𝑆𝒉𝑎𝑑𝑜𝑤

𝕀́𝕘𝕖́𝕣𝕖𝕥

Aznap éjjel nem mentem haza. Nem lettem volna képes Jimin szemébe nézni és ezek után megcsókolni. Az utcákat jártam.

Egy szűk és sötét átjáróhoz értem. Észre sem vettem volna, ha nem Namjoon szortott a falhoz. Arcát nem látom a sötét árnyékok miatt csak azt ahogyan együtt kuncognak. Aztán megcsókolják egymást. Lassan ráérősen csókolóznak. Mint akik már régóta csinálják ezt de szerelemből.

- Namjoon? - hirtelen megfordult és a háta mögött lévő férfit védelmezte a testével.

A mögötte lévő lassan Namjoon mellkasára tette a bal kezét. Egy arany színű gyűrű csillogott ujján. Namjoon megenyhült és ugyan azt a kezét párja kezére tette. A két gyűrű illett egymáshoz. Házasok.

- Sajnálom. Nem szerettem volna zavarni. - oldalra néztem es zavartan vakartam a tarkóm. Halkam suttogott valami Namjoon férje aztán közelebbi jött.

- Történt valami baj? - fekete haja volt és idősebbnek néz ki, mint én. Sokkal.

- Semmi baj. Minden rendben. - mosolyogtam halványan.

- Hoseokrók van szó igaz? Bedolgozott. Látom ahogyan remegsz és ahogyan nézel. Megerőszakolt. - csalódottan ráztam meg a fejemet.

- Nem volt erőszak. - megfogta a vállam és tiltakozni kezdett.

- A drog miatt volt minden! Tudom, hogy nehéz, de ha a párod igazán szeret megfogja érteni. - szomorúan mosolygott. Namjoon feszülten nézett maga mögé. - Tudod Joon egyszer engem is megcsalt Hoseokkal. Egy undorító szörnyeteg. Nem a te hibád. Menj haza csókold meg és mond el mi történt. -

- Köszönöm szépen. - bólintottam, habár az én szerelmem nem tudja, hogy drog üzletbe keveredtem.

Némán elindultam haza. Még javában hajnal volt, amikor beléptem a házba. Jimin sírva ült a kanapén. Némán egy vonallá préseltem az ajakim és levetkőzve elé álltam.

- Mit csináltál? - ideges volt és suttogásából hallottam a dühöt. Sejti, hogy mi történt.

A hajamba túrtam és olvastam megsimogatom Jimin állát, de ő elütötte a kezemet és könnyei újra megindultak.

- Azt kérdeztem mit csináltál! -

- Kérlek nyugodj meg Jimin. Üljünk le. - hisztérikusan pofon vágott és keresztbe tette a mellkasa előtt a kezét.

- Utoljára kérdezem Jungkook. Hol a büdös picsába voltál? - remegett az idegtől.

- Sajnálom Jimin. Én nem akartam ezt az egészet. - idegesen ültem az ágyra. A hang a fejemben nevetni kezdett rajtam és a helyzeten. Ő előre sejtette a dolgokat.

- Jungkook... - olyan sebzetten nézett rám, hogy könnyek között térdre estem.

- Bocsáss meg nekem Jimin! Kérlek szépen! Rajtad kívül senkim sincs. Téged szeretlek. Egy percig sem éreztem többet. Csak kellett a szex. - hangosan sírtam, mint egy csecsemő és négykézláb álltam előtte.

- Sajnálom Jungkook. Kell egy kis szünet. - ekkor vettem csak észre, hogy a bőröndjei össze voltak pakolva. Ami még jobban megdöbbentett, hogy Jiwon álmosan álldogált az összepakolt dolgok mellett. Magához ölelte a mackó, aminek nagy történelme van.

- Nem veheted el tőlem a lányomat! - vörös szemekkel keltem fel és megfogtam a könyökét. Hátra lépett és bólintott.

- De igen Jungkook. Az elmúlt időben nagyon sok pénzt hozol haza és én nem akarok börtönbe kerülni. Ráadásul meg is csaltál. Nem tudom hányszor. - megfogta a bőrönd fülét és a kezébe vette Jiwont. Tiltakozón fogtam meg a kislányom kezét.

- Legalább hadd búcsúzzak el. És szeretnék egy címet. Jogom van meglátogatni a lányomat. - óvatosan a kezembe fogtam az álmos kislányt. Sírva szorítottam magamhoz.

- Semmi baj apa. Nemsokára találkozunk. -

- Szeretlek. - suttogtam neki. Bólintott és mondta, hogy ő is szeret. - Kihez fogtok költözni? -

Nem szólt semmit Jimin csak visszavette tőlem Jiwont. Keserű arccal néztem rá. Egy undorító ember vagyok és megérdemelném a halált itt és most.

- Jimin mindent helyre hozok. - megfogtam a derekát. - Ígérem mindent helyre hozok. - gúnyosan nevetett.

- Emlékszel amikor ezt a gyűrűt az ujjamra húztad? Akkor azt örök hűséget ígértél nekem. Én is örök hűséget fogadtam és be is tudtam tartani. - elindult az ajtóhoz aztán az ajtóban megállt. - Jungkook nálam van még esélyed. - aztán ki sétált az ajtón.