𝑆𝒉𝑎𝑑𝑜𝑤

𝕊𝕫𝕖𝕟𝕧𝕖𝕕𝕖́𝕝𝕪

- Mi a fenért nem vagy képes ezt megjegyezni?! - dühösen becsapta a szekrényajtót Jimin.

Karba font kézzel ültem a kanapén az ordítását hallgatva. Unottan bámultam magam elé. Ha ez nem lenne elég a gyerek is hangosan ordított a szobájában. A fejem harsogott. Mintha szépen lassan kenőkéssel vágnák ketté a koponyám.

- Figyelsz egyáltalán rám? - teljesen elmerültem a gondolataimba és azon kaptam magam, hogy Hoseokra gondolok. Arra, hogy miért nincs senki és hogy miért mondja mindenki azt, hogy veszélyes.

2 hét telt el azóta mióta elástam egy holttestet. Hoseok kifizetett a tartozásaimat és adott egy kis előleget. Annyit kért cserébe, ha felhív akkor menjek oda hozzá.

- Figyelek. - forgattam meg a szemem.

- Látom mennyire figyelsz. - hozzám dobott egy rongyot majd duzzogva indult meg a gyerek szobába. És ezt mind azért mert elfelejtettem venni tejet.

Tudtam, hogy a házasság és a gyerek után nem lesz olyan, mint régen, amikor szinte napi háromszor szeretkeztünk Jiminnel mert nem bírtuk egymás nélkül. Most meg lassan 3 hónapja semmi. Ha meg megpróbálok felé közeledni már rögtön bunkó vagyok.

Talán ez magyarázza azt az izgalmat, amit Hoseok telefon hívása váltott ki belőlem este tizenegykor.
Gondolkodás nélkül felvettem a készüléket.

- Igen? -

- Szükségem lenne rád. -

- Rögtön ott vagyok. - képtelen voltam visszafogni a mosolyom. Csak hagytam, hogy felszínre törjön és azonnal vettem a kabátom.

- Hát te hova mész? -

- Behívtak dolgozni. Plusz pénzért. - vontam meg a vállam és már nyitottam az ajtót amikor rossz érzés keletkezett bennem. Visszafordultam és elkaptam a férjem derekát. Éhesen csókoltam meg. - Szeretlek. Sajnálom, hogy elfelejtettem a tejet. -

- Én is szeretlek. Ne maradj sokáig. - sokat sejtő pillantást kaptam majd fenék rázva indult meg a szobánkba. Az ajtóban még visszanézett rám.

- Sietek. - madarat lehetett volna velem forgatni olyan boldog voltam.

Kaptam egy kocsit kölcsönbe Hoseoktól. Igazán kedves tőle. Egy mély bordó színű autót. Beszálltam és azonnal a megadott címre igyekeztem.

A hatalmas villa előtt parkolt le. Egy inas elkérte a kulcsot, hogy a garázsba vigye az autót. Mielőtt lecsukta volna a családi ház méretű garázst láttam ahogy egymás hegyén hátán állnak az új autók, amik még piacon sincsenek.

Az ajtón akartam kopogni, de megelőztek. Hoseok két pohár itallal fogadott. Kacéran mosolyogva adta oda az egyik poharat és behívott a házba.

- Üdv a szerény hajlékomban. Nézd el a rendetlenséget és a koszt. - nem értettem miről beszél. A padló olyan fényesen csillogott, hogy láttam benne a saját arcomat. Ez igaz a ház többi részére. Egy hajléktalannak éreztem magamat ebben a nagy házban.

- Örülök, hogy itt lehetek. - mosolyogtam és egy részem talán komolyan is gondolta. A gyerek sírás és a veszekedést senki nem szereti. Itt pedig alkohollal várnak és minden szavamon csüngenek, mint az éhes kutyák egy cafat húson.

- Érezd otthon magad. -

Az éjszaka remekül kezdődött. Iszogattunk és bowlingoztunk. Ki gondolta volna, hogy saját bowling pályája van a pincében? Imádok bowlingozni. Miután porig aláztam a "Nagy" Hoseokot feljöttünk biliárdozni miközben az üzletről beszélgettünk.

- Mit gondolsz melyik jelent nagyobb veszélyt számomra? - utalt a másik két drogbáróra, akik szövetséget akartak vele kötni.

- Tiéd az egész város. Lassan az egész ország. Nincs szükséged másokra. Még a végén elárulnak és hátba szúrnak a hatalomért. - vontam meg a vállam és beleittam a poharamban. Ez már a sokadik, de már az elsőnél színesebben láttam és sok dolog kicsúszott a számon, aminek nem kellett volna.

Úgy éreztem magam mintha bedrogoztak volna. Hoseok szexibbnek tűnt, mint valaha és úgy éreztem muszáj hozzá dörgöltem magam. Éppen lökött amikor én hátulról elkaptam a derekát és a farkam fenekének nyomtam. Halkan morogtam.

- Talán egy kicsit szoros a nadrágod nem? - kuncogott.

Nem volt időm nevetni azon, amit mondott a nadrágom valóban szoros volt és nem bírtam tétlenül várni.

A combjánál fogva az asztalra ültettem és beférkőztem a két lába közé. Kezem automatikusan a pólója alá csúszott és ajkait ízleltem. Dinnye ízű ajkait.

Sóhajai még tovább bíztattak és nem álltam meg egészen odáig amíg a testünk egy ritmusra nem járt. Nem a szerelem miatt szexeltem vele. Az szexuális éhség miatt. És elmém is ködös volt.

Csak löktem a cipőm újra és újra erősebben a mennyekbe repítve partnerem, akinek igencsak ínyére vált vad énem. Körmeit hátamba véste és lábai derekam ölelték.

Izzadságban úszva léptem hátra az ingem szét gombolva tapadt a hátamra. Hajam kuszán állt és a fejemből a köd tisztulni kezdett.

A valóság ostorként vágott oldalba. Megcsaltam a férjem. Képes voltam megcsalni azt az embert, aki kirágatott a szarból.

Verejték testemen lassan fájdalmassá vált és többé nem volt olyan édes a mámoros orgazmus. Fájt, hogy képes voltam erre.

- É-én nem akartam! - homlokomra tettem remegő kezeim.

Hoseok mint aki jól végezte dolgát vigyorogva szedte össze a ruháit és rutinos fenék riszálva indult meg a nagy ajtó felé.

- Persze hogy nem. De én akartam. És én mindig megkapom, amit akarok. - kacsintott aztán a földön heverő poharamra nézett. - Szólok a takarítónak. Nem szeretném, ha a kutyáim innának belőle. Drog van benne. - megvonta a vállát és behúzta a vörös ajtót maga után.

Egyedül álltam a bűnömmel. Ereimben valamiféle drog száguldott, amitől egy részem most diderget. Nem tudom, hogy a félelem miatt vagy az undor miatt, amit magam iránt érzek, egy biztos: elárultam Jimin és megszegtem a neki tett ígéretem.