Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

5.fejezet

Kagami Natsuki szemszöge

Szerencsére ma már péntek van és elviekben ez rövidebb nap lesz, mint a többi. Ha nem vesszük, hogy el kell mennem azoknak az idiótának az edzésére. Remek! Mindegy csak kibírom, ha már megígértem. A reggelem szokásosan indult. A suliban pedig nem volt semmi extra dolog szerencsére. Örültem, hogy most nem nagyon szóltak hozzám a mögöttem ülők. Legalább volt egy kis nyugtom. Délután ígéretemhez híven elmentem a kosár edzésre, ahol Satsuki mellett voltam. Ő beszélt nekem, hogy mit kéne csinálnom, meg hogy mennyire örülne ha csatlakoznék. Nem rossz dolog, de akkor sem igazán van kedvem ehhez. Nincs ami itt tartson. Mondjuk most a kékség is eljött edzeni meg is lepődtek a többiek. De csak azért volt itt, mert remélte, hogy játszok majd ellene, de nem tettem. Nem volt hozzá most elég lelki energiám. Főleg a tegnapi után. Mikor vége lett az edzésnek haza felé vettem az irányt. De Satsuki utánam szaladt.

-Várj Natsuki!-kiabálta, mire megálltam.

-Mit szeretnél?-kérdeztem.

-Menjünk együtt haza.-mondta mosolyogva.

-Szerintem pont az ellenkező irányban lakunk.-mondtam neki.

-Mindegy, akkor is.

-Miért erősködsz ennyire? Miért akarsz ennyire közel kerülni hozzám?-kérdeztem tőle.

-Tetsu-kun beszélt veled igaz?-kérdezte én pedig bólintottam.-Figyelj Natsuki én tényleg szeretnék a barátod lenni, a viselkedésed ellenére én megkedveltelek és úgy látom magányos vagy. Szóval szeretném ha barátok lennénk és biztosan nem lennél magányos.

-Mégis honnan veszed, hogy magányos vagyok?-kérdeztem.

-Látom rajtad, jó megfigyelő vagyok.-mondta Satsuki.

-Nem fogod feladni igaz?

-Nem én.-mondta komolyan.

-Akkor beszéljünk egy nyugodt helyen. Elmondok egy titkot, de nem árulhatod el senkinek se vagy megkeserülöd.-mondtam.

-Jó. Nem fogom.-mondta komolyan.-Menjünk hozzánk, a szüleim sokáig dolgoznak nem fog zavarni senki.

-Rendben.-mondtam és akkor megjelent Aomine is mellettünk.

-Mehetünk?-kérdezte Satsukit.

-Igen.-válaszolta mosolyogva.

-Ugye ő nem jön?-kérdeztem.

-Nyugi, egy utcában lakunk Dai-channal szóval mindig együtt megyünk haza.-mondta Pinky mosolyogva.

-Akkor jó.-mondtam és megindultunk hozzájuk.

-Egyébként hercegnő nem volt szép, hogy még egy kicsit se játszottál velem, pedig direkt elmentem az edzésre.-mondta felháborodva.

-Tudod Párducka egy szóval se mondtam, hogy játszani fogok ellened. De am meg alap dolognak kéne lennie, hogy edzésre járj.-mondtam.

-Ch...utálom az edzést semmi értelme mennem. Így is erősebb vagyok bárkinél.-mondta.

-Aha, ki is győzött le az első napon? Ja meg van én. Egy lány. De mindegy is.-mondtam.

-Na jó ne veszekedjetek rendben?-mondta határozottan Satsuki.

-Nem veszekszünk.-mondtam egyszerre a kékséggel. Egymásra néztünk majd hirtelen félre.

-Hm.. egész jól kijöttök egymással akkor, ha már egyszerre beszéltek.-mondta Satsuki mosolyogva.

-Ch..