𝚂𝚣í𝚟 𝚍𝚒𝚔𝚝á𝚕 //𝙼𝚅 𝙸𝙸.//

XIX.

Fusztráltan hámoztam le magamról a ruháimat és dobtam a fürdőszoba padlójára, amik gyűrödten landoltak. A beálltam a zuhany alá és tűrhetően meleg vizet engedtem. A vízcseppek záporozva hullottak le és folytak le az arcomon, majd a hajamon és a libabőrös testemen. A meleg víz azonnal felmelegített, nem mintha kint nem uralkodna negyven fok, de a klímával hűtőtt nyaralóban másmilyen a hőmérséklet. Vacogva álltam, miközben a hajam kezdett a hátamra tapadni. Az ott lévő tusfürdőkből kerestem egy megfelelő illatút és megmosakodtam, majd a samponommal hajat mostam. Törölközőkbe csavarva magam mentem vissza a szobámba és szennyeseim szorongattam a mellkasomhoz. Többnyire a szobákhoz tartoznak fürdőszobák, kivéve kettőhöz, így Landoval és Daniellel egy zuhanyzón osztozok. A hat szobás nyaralóból négy be van foglalva és amikor még Maxal együtt voltam, akkor Lando és Daniel külön szobában aludtak, de most miattam kénytelenek voltak osztozkodni, nem csak a zuhanyzón, hanem az ágyon is. Micsoda bestia vagyok. A folyosón csak Cate-el találkoztam össze, aki dideregve rohant be a szobájukba fürdőruhában. Gondolom medencézett, vagy ilyesmi. Felvettem egy hosszított pólóm és a szobában megszárítottam a hajam. Miután én és Max kis híján szobafogságba kerültünk az incidensünk miatt, ezért én azt terveztem, hogy holnap reggelig a szobámban fogok gubbasztani. Bekapcsoltam a Tv-t, amin csak spanyol csatornák voltak, de azokból is csak az alapcsomag, ezért egy angol nyelvű csatornát sem találtam. Tudok spanyolul egy kicsit, de nagyon bénácskán. Igaz, hogy hasonlít az olaszhoz, de azért annyira mégsem. Az olaszt remekül beszélem, mert a modell éveim alatt sok munkám volt Rómában és Milánóban, ezért kötelező volt beszélnem valamilyen szinten, de szószoros értelemben beleszerettem és megtanultam.

Sóhajtva kapcsoltam ki a Tv-t és a szobámhoz tartozó erkély ajtóhoz sétáltam, amit elhúztam és kidugtam a fejem rajta. Charles, Carlos, Lando a medencében hülyültek, míg Giada a kora esti napsugarak fényében fürdette a testét az egyik napozó ágyon Pierre és Daniel mellett. Davina nem volt lent. Biztos akad programja, úgyhogy egy pillanatra sem sajnáltam meg. Hullámos hajam hátra simítottam és rátámaszkodtam a korlátra, hunyorítva figyelve a többieket.

- Rapunzel, milyen a szobafogság? — vigyorgott Charles, amikor észre vette, hogy figyelem őket, ezzel felhívva a többiek figyelmét is rám.

- Borzalmas! Leengedem a hajam valaki másszon fel hozzám! — kiabáltam vissza, lentről röhögtek.

- Nem jössz le medencézni? — kérdezte Giada.

- Tudod, hogy milyen a szobafogság! — tártam szét tehetetlenül a karjaim.

- Ki tette egyáltalán szobafogságba? — röhögve nézett körül Lando.

- Cate. — ingatta a fejét nevetve Pierre. — Én vigyáznék vele a helyedbe, mert harap!

- Te már csak tudod.. — legyintett rá Charles.

- Mégis kicsoda harap?! — Cate hülledező hangja hallatszódott alólam, így egy kicsit kihajoltam, hogy lássam.

- Te. — jött a hang vészesen közelről, pontosabban egy erkéllyel arrébbról. Max támaszkodott félmeztelen az erkély korlátjára. Úgy éreztem, hogy belém szorult az összes levegő. Karjában található összes izom megfeszült, fogadni merek, hogy direkt csinálja. Haja kicsit a szemébe lógott és oldalról belekapott a szél, amitől megborzolódott, engem pedig a hideg rázott a negyven fokban. A teknősös fürdőnadrágja volt rajta, amitől vissza kellett fojtanom a mosolyom. Ez a gyönyörű pillanat addig tartott, amíg Davina meg nem jelent mögötte rikító rózsaszín mély dekoltázsú fürdőruhában és mondott neki valamit, majd újra eltűnt a szobában, percek múlva pedig az udvaron rohant és belecsobbant a medencébe Lando legnagyobb örömére. Szép lány, nem hibáztatom, Maxnek az esete. Karcsú alakja és megfelelő méretű idomai vannak. Ettől a gyomrom ökölnyire szorult és keserűen pillantottam le a kezeimre, mintha lenne rajta valami. Én már nem nézek ki úgy, mint régebben, már sosem fogok, ezért sem merek a legelső pillanatokban fürdőruhában mutatkozni. A terhesség nyomai megmaradtak a testemen. Nem mondom, hogy nagy a változás, de modell alkatom elvesztettem, ami a munkámhoz kellett. Már nem hiszem, hogy tudnám csinálni, mert nem vagyok benne a méretekben, legalábbis kétes vagyok.