𝚂𝚣í𝚟 𝚍𝚒𝚔𝚝á𝚕 //𝙼𝚅 𝙸𝙸.//

XII.

Csillagok háborúja — BalJOS árnyak

Másnap még mindig semmi hírt nem hallottam Max felől. Az igazat megvallva annyira nem estem kétségbe, mert láttam, hogy még él, de nem sokáig fog, ha nem veszi fel nekem a telefont.

Sophieval is beszéltem, aki nagyon élvezi ezt az egészet, mert egy párnak nyílvánít minket a sajtó, pontosabban az egész világ. Tudom, hogy Sophie legnagyobb kívánsága, hogy valamilyen módon fussak össze Maxal és újra puszi-pá viszonyban legyünk, de ez képtelenség.

Az ágyon feküdtem és plafont bámultam, miközben Maxie bámészkodott mellettem. Maximilian úgy döntött, hogy hasra fordul és mardosni kezdi az oldalam. Megfogtam és a hasamra fektettem, mire felvonta halvány szemöldökeit és értetlenül nézett.

- Most mi a probléma velem? — simítottam meg lágyan a kis kobakját. Válaszul a szájába vette az ujjait. — Nem fázol? Én nagyon fázok kisbogaram! — felültem vele és a piros takarómat magunk köré tekertem, majd fentebb tornáztam magam az ágyon és egy nagyobb párnát a hátam mögé helyeztem, majd rádőltem. Így ültem Maxieval, akit a mellkasomon szendergettem. A fejére hajtottam az arcom és dúdolni kezdtem neki. Maxie az elejében gügyögött és a kezeivel "simogatta" a nyakam, majd kezdett laposakat pislogni, végül babakék szemei álmora szenderedtek. Próbáltam én is elaludni, viszont nyílt az ajtó és anya dugta be a fejét rajta.

- Christian keres.. — suttogta, amikor észrevette, hogy a kisember alszik. Azonnal felkaptam a fejem erre. — Átveszem. — anya halkan bejött és átvette tőlem Maxiet, majd a takaróval együtt leült a fotelba vele. — A vonalason. — szólt utánam anya, bólintottam, majd a papucsomba belelépve siettem le. A nappaliban lévő kis asztalkán lévő vezetékes telefon kagylóját felkaptam.

- Haló? — szóltam bele kissé bátortalanul.

- Jó reggelt Hedda! Gyors leszek, ugyanis konferenciai megbeszélést rendeltek el minden csapatfőnöknek. Gondolom sejted, hogy miért hívtalak..

- Igen, sajnos..

- Tegnap esti sajtókonferencián tisztáztam a dolgot, miszerint a Red Bull istállótól ilyen hír nem látot nap világot, hogy a gyermeked csak reklám. Majd utánajártam a dolognak, hogy ez kitől hangozhatott el, aki most itt tartózkodott a futamon és nem dolgozik nálunk..

- Ki volt az? — vágtam közbe idegesen, Horner kínosan elnevette magát.

- Jos. — a vér is megfagyott bennem, amikor a nevét kimondta. — Jos Verstappen. — tudtam, hogy sosem kedvelt igazán, dehogy ennyire? Ez az utálat szintjénél is messzebb megy. Ilyet állítani, hogy a saját unokája csak egy reklám baba. Feszülten sóhajtottam, amit Christian is jól hallott.

- Max tud erről? — kérdeztem, pedig tudhattam a választ.

- Nem, és szeretném ha ez így is maradna. A hétvégét döntheti el a dolog, és nem szeretném, hogyha Max magánéleti afférja rontaná el a hétvégénket. — teljesen jogosan mondhatta, hisz rengetegen múlik egy ilyen hétvége nekik. Nem csak pontokat veszíthetnek a riválisokkal szemben, de ha balul sül el a hétvége, akkor azokat a milliárdokat, amiket belefektettek.

- Megértem, de elég nehéz lenne Maxnak megtudnia, ha még a telefont sem veszi fel nekem.. — válszoltam erre őszintén.

- Beszélek majd vele. A hétvégére is éleg fusztráltan jött, ami nem a legkecsegtetőbb. — egy gondterhelt sóhajt hallhattam a vonal végéről, amit meg is értek. — Köszönöm, hogy meghallgattál Hedda!

- Én köszönöm, hogy elmondtad, és bocsánatot kérek ha raboltam az idődet..

- Nem raboltál semmit. — nevetett fel, majd elköszöntünk egymástól és bontottuk a vonalat.