Miután Hedda megtudja, hogy szíve alatt hord egy kis Verstappent, teljesen felfordul az élete. Maxel azon a bizonyos estén végleg szakítottak, nem mondta el neki a nagyhírt így a családja segítségére támaszkodva szeretné felnevelni a kis csöppséget...
Kellyvel és Penelopeval az egyik legjobb szokásunk, hogy minden reggel kihajózunk a tengerre. Napozunk, pletykázunk, néha pedig a vízbe is belemerészkedünk. Legjobb időtöltés, legjobb emberekkel valaha. Ezt most sem tettük másképpen.
- Mit tervezel Kelly? — gyanakodva fordultam Kelly felé, aki éppen egy képet készített rólam. — Kelly! — nevettem fel hitetlenkedve.
- Most mi van? Hidd el, utólag majd megköszönöd.. — majd maga mellé helyezte a telefonját és a hanyadt feküdt, karjaival maga mögötte támasztotta a testét. Hajába pont belekapott a szél és úgy nézett hunyorogva annak irányába. Mosolygva a kicsi P-re vezettem íriszeim, aki Kelly mellett a reggeli fáradalmait egy hosszú szundiba temette. — Ne is mond! Egész álló nap csak pörgött.. — felelte Kelly, amikor észrevette, hogy a szundikáló Penelope-én legeltettem a tekintetem. — Fogalmam sincs, hogy kire ütött ez a gyerek. — nevette el magát Kelly, amibe én is becsatlakoztam. — Te már tudod, hisz felkészítettelek lelkileg és testileg egyaránt az anyaságra, nem lesz egy leányálom.. — mosolygott halványan. — De a többit, majd csak az idő során tudod meg. — gyors mosollyal adtam a tudtára, hogy felfogtam minden szavát, majd elnéztem a messzeségbe és a lágyan hullámzó tengert kémleltem. A vízen minden napsugár visszatükröződött, ami csillogó pompába mutatta meg a szépségét. A szememnek nem volt valami kellemes, magyarán égette mint a halál, de a lelkemnek nagyon megnyugtató volt. Hisz egy egyszerű, de mégis rejtélyes dolog is tud tündökölni. Lesznek emberek, akik ezt már sosem tudják meg.
- Hedda..
- Hm? — csak egy hümmögés hagyta el az ajkaim, a szemeim továbbra sem vettem le a tengerről.
- Miért gondolsz rá?
- Kire? — fordultam felé módfelett ingerülten. Nagyon is tudtam, hogy kiről beszél és ez a baj. Ha Maxről van szó, vagy csak rá gondolok, mindig ideges leszek és agresszív, de ezt nem tudom legyőzni. Próbálok uralkodni magamon, de egyszerűen nem megy. Hagytam magamon eluralkodni azt a szívettépő haragot és keserűséget Max miatt. Próbálom rákenni ezt és ezzel kompenzálom az egészet.
- Jól tudod.
- Nem jelent semmit! — ráztam hevesen a fejem.
- Legalább nekem ne hazudj. Csak próbálok segíteni! — beleharaptam az ajkaimba, majd bólintottam.
- Tudom.. — bámultam magam elé. — Szeretett Ő valaha? Vagy csak a "szeretlek"-ek üres szavak voltak?
- Hedda, ez az egész nem jelent semmit, ha Ő végig valaki mást szeretett.
- Dilarát.. — ejtettem ki a nevét egy csöppnyi undorral.
- Nem! — vágta rá.
- Akkor meg ugyan kit? — nevettem fel hisztérikusan.
- Saját magát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
