Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

13.fejezet

Kagami Natsuki szemszöge

Felvettem a yukatát és Taiga megcsinálta a hajamat is. Valahogy nagyon ért ehhez. Eközben Tetsu is átjött Kettessel. Rá is kicsit haragudtam amiért nem segített, de valahogy nem tudok sokáig. Végül mire elkészültünk fél 7 is lett, szóval ki is léptünk a házból. Már ott várt Daiki a ház előtt.

-Szia Aomine-kun.-köszönt Tetsu, Kettes pedig ugatott egyet köszönésképp.

-Cső Tetsu, Kagami. Szia Hercegnőm.

-Aomine.-bólintott egyet Taiga.

-Helló.-mondtam és közben megnéztem magamnak. Jól áll rajta a yukata.

-Akkor mehetünk?-kérdezte elém állva.

-Igen.-mondtam és elindultunk.

-Ezek szerint ti is jöttök Tetsu?-kérdezte hátra nézve Aomine.

-Engem ne hadj figyelmen kívül.-akadt ki Taiga.

-Igen. Meg akarom nézni a tüzijátékot.-mondta Tetsu.

-Jól van.-mondta és ismét előre nézett. Út közben nem igazán beszélgettünk csak amikor odaértünk.

-Akkor mi erre fele megyünk.-mondta Tetsu.

-Rendben. Jó szórakozást.-mondtam nekik.-Akkor később.

-Igen. Nektek is.-mondta Taiga és el is mentek az egyik irányba.

-Akkor mehetünk?-kérdeztem.

-Aha.-mondta és el is indultunk a tömegben.-Am nagyon jól nézel ki yukatában.

-Kösz, neked sem áll rosszul.-mondtam.

-Szívesebben látnál nélküle?-kérdezte perverz mosolyával.

-Csak szeretnéd.-mondtam. Ezután csodálkozva néztem meg mindent amit csak megláttam.-Még mindig csodálatosak az ilyen fesztiválok.

-Mennyin voltál már?

-Eddig? Csak egyen. Miután visszaköltöztünk Taigával. Eljöttünk a legközelebbire. De utána valahogy nem jutottunk el egyre sem.-mondtam egy szomorú mosoly kíséretében.

-Akkor mond mit akarsz megnézni.

-Mindent.-mondtam mosolyogva.

-Rendben hercegnőm.-mondta mosolyogva. Majd átkarolt és vezetett. Megálltunk egy halászós standnál, meg akkor célba is lőttünk. Közben ettünk is. Majd találkoztunk Satsukiékkal is.

-Natchan, tudod teljesen úgy néztek ki mintha egy pár lenétek.-mondta sutogva. Erre kicsit elpirultam, de tagadtam egyből. Ezek után még megnéztünk néhány dolgot, de már csak a tűzijáték maradt hátra. Szóval elvitt egy olyan helyre ahol jól láthatjuk majd az egészet. Közben kaptam egy sms-t. Gyorsan megnéztem.

"Egyébként elfelejtettem mondani, hogy augusztus 31.-e van vagyis Dai-chan születésnapja. :) Hajrá!" M.S.

Mi? És miért csak most szól erről? Kétségbeesve tettem el a telefonom és néztem szembe a Kékséggel.

-Öm...Daiki...-kezdtem. Kíváncsian fordult velem szembe.-Boldog születésnapot!

-Köszi hercegnő. Tudom, hogy elfelejtetted.-mondta mosolyogva.

-Nem tehetek róla, azzal hogy felidegesítettél kiverted a fejemből.-mondtam durcásan.

-De tudod kárpótolhatsz egy csókkal.-mondta vigyorogva.

-Miért van az, hogy bármi van te csókot akarsz tőlem.

-Ki tudja? De ez tökéletes ajándék lenne.-mondta.-És gondolom szeretnél valamit adni nekem.