Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

4.fejezet

Kagami Natsuki szemszöge

Másnap reggel Taiga karjaiban ébredtem. Ránéztem az órára majd realizáltam, hogy ideje felkelni. Próbáltam a bátyám karjai közül kiszabadulni, de eléggé erősen fogott körbe. Ezért feladtam és gondoltam inkább felkeltem őt is. Felemeltem a kezem az arcához és simogatni kezdtem.

-Hé kis Tigris ébresztő! Hasadra süt a nap.-mondtam gyengéden. Kicsit mocorgot, de nem nyitotta ki a szemét.

-Kis Tigris ébresztő. Ha nem engedsz el, akkor ma nem lesz ebédünk.-mondtam nevetve. Erre lassan kinyitotta a szemét.

-Mennyi az idő?-kérdezte álmos hangján.

-6 óra múlt nem sokkal.-mondtam.

-Akkor miért keltetél fel?-kérdezte kicsit felháborodva.

-Mert nem engedtél el.-mondtam nevetve és kimásztam az ágyból.-Tudod még ebédet is csinálnom kell.

-Jó, én azért még pihenek egy kicsit.-mondta és szinte már vissza is aludt. Én átmentem a fürdőbe elvégeztem a teendőimet, majd a szobámba mentem, hogy felvegyem az egyenruhámat. Elpakoltam a táskámba a mai tankönyveket és észrevettem a melegítő felsőt amit tegnap kaptam. Azt is elraktam. A kis rózsaszín biztos tudja, hogy kié lehet.
Utána a cuccomal együtt kimentem a konyhába, hogy elkészítsem az ebédeinket, de a dobozomat nem találtam. Igaz is annál a Párducnál lehet, mert neki adtam végül az ebédem idegeségemben. Na mindegy, szerencse, hogy van tartalék.
Szóval elkészítettem az ebédet. Akkorra már Taiga is kijött a szobájából elkészülve.

-Figyelj csak, miért kelsz ilyen korán?-kérdezte egy ásítás kíséretében.

-Esetleg, hogy legyen ebédünk?-kérdeztem vissza ironikusan.-De felőlem te is csinálhatod ezt reggel.

-Majd még megbeszéljük.-mondta lezárva a témát.

-Jól van.-mondtam és ezzel elindultunk a suliba.
Út közben csatlakozott hozzánk Tetsu is.

-Jó reggelt Tetsu.-köszöntöttem mosolyogva. Nii-chan csak felém nézett, hogy hülye vagyok vagy mi aztán megszólalt a kis kékség.

-Jó reggelt Natsuki-san, Kagami-kun.-mondta Tetsu.

-Te meg mégis mikor?!-kérdezte bátyám meglepve.

-Pont most.-mondtam egyszerre Tetsuval.

-Még mindig nem tudom, te hogy veszed észre ilyen könnyen.

-Esetleg a szemem miatt, drága bátyuskám? Tudod elég jól használom a császár szemét, hogy semmiség legyen észrevenem dolgokat, embereket.-mondtam.

-Ch..Tényleg Démon hercegnő vagy, teljesen illik rád ez a név.

-Köszönöm a bókot.-mondtam mosolyogva.-Am tegnap nagyon jól összejátszotatok ti ketten plusz még a csapat is. Úgy látom megkedvelted a csapatot Nii-chan.

-Csak nem rosszak ennyi...-mondta elfordulva.

-Igen azt látom. Szóval örülök, hogy szereztél barátokat.-mondtam mosolyogva és megálltam a kereszteződésnél.

-Várj csak, te mikor szerzel barátokat?-kérdezte a bátyám.

-Én nem fogok, ezt te is jól tudod. Addig amíg te itt vagy nem is kellenek.-mondtam és megöleltem.

-Natsuki-san?

-Igen Tetsu?

-Igaz a Touoba jársz?

-Igen, mint láthatod.

-Akkor biztosan találkoztál már az egyik csodák generációja taggal, Aomine Daikival?