𝑆𝒉𝑎𝑑𝑜𝑤

ℝ𝕖𝕞𝕖́𝕟𝕪

Öt év telt el azóta. Fogalmam sincs hogyan lehet a gyermeked elvesztését feldolgozni. Leginkább sehogy.

De ha ott van veled a párod, aki támogat és szeret téged megkönnyítheti a fájdalmadat.

Jimin képes volt megbocsátani nekem. Hosszú folyamat volt mire újra elnyertem őt, de nem adtam fel. Minden nap harcoltam érte ahogyan csak tudtam.

Végül át vettük Jimin apjának a kávézóját. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy új éltet tudtunk kezdeni.
És most már tudom, hogy a pénz semmit se számít amíg velem van Jimin és a családom.

Sajnálom, hogy ehhez, hogy rá jöjjek az kellett, hogy a lányomat elveszítsem. Fáj és nincs olyan nap, óra, perc, másodperc amikor nem magamat hibáztatom hisz ez egyértelműen az én hibám volt.

Minél jobban más akartam lenni, mint az anyám, de csak még jobban rá hasonlítottam és olyanná váltam, mint ő.

Utálom magamat és ez sohasem fog változni. Szörnyű dolgokat tettem és nem érdemlek soha bocsánatot.
De még is megkaptam azt az én egyetlenemtől.

Kaptam egy második esélyt, amit én megragadtam két kézzel és boldoggá akarom tenni az én csodálatos és erős férjemet.

Ez az öt év nehéz volt nekünk, de sikerült leküzdenünk a bizalmatlanságot és együtt megvívtuk a gyászt is.

Van egy fiunk. Akit Min Yoonginak hívnak.
Igazából ennyit tudunk róla és azt, hogy valaki az ajtón előtt hagyta egy kosárban.

Most lesz hároméves a fiunk akit, Jimin mindig Jeon Yoonginak hív, habár én erre nem vagyok egyáltalán méltó és nem érdemlem meg hogy legyen egy második gyermekem.

Viszont ezt a gyereket nem hagyhattuk árván. Habár a lányom elveszítését soha nem tudja pótolni azért sokkal kisebb az űr bennem.

Jimin megölelte a derekam. A kezemben fogtam a fiunkat és át karoltam a vállát. Megcsókolta az ajkim és mosolyogva adott egy csókot a fiunknak is.

Egészen a gondolataimba temetkeztem miközben Jimin a szobánkban készülődött.

Összekulcsoltam az ujjaink és megcsókoltam a kezét. Rám mosolygott és szemei csillogtak.
Kinyitotta az ajtót és előre engedett minket. A kisfiam erősen fogta a nyakamat.

Nagy szemekkel nézte az autókat. Jimin bezárta az ajtót és az a levakarhatatlan mosoly volt az arcán. Az ujjaink össze fonódtak és elindultunk a szokásos kis mezőre, ahova gyakran kijárunk.

- Nézd mennyi pillangó Yoongi. - ő hatalmas szemekkel nézte és kuncogva próbálta elfogni az egyiket.

- Apuci nézd! - mutatta nekem a nyuszit, ami elszaladt előttünk.

Letettem a kezemből és mosolyogva néztem ahogyan elkezdett a szokásos úton szaladni.
Átkaroltam Jimint és együtt néztük ahogyan a fiunk előttünk szalad.

Lassan megérkeztünk és a padra ültem. Egy cseresznyefa alatt állt és a szirmai hullottak.

Mosolyogva simítottam végig a sírkövön és könnyes szemmel néztem a díszes betűket.

Odébb söpörtem a rózsaszín szirmokat. Jimin is mellem térdelt. Megcsókolta a követ és mesélni kezdett a lányunknak a nemrég történt dolgokról.

Yoongi nagyon örült a nővérének és a sír mellé feküdt. Egyesek szerint ez eléggé félelmetes lehet, de szerintem ebben nincs semmi fura.
Szóval nem szóltam semmit amikor a fiam ott feküdt.

Egy kis idő után Jimin végig simítottam a vállamon és megfogta a fiunk kezét. Lassan haza felé sétáltak.

Újra végig simítottam a betűket. Nem bírom ki, hogy ne sírjak. Minden alkalommal túl gyenge vagyok.

- Szia kicsikém. Hiányzol. Tudod azért jöttem ma is, hogy elmondjam mennyire szeretlek téged. - suttogtam. A szél hevesebben fújt. Mosolyogva hunytam le a szemem. Hát itt vagy. - Sajnálom, hogy olyan rossz apukád voltam. Ne haragudj rám kicsim. - suttogtam könnytől áztatott arccal.

A nap át szűrődött a lombok között és a sírra világított. Mosolyogva bólintottam és letöröltem a könnyeim. A csokor rózsát a sírra tettem.

Lassan felálltam egy reményteli pillantás vetettem a fára és hátat fordítottam.

Talán azt hittem, hogy elveszítettem a napomat és csak az árnyékban tapogatózom ez igazából csak akkor történt meg igazán amikor a lányom meghalt.

Nélküle üresnek éreztem magamat és az árnyék felemésztett. De egyben ő is húzott ki a sötétből.

Minden ember megérdemli a második esélyt. Én megkaptam, habár soha nem fogok megbocsátani magamnak.

Nekem reményt ad a fiam és a szerelmem. És a lányom, aki jobb emberré tett a halálával.

Vége.