Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

14.fejezet

Kagami Natsuki szemszöge

Másnap kimentünk egy pályára és gyakoroltunk Taigával. Elég ügyesen csinálta. Végül kicsit megéheztünk szóval elindultam kajáért. Útközben megláttam az egyik pályán Tetsut és Daikit. Tetsu gyakorolta a kosárra dobást. Odamentem hozzájuk.

-Szia Tetsu.-köszöntem mosolyogva majd komolyan ránéztem Daikira.-Aomine.

-Szia Natsuki-san. Mi járatban? Nem Kagami-kunnal edzel?-kérdezte Tetsu.

-De csak éhes vagyok, szóval kaját veszek. Te kérsz valamit?-kérdeztem.

-Nekem mindegy.-mondta Tetsu.

-Hé engem meg se kérdezel hercegnőm?-kérdezte Daiki.

-Szólt valaki? Mert én nem hallottam semmit. Na akkor majd jövök.-mondtam és el is mentem mielőtt bármit szólhatott volna Aomine. Megvettem a kaját, ami vagy két szatyornyi volt és visszamentem. Tetsu kezébe nyomtam az egyik szatyrot és odasúgtam neki.

-Osztozz meg azzal a barommal is.-mondtam.-Jó gyakorlást Tetsu!

-Köszi Natsuki-san.-mondta Tetsu én pedig már tovább is álltam. Megkajáltunk és folytathattuk is az edzést.

Aomine Daiki szemszöge

Natsuki Tetsu kezébe nyomott egy szatyornyi kaját és már le is lépett. Tetsu elém hozta a szatyrot és kivett belőle egy hamburgert előtte.

-Ez a tiéd Aomine-kun.-mondta Tetsu. Kicsit meglepődtem.-Úgy tűnik Natsuki-san mégis gondolt rád is.

-Heh...hihetetlen ez a lány.-mondtam és elkezdtem enni.

Kagami Natsuki szemszöge

Pár meccs után elérkeztek a Murasakibaráék elleni meccsig, ha ezt megnyerik akkor az elődöntőbe kerülnek. Tatsuya is ott volt, még nem volt szerencsém beszélni vele, de ami késik nem múlik. Nagyon húzós mérkőzés volt, de legyőzték őket. Én kimentem levegőzni a következő meccs előtt és hallottam Alex hangját ahogy Tatsuyával beszél. Közelebb mentem hozzájuk és észre is vettek. Dühös voltam rá, hogy hogy tehetett ilyet még Amerikában az öcsémmel. Az ő fogadott öccsével.

-Mégis miért vagy itt? Azt hittem nem kell többet látnom téged Tatsuya!-kiabáltam.

-Nyugalom Natsuki.-kezdte Alex. De ekkor megjelent egy barom és rámászott Alexre. Én képen töröltem a fickót és így engem vett célba. Megragadta a karomat és magához rántott. Ekkor megjelent Kise is és valahogy elérte, hogy eltűnjön. Miért is keveredek folyton ilyen helyzetekbe. Taiga is odakeveredett valamikor. Tatsuyával végül nem beszéltünk meg semmit, se én se Taiga. Visszamentünk a következő mecsre ami Kise csapata és az ellen az előző barom ellen volt. Kiséék legyőzték nagy nehezen és így az elődöntőt ellenük játszák a fiúk.
Másnap az is eljött és a Seirin nyert így a Rakuzan ellen játszhatják a döntőt.
Nagyon izgultam a döntő közben hiszen azt akartam, hogy megnyerjék. Teli torokból szurkoltam nekik Daiki néha már nem bírta szerintem, de nem érdekelt. Amint az utolsó pontot megszerezték és hivatalosan is megnyerték a Téli kupát nem bírtam tovább és elsírtam magam, mivel annyira boldog voltam. Már rohantam volna, de valaki visszarántott.

-Hé hercegnő! Nehogy leugorj már innen csak mert nyertek.-mondta Daiki.

-Nem is akartam.-mondtam. De végül odajutotam a bátyámhoz és megölelgetem.-Ügyes voltál öcsi. Büszke vagyok rád.

-Köszi Nee-chan.-mondta halkan.

Na jó végül minden jó lett. Kibékültünk Tatsuyával is szóval csak jót tett ez a verseny.
Eljött a január utolsó hete és én egy gyorsétteremben találtam magam Satsuki, Kise és Aomine társaságában.
Arról értekeztek, hogy összehoznak egy kis kosarazást a régi csapattal Tetsu szülinapján. Tetsut már rávették, Midorima is biztos jön csak mivel tsundere ezért nem mondta, Akashi is elfogadta a meghívást. Mielőtt Atsushit is megkérdezték volna megszólaltam.