Kosárlabda Démon Hercegnője (Knb Fanfiction)

8.fejezet

Kagami Natsuki szemszöge

Eljött a szombati nap amikorra megbeszéltem Satsukival, hogy elmegyünk ketten vásárolni. Szóval elkészültem és miután elköszöntem a bátyámtól indultam is a megbeszélt találka helyre. Amint odaértem még volt 5 percem, de még nem láttam Satsukit. Gondoltam várok még hiszen van ideje. Ekkor megpillantotam őt közeledni, de nem egyedül. Mosolyogva lépkedett felém és mikor elém ért megölelt.

-Bocsi hogy késtünk. Sokat vártál?-kérdezte miután elengedett.

-Nem csak az előbb érkeztem. Egyébként nem úgy volt, hogy csajos program?-kérdeztem, hogy a kívül álló is jól hallja.

-Azt mondtad, hogy kosaras cipőt is akarsz venni és neki is szüksége van egyre szóval elhívtam Dai-chant is. Ha nem bánod.

-Ch..Legyen. Ha már itt vagy akkor cipekedhetsz.-mondtam.

-Csak hogy igazi hercegnőnek érezd magad?-kérdezte gúnyosan.

-Miért is ne?-kérdeztem vissza.-Legalább hasznossá teszed magad.

-Na jó indulhatunk?-kérdezte Satsuki. Mire igenlő válaszokat kapott. Bejártunk néhány boltot. Én nem vettem sok mindent csak egy cipőt és egy felsőt, de Satsuki nem tudom hova vesz fel ennyi ruhát majd, de ő tudja. A málhás szamarunk pedig csak egy cipőt vett. Ezek után úgy döntöttünk, hogy beülünk valahova, mikor is Satsuki kiszúrt egy Karaoke bárt.

-Menjünk be! Kérlek! Régen voltam már ilyen helyen!-kérlelt minket kiskutya szemekkel.

-Nekem mindegy csak együnk már valamit.-mondta nem törődömön a Kékség. Ekkor rám nézett Satsuki könyörgően.

-Legyen.-adtam be a derekamat. Bementünk és elfoglaltunk egy szobát.
Satsuki egyből a dalokat válogatta, Daiki pedig az étlapot nézte. Én pedig próbáltam eldönteni mit csináljak és úgy döntöttem a kaja felé fordulok. Mi ketten rendeltünk amíg Satsuki kiválasztotta az első számot. Azt elénekelte és ránk nézett.

-Engem felejts el! Nem énekelni jöttem.-mondta Daiki. Ekkor rám nézett.

-Jól van értettem.-mondtam és odamentem kikeresni a zenét. Shojo S lett az. Ami legalább pörgős és kívülről tudom.(Igen ez is anya egyik zenéje volt.) Szóval felálltam velük szembe, hogy csak úgy az igazi ha már énekes szeretnék lenni és a zene ütemére elkezdtem énekelni. Valahogy a koreográfia is jött magától hiszen anyuval mindig együtt gyakoroltam. Csak csodálkozva néztek míg véget nem ért a szám. Majd gyorsan leültem a helyemre. Míg nem Satsuki megszólalt.

-Ez elképesztő volt. Ennyire jól ismered ezt a számot, hogy a koerográfia is tökéletes volt. És nagyon gyönyörű hangod van.-mondta Satsuki lelkesen.

-Öm..köszi. Egyébként igen kis korom óta gyakorlom anya számainak éneklését szóval kívülről fújom őket.-mondtam kicsit elfurdulva.

-Akkor Haruka az édesanyád ez nagyon jó. Én is örülnék ha ilyen csodás énekes lenne az anyukám. De így is szeretem ahogy van.-mondta mosolyogva.

-Igen.

-Na akkor megint én jövök, ha Dai-chan nem gondolta meg magát.-mondta Satsuki és ránézett éppen a fejét tömő Daikira. Szóval inkább énekelt. Én pedig közelebb ültem a kajához és elkezdtem enni.

-Tényleg szép hangod van hercegnő.-mondta csak úgy Daiki.

-Köszi. Azért téged is meghalgatnálak egyszer.-mondtam őszintén.

-Tudod mit ha elénekeled azt amit a tetőn, akkor én is éneklek valamit.-mondta a feltételeit.

-Legyen.-mondtam és addig ettem míg Satsuki nem végzett. Majd a Hanabit elénekeltem és utána jött a mi kis Párducunk. Azért neki sincs rossz hangja. Nagyon tetszett amit leművelt.
Szóval így telt el ez a nap. Nagyon jól éreztem magam velük. Örülök, hogy a barátaimnak hívhatom őket.