Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

1.fejezet

A nevem Kagami Natsuki 15 éves és most kezdem az első évem a Touo Gakuen felsőközépben. Az apám a híres Amerikai zenei stúdió fejese Kagami Shota, az anyám pedig híres énekesnő volt Kagami Haruka, de sajnos ő 5 éve egy balesetben elhunyt. Az ikertestvérem Kagami Taiga, aki kinézetre kiköpött apánk, de szerencsére a személyisége nem. Rólam azt mondják anyám kiköpött mása vagyok csak a hajam más mivel az vörös benne néhol lila tincsekkel és igen természetesen ilyen.
A bátyámmal egyedül élünk itt Tokyoban miután visszaköltöztünk Amerikából. Az általánost ott jártuk ki és ott ismerkedtünk meg a legnagyobb szenvedélyünkel is a kosárlabdával.

Na jó ennyit rólam és a családomról, majd úgy is megtudtok többet is idővel. Akkor kezdjük is az első napunkat az új suliban.

Reggel elég korán keltem, mivel a bátyámmal megbeszéltük, hogy az ebédjeinket én készítem el reggelente.
Szóval felkeltem az ébresztőmre majd kikászálódtam a pihe puha ágyból, felvettem az új egyenruhámat, majd elvégeztem reggeli teendőimet és mehettem is a konyhába elkészíteni a bentoinkat. Mire elkészültem a báyám is kikászálódott végre a szobájából és indulásra készen megállt a pult előtt.

-Jó reggelt hugi.

-Jó reggelt Nii-chan. Hogy aludtál?

-Egész jól, hogy most nem velem aludtál és így nem nyomtál össze.-mondta nevetve.

-Hé! Nem is vagyok olyan nehéz!-mondtam én is nevetve és belebokszoltam a vállába.

-Az igaz, de néha vannak olyan pózaid. Na de indulhatunk?

-Persze. Tessék itt az ebéded.-mondtam és átadtam neki a dobozt.
A sajátomat pedig elraktam a táskámba. Miután ez megvolt mentünk a bejárathoz ahol felhúztuk a cipőinket majd kimentünk a házból. Taiga bezárta az ajtót majd indulhatunk is el az iskolába.
Az utunk felét csendben töltöttük, néha ilyen is kell úgy gondolom, nem kell folyton beszélni valamiről.
Az egyik kereszteződésnél elbúcsúztunk, mivel nekem egyenesen neki pedig jobbra kell menni, hogy eljusson a Serinbe. Ja hát igen külön suliba járunk, hát ezt is apánk találta ki, hogy nem mehetek a Serinbe mert nekem a Touo az jobb lesz. Na de mindegy ez van. Na akkor egy öleléssel elbúcsúztunk és mentünk a magunk útján tovább a suliba.
Egész jó időben beértem, mindenhol diákok járkáltak az egész előtért a klubbokat reklámozó senpaiok töltöték be, akik lecsaptak minden potencionális elsősre, akiket csatlakozásra bírhatnak. Engem nem igazán mertek megszólítani se, mert ha valaki a közelembe jött és megszólalni készült egy gyilkos nézzéssel elintéztem és szinte menekültek vissza oda ahonnan jöttek.
Jó ne nézetek bunkónak csak nem azért jöttem, hogy barátkozzak. Nem igazán szeretnék barátokat szerezni, mivel úgy se tartana sokáig ez az egész.
Na mindegy végül így eljutottam a hirdető táblához ahol az osztályok névsora volt kitéve. Megkerestem a nevem és ezután az 1-1 osztály terme felé vettem az irányt. Még nem sokan voltak bent, ezért volt pár üres hely még. Az ablak felől az utolsó padban már ült egy sőtétkék hajú srác, nem is inkább feküdt a padon. A mellette lévő padba pedig egy rózsaszín hajú lány, aki eléggé beszélt hozzá nem is keveset. Úgy döntöttem mivel a kedvenc helyemet már befoglalta az a fiú, akkor az előtte lévőt elfoglalom. Így is tettem, amikor a padhoz értem bicentetem a lánynak (na azért még tényleg nem vagyok bunkó) ő is viszonozta a köszöntést, majd ledobtam a táskám a pad mellé és ezzel elfoglaltam az új helyemet.
A srác még a jötömre se kelt fel, de nem is igazán zavart.
A lány egész végig csak beszélt a fiúnak, nem tudom hogy bírja ezt ki az a kékség, de én már rég megbolondultam volna.

-Hé Dai-chan! Figyelsz te rám?-kérdezte a rózsaszín ezek szerint Dai-chantól elég érdekes egy becenév egy fiúnak, biztos elég régóta ismerik egymást.