𝑆𝒉𝑎𝑑𝑜𝑤

𝔹𝕚𝕫𝕒𝕝𝕠𝕞

Másnap reggel egyedül ébredem az ágyba. Valaki hangosan verte az ajtót. Morogva keltem ki és húztam magamra egy farmert, ami a kezembe akadt.

- Jövök már! - ingerülten tártam ki az ajtót.

A kopasz állt az ajtóban a kisebbik társával. Azonnal elmúlt a fáradtság a szememből és a testem megfeszült, mint egy rugó. Készen álltam mindenre.

Mögöttük egy fekete autó volt. Végig mérték a kicsatolt övem és az elnyúlt fehér pólómat. Zavartan igazítottam meg a hajamat aztán a kezemet nyújtottam nekik, hogy kezet rázzuk. Úgy néztek rám mintha hülye lennék.

- Keblemre barátom! - tárta ki a kezét a kopasz vigyorogva. Idétlenül nevettem fel és megöleltem őt. A kisebbik fintorogva rázta a fejét.

- Mennünk kell. -

- Két percet kérek. - néztem magam mögé. Honnan tudják hol lakom? Még szerencse, hogy Jimin nincs itthon.

- Most! - türelmetlenül dobbantott a lábával az alacsony és megfeszült az állkapcsa.

Bólintva húztam a cipőt a lábamra, ami ajtó mellett volt. Az övemmel bajlódtam amikor kinyitották nekem a hátsó ajtót. Utoljára a szemébe néztem a kopasznak majd beszálltam az autóba.

Fogalmam sincs mi történik most és hova visznek. Nem féltem mert magamat nem féltem soha. Én egyedül a családom miatt aggódok.

A sötétített ablakon bámultam ki. Először egy forgalmas kis utcán mentünk át aztán egyre jobban halt ki a táj. Utána egy erdő közepén találtuk magunkat. Sötét volt az égig erő fák lombjai kiakarták a fényt.

Egy rossz állapotban lévő házhoz vezettek. Amikor beléptem rajta a hideg is kirázott.

Egy szőke hajú nagyon magas férfi állt a kandalló előtt nekem háttal. Bőr kabátja és kesztyűje volt. Olyan tekintélyt parancsolón nézett ki.

- Megjöttünk Mr. Kim. - mind a két bolond mellettem térde esett mintha valami király volna és a fejüket mélyen lehajtották.
A kisebbik elkapta a kezem és lerántott a földre.

- Szép munka srácok! - fordult meg így végre láthattam arcát. Ő volt az, aki a roncstelepen elhalasztotta a beszédet. Az arany gyűrű az ujján csillogott.

- Mit keresek itt? Miért vagyok itt? - kérdeztem a szemébe nézve. Egy halvány mosoly futott végig az arcán majd mutatta, hogy álljak fel.

Tettem, akit kért és álltam előtte mint egy rakás kupac. Igazából nem csak annak éreztem magam... Tényleg az vagyok.

Végre valamibe egyet értünk. - kuncogott a hang.

Csak néztem magam elé próbálva a legtermészetesebb módon kizárni az idegsítő kis hangot a fejemből. Azt hiszem sikerült mert semmi mást nem mondott.

- Hát itt az a srác? - egy fekete hajú, fekete ruhás és helyes férfi lépett be a semmiből a látó terembe. Meglepődtem, hogy lehet valaki ennyire vonzó miközben ilyen idegesítően magabiztos a mosoly ül az arcán.

- Igen ő az, akiről mesé... - kezdte a kopasz, de ő csak leintette egy pillantást sem vetve rá.

Az arc élet bámultam és a sötét tekintetét. Valami vonz ebbe a srácba. De csak a külsője nem megszokott. Jiminhez képest semmi.

De azért megdugnád... - perverz hangon csengett fel az idegesítő kis lény a fejemben.

Magamban rögtön tiltakozni kezdtem még a fejem is megráztam, hogy kikutassam mennyire nem értek egyet vele.

Ne tagadd Jungkook! Mint szólna hozzá a kis ártatlan Jimin? Akarom ezt a srácot! Vagy is... Te akarod őt! - ajkamba haraptam és megcsíptem a kezemet, hogy máshová tudjak koncentrálni.

- Helyes vagy. - jött közelebb hozzám vigyorogva. - Szeretsz játszani? Mert én nagyon. - megérintette a mellkasom mire rögtön hátra léptem és felmutatom a gyűrűt az ujjamon.

A mosolya nem lankadt csak még szélesebb lett. Egy villám suhant végig a sötét szemeiben ezzel egy kicsit, de csak egy kicsit beindítva. Teljesen más, mint Jimin... Ő vad és izgalmas. Valami új...

Erősen megfeszítettem a testem hisz tudom, hogy én soha nem akarok mást Jiminen kívül. Én őt szeretem. Még is most valaki más irányít engem. Én is elmosolyodom.

- Szeretem a kihívásokat. És jobban izgat, ha valaki tilosban jár. Nehogy kikapj otthon miattam... - felhúzta a szemöldökét.

A szőke megköszörülte a torkát és közénk lépett. Valamit súgott a fekete hajúnak, aki erre keményen bólintott és hátat fordítva nekünk ment ki a szobából. Olyan gyorsan távozott, mint amilyen gyorsan jött.

- Szóval... - az ujján lévő gyűrűt megtekerte. - Bizonyítanod kell, ha közénk akarsz állni. Nem bírom benned. - vonta meg a vállát és arca komoly volt. De szeme még is unott volt. Mintha egymilliárdszor elmondta volna már ezt a szöveget és már ő maga unja a saját hangját.

- Hozzuk be Namjoon? - kérdezte a kopasz az ajtóban állva társával. Ezek szerint Namjoon a neve. Ő csak a fejét rázta.

- Ne húzzuk az időt. - ki sietett mellettem. A ház előtt egy koszos ember térdelt.

Tényleg nem húzta az időt. Egyszerűen előhúzta a fegyverét a kabátja alól és fejen lőtte.

A térdelő ember arccal előre a földre esett én pedig magamban ordítottam. Szét akartam verni ennek a Namjoonak a fejét. Megakartam kérdezni, hogy miért bántotta, de a kopasz csak egy lapátot adott a kezembe.

Fogtam az ásót a kezemben és hol Namjoont hol a másik két talpnyalót néztem. A szőke két ujja közé fogta a fegyvert és egyszerűen a mellette álló alacsony embernek a tenyerébe ejtette. Majd rám nézett.

- Ásd el! -

- Miért ölte meg? - kérdeztem vissza rögtön. Meglepődést vettem észre unott arcán. Talán még senki nem mert vissza kérdezni neki.

- Ez az üzlet a bizalomról szól. Ha tényleg közénk akarsz állni elásod. - olyan egyszerűem ejtette ki a szavakat mintha ez alap lenne. Lehet, hogy neki alap is volt...

- És ha nem teszem meg? - hangos nevetésbe tört ki. A másik kettő is nevetni kezdett. Aztán egyszer csak elhallgattak.

- Akkor ők fognak elásni téged. - azzal keresztbe tette a kezét mellkasa előtt és várta, hogy hogyan döntök.

Nem volt más választásom. A test mellé ástam egy gödröt. Mikor végeztem rá néztem a srácra. Még olyan fiatal volt...

A türelmetlen dobbantás nem adott több időt nekem. Lassan a gödörbe húztam a testet és lassan földet lapátoltam rá. El se hiszem, hogy én ezt megtettem.

Ledobtam Namjoon elé az ásót és dühösen néztem rá. Ő csak bólintott majd kezére húzta a kesztyűt.

- A bizalmam a tiéd. - azzal elment mellettem és belépett a házba.