egy állat. Megőrülök ettől a hangtól a fejembe.

Megálltam és mélyen beszívtam a levegőt a tüdőmbe. Mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt.
A kalapos férfi megsem rezzent. Türelmesen megvárta amíg végzek a tombolással.

- Gyere velem. - hangja határozott volt nem mertem tiltakozni. Szégyelltem magamat. Ez nem én vagyok. Én nem viselkedem így.

Az épület felé mentünk. Amint közelebb értünk egy hátsó ajtón mentünk be. Nem voltak bent sokan, de rengetek asztal, telefon és számítógép volt. Azt hiszem egy rendőrségen vagyok.

- Várjon most letartóztatott? - a férfi csak a bajusza alatt mosolygott és levette a kalapját.

Lassan komótosan vette le a kabátját és felakasztotta a kabát mellé. Az esernyőt a kis vázába tette és továbbra is mosolyogva ült le az asztalra, amin egy halom papír volt.

- Kérsz egy kávét? -

- Nem köszönöm. Nem kérlek kávét. - a hajamról a földre csöpögött a víz. A cipőm sáros és a kabátom is elázott.

- Szóval akkor mesélj. - húzott ki egy széket és ezzel együtt egy jelvényt mutatott fel.

Az arcáról nem tűnt el a mosoly.