Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

7.fejezet

Kagami Natsuki szemszöge

Reggel Taiga ölelő karjaiban ébredtem, de most nem szorított olyannyira, hogy ne tudjak kimászni. Így nem kellett felkeltenem, hagytam még aludni kicsit.
Kimentem a konyhába és elkészítettem a bentokat. Majd mentem készülődni. Mire kész lettem Taiga is elkészült.

-Jó reggelt.-köszöntöttem és adtam neki egy ölelést.

-Neked is.-mondta és viszonozta ölelésem.-Volt valami, hogy az ágyamban találtalak az este?

-Nem, semmi.-mondtam és elengedtem.-Csak jól esett veled aludni.

Mosolyogva indultam meg felvenni a cipőmet.

-Hát oké.-mondta és ő is követte a példámat. Majd elindultunk a suliba. Tetsu félúton csatlakozott hozzánk. Ahogy észre vettem nagyon jól kijönnek egymással ezek ketten, aminek nagyon örülök. Régen láttam ilyen boldognak Taigát valakivel.
Miután elváltak útjaink egyenesen a termünkbe mentem. Lehet korán jöttem, mert nem voltak ott Satsukiék a helyükön. Leültem a helyemre és előpakoltam a könyveimet. Mikor ezzel végeztem, akkor lépet be Satsuki az ajtón mögötte pedig Aomine. Egyenesen felém haladtak. Satsuki végig mosolygott, majd mikor mellém ért egy öleléssel köszöntött.

-Jó reggelt!-mondta boldogan.

-Nektek is.-mondtam és visszaöleltem.

-Reggelt.-mondta Daiki miután elment mellettünk és leült mögém.

-Fura, hogy később jötetek.-mondtam miközben Satsuki is lepakolt.

-Igen, kicsit elaludtam, szóval később tudtam Dai-chant kirángatni az ágyból.-mondta Satsuki mosolyogva.

-Elhiszem milyen nehéz dolgod lehet vele.-mondtam gúnyosan mosolyogva.-Átérzem mert néha elég nehéz felkeltenem a bátyámat, ha túl korán van még.

-Igen megértem...Várj van bátyád?-kérdezte hirtelen Momoi.

-Igen, ikertestvérek vagyunk.-mondtam egyszerűen.-Csak ő a Serinbe jár.

-Nem is tudtam.-mondta Satchan.

-Pedig mondtam már neked.-mondtam neki.

-Ja tényleg. Néha feledékeny vagyok kicsit.-mondta nevetgélve.

-Ch..és kosarazik?-kérdezte meg Daiki azt amit őt a leginkább érdekelte.

-Igen, együtt kezdtünk el.-mondtam felé fordulva.

-Van olyan jó, hogy legyőzön?

-Hm..szerintem most még nem áll készen rá, de hamarosan biztos vagyok benne, hogy képes lesz.-mondtam mosolyogva.

-Kíváncsi lettem, úgy is nemsoká jönnek a selejtezők. Majd ott meglátjuk, hogy teljesítenek.-mondta gonoszan mosolyogva.

-Ch...Elég izgatott lett valaki.-mondtam ironizálva.

-Szeretem az erős ellenfeleket.-mondta mosolyogva.

-Azt elhiszem...

-Tényleg nagyon jól kijöttök. Mintha már egy pár lennétek, főleg a tegnapi mutatványotok után tűnik úgy.-mondta Satsuki szinte mindenttudóan. Hirtelen kicsit melegem lett, mert eszembe jutottak a tegnapi események.

-Ezt rosszul látod. Sose járnék vele. -mondtam neki őszintén. Mert tényleg így volt. Még ha bele is szeretnék úgy is el kellene felejtenem, mivel már el vagyok jegyezve, de ezt ő nagyon is jól tudja. Akkor meg minek mond ilyeneket.

-Ez fájt hercegnőm. Pedig én szívesen élvezném a társaságod amíg meg nem halunk.-mondta Daiki, de nem tudtam kivenni, hogy ezt most gúnyosan mondta vagy tényleg komolyan gondolta-e. A tegnapi nap után össze voltam zavarodva. Annyi minden történt egy nap alatt. Csoda hogy még élek. Ezért inkább nem is válaszoltam és gyorsan előre fordultam. Hirtelen megéreztem, hogy valaki hátulról a fülemhez hajol.