Kiss of a dementor

4. Árny Király

Még azon a hétvégén, hogy elértem, hogy Féregfark feladja magát úgy döntöttem, hogy ellátogatok az Abszol útra, leginkább, hogy szerezzek magamnak valami olvasnivalót, de persze azzal tisztában voltam, hogy ehhez először is pénz kell, másodszor nem mehetek be csak úgy az egyik boltba az utca fő részén, mert azonnal felismernek. Így Dudley egyik régi sapkáját a fejembe húzva mentem el a Gringottsba, ahol meglepő fogadtatásban van részem.

- Ki vagy te? - Szegezi nekem a kérdést a kobold, miután elrángatott a többi kobolddal egy irodába.

- A nevem Harry Potter uram! - Mondom nyugodtan.

- Lehetetlen! Nem lenne ilyen a mágiája! Félvér korcs. - Erre rászorul a kezem a székem karfájára.

- Nem vagyok korcs. - Sziszegem a fogaim között.

- A szeme! Ez nem lehet! Krushor, lehet hogy ő? - Motyog az egyik kobold.

- Az lehetetlen, hogy ő az legyen! - Rázza meg a fejét a velem szemben álló kobold.

- Mi nem lehetek? - Morgom és érzem, hogy a szoba levegője drasztikusan lehűl, ami kellemes bizsergést okoz a gerincemben.

"( Kiszívhatom a lelküket? )" Hallom meg Varian hangját.

- Nem! - Válaszolom lehunyva a szemem.

- Mi nem? - Pislog rám a kobold, mire kinyitom a szemem és ránézek, látom, hogy hátrál, sőt furcsa aranysárga derengést is látok körülötte, majd a feje felett felvillan egy fehér szám elegáns kézírással.

"~ Szóval ilyen a halál szeme! ~" Hallom meg a fejemben Virgil hangját.

- Árny király! - Borulnak egyszerre térdre a koboldok körülöttem.

"* Csak én látom, vagy tényleg menők vagyunk? *" Csatlakozik be Eclips is.

- Mi az az árny király? - Kérdezem, mire a velem szemben térdelő kobold felemeli a fejét.

- Generációkkal ezelőtt a kentaurok mondtak egy jóslatot, amit a teremtmények azóta is tovább adnak egymás között. A jóslatban van egy gyermek, aki birtokolja egyszerre több lény képességét és akinek éjfekete szemei vannak, mint a dementoroknak. A kentaurok szerint ez a gyermek fogja békébe vezetni a teremtményeket, oldalán a megmentőjükkel, aki alapjaiban forgatja fel a világot, amit ismerünk. - Magyarázza teljes beleéléssel. - A jóslat sose hazudik. Mr. Potter, maga az Árny király. - Hajtja le megint a fejét, én meg lehunyom a szemem és kuncogni kezdek.

- Ez a te műved igaz... - Kérdezem, ahogy kinyitom a szemeim. - Thanatos. - Ahogy kimondom a nevet megjelenik a fiú előttem.

- A jóslat nem az enyém Mester. Csak felhasználtam az érdekedben. - Suttogja földöntúli hangon.

- A koboldok nem értik mit mondunk, ha jól sejtem. - Nézek végig a remegő lényeken.

- Egyedül te érted a halál nyelvét. - Biccent egyet.

- Értem. Köszönöm, Thanatos. Elmehetsz! - Mondom, mire a fiú el is halványodik.

- A halál mestere is királyom? - Pislog rám csodálattal a szemében a főkobold.

- Igen. - Biccentek egyet.

- Miben lehet a Gringotts a segítségére Árny Király? - Hajtja le megint a fejét.

- Pénzre lenne szükségem. - Mondom egyszerűen és ennyi elég is, hogy el legyek vezetve a széfemhez és magamhoz vegyem amire szükségem van, köztük a láthatatlanná tévő köpenyem is, ezzel megszerezve az első ereklyét. Ezután teszek egy kitérőt a Zsebpiszok közbe és beszerzem a könyveket, amikért jöttem, majd úgy döntök, hogy megszerzem a követ is, így miután lepakoltam a Privet drive-on hagyom Eclipsnek, hogy elvigyen minket arra a helyre, ahova azt reméltem nem jövök. A gyűrű megszerzése, meglepően egyszerű volt és a kobold mágiának hála még az átoktól se kellett tartanom. Egy láncra fűztem a gyűrűt, hogy farkasként is nálam lehessen.

A következő hetem eseménytelenül telik, csak a szokásos dolgok a Dursleyknél. Közben pedig igyekszem nem arra gondolni, hogy mikor érnek már ide a keresztapámék. Ez pedig pontosan két hétre arra a napra történik meg, hogy elküldtem Petert az útjára. A nap pont úgy kezdődik, mint minden másik. Éppen a reggeli elkészítésével foglalkozom, mikor kopognak az ajtón. Már akkor mosolygom, mikor meghallom Vernon bácsi morgását. Igyekszem arcomra erőltetni azokat a vonásokat, amik mindig uralják, ahogy kitálalok és bemegyek a nappaliba. Az egyik fotelen Sirius ül mellette egy felhúzott orrú Lucius, aki mellett Dumbledore ül.

- Petunia néni, készítsek reggelit a vendégeknek is? - Kérdezem remegő hangon, mire minden szem rám szegeződik.

- Petunia! - Mordul fel a keresztapám állatias hangon és mintha a Malfoy családfő szemében is haragos lángokat látnék.

- Na, na Sirius, nem kell ennyire mérgesnek lenni. Mi lenne, ha bemutatkoznál a fiúnak és elmagyaráznád neki a helyzetet, amíg mi beszélünk a családjával? - Ajánlja az igazgató. Látom, ahogy Sirius Luciusra pillant, aki csak biccent egy kicsit, mire a volt rab feláll és felém lép.

- Gyere! Menjünk innen! - Vezet ki a konyhába, mikor pedig becsukódik az ajtó megállunk egymással szemben. - Jól van kölyök hagyd abba a színészkedést! - Parancsol rám, mire a félős arcomon egy széles mosoly lesz úrrá.

- Ahogy szeretnéd, de az öreg előtt játszani fogok! - Jelentem ki.

- Valami nincs veled rendben. Furcsa a szagod és Luc is érzi a tekintetéből kiindulva. - Néz rám gyanúsan mire fújok egyet.

- Ha kijutok innen elmondom, amire kíváncsi. - Nézek fel a férfire, aki biccent egyet.

- Sirius vagyok, Sirius Black a keresztapád. Apád és anyád nagyon jó barátaim voltak. Nem tudom mennyit tudsz a dologról, de... - Kezd bele, de félbe szakítom.

- Mindent. Hogy hogyan azt később. A vénember közeledik. - Nézek szúrós szemekkel az ajtóra. Hála Eclipsnek már messziről éreztem, hogy megmozdult.

- Szóval elviszlek innen és el foglak halmozni mindennel, amiről csak álmodsz. - Mondja Sirius a kelleténél jóval hangosabban, ahogy felém nyújtja a kezét.

- Rendben! - Mondom elfogadva a kezet, pont abban a pillanatban, ahogy nyílik az ajtó.

- Itt az ideje, hogy távozzunk Sirius. - Hallom az igazgató hangján a haragot, amit egészen jól palástol, ahogy kihív minket. - Ha szeretnél magaddal hozni valamit Harry jobb, ha magadhoz veszed. - Mosolyog rám az igazgató, mire kirohanok a gardróbhoz és kiveszem a kis rajzlapjaimat. A könyveim már régen lekicsinyítve tartom a zsebemben, a gyűrű meg most is a nyakamban lóg. - Csak ennyi? - Kérdezi Dumbledore, mikor eléjük állok.

- Igen. - Hajtom le a fejem, mire egy kezet érzek meg a vállamon.

- Ha érdekel a rajzolás biztos kedvelni fogod a fiam, ő is nagyon szeret rajzolni. - Hogy Draco szeret rajzolni? Ezt nem is tudtam! Amúgy Lucius mióta ilyen kedves?

"- Határozottan olyan, mint én! -" Szólal meg a fejemben egy hang.

"Ugye nem azt akarod mondani, hogy a Malfoyok veelák Marsall!?" Akadok ki.

"- Hát pont ezt mondtam! Biztos az! Nem teljes, de ha tippelnem kellene félvérnek mondanám. -" Magyarázza, én meg majdnem elnevetem magam.

- Talán valamikor meglátogathatnátok minket. Régen láttam már Cissyt. - Gondolkodik el hangosan Sirius.

- Majd megbeszélem vele. Uraim! Mehetünk? - Indul el az ajtó felé a Malfoy családfő, utána Dumbledore végül pedig én és Sirius kézen fogva.