Kiss of a dementor

7. Bölcsek köve

Marvolo POV

Gyűlölöm, gyűlölöm ezt a helyzetet. Bezárva lenni egy gazdatestbe, amit nem is tudsz teljesen irányítani. Viszont mindent a célért meg kell szereznem a bölcsek kövét, hogy újjá éledhessek és folytassam a küldetésemet. Azt hittem az évem kínszenvedés lesz, azonban voltak olyan alkalmak, amikor jobban élveztem, hogy újra itt vagyok a Roxfortban, mint valaha bármit.

A fiatal Potter-Black saját maga jött oda hozzám egy nap a könyvtárban és kezdett velem beszélgetést. A következő alkalommal, már én kezdtem a beszélgetést, és így cserélgettünk ahogy a hetek múltak. Rengeteg dologról beszélgettünk, a mágiáról, a muglikról, a minisztériumról, a teremtményekről, a Roxfort titkairól és még ezer meg ezer témáról. Ha őszinte akarok lenni, minél közelebb jutottam ahhoz, hogy megszerezzem a bölcsek kövét annál tovább halogattam a dolgot, pusztán azért, mert akartam még egy, meg még egy alkalmat a fiúval.

Viszont hamarosan eljött az idő, ami után már nem tudom tovább húzni a tervet. Este van, az az este, mikor megszerzem a követ. Gond nélkül jutok keresztül a csapdákon, ám az utolsó teremben olyan akadályba ütközök, amire nem számítottam.

Edevis tükre áll előttem benne pedig, én a saját testemben, alig valamivel idősebben mint húsz évesen, mellettem pedig a kezemet fogva a Potter-Black fiú. A fiú, akit meg kellene ölnöm, aki a jóslat szerint a végzetem, a fiú, akit nem akarok megölni.

- Nem szabad kívánni a követ és megkapod! - Szólal meg mellettem a fiú, akire éppen gondolok. Mógus azonnal oda fordul és meglátom a szemével Harryt, aki zsebre tett kézzel nézi a tükröt, majd kuncog egyet. - Azt hittem ez nem változott, de azt hiszem tévedtem. - Rázza meg a fejét, majd kihúzza a kezét a zsebéből, amiben ott csillog a kő, amit kerestem. Mógus azonnal felé nyúl, mire a fiú ellép egyet hátra. - Állj, mielőtt elveszted a gazdatested. - Mondja komolyan, mire az említett gazdatest lefagy. - Helyes. Leteszem ide, te meg felveszed. Aztán úgy teszünk, mintha egyikünk se látta volna a másikat. Apropó nem tudom hallja-e, de üdvözlöm és remélem találkozunk még. - Teszi le a fiú a földre a követ, majd feláll és zsebre teszi a kezét, majd elindul a kijárat felé.

- Miért higgyem el, hogy ez igazi? - Kéri számon Mógus, mire a fiú rá néz, egyenesen a szemébe, sőt az én szemembe.

- A megmentőnk látom a tükörben. - Mondja komolyan, én pedig szóhoz se jutok. A fiú, az a fiú, aki ennyi gondot okoz az a fiú teremtmény.

- Köszönöm. - Szólalok meg Mógus szájával, a fiú csak biccent, ahogy elhagyja a helyet, én meg felveszem a követ mielőtt követném a példáját. Még hagyom Mógusnak, hogy befejezze a tanévet, majd amint visszaérünk a házába nekikezdek a rituálénak, hogy megint önmagam legyek. Bonyolult folyamat, de megéri a fáradozást.

Két hetes munkám gyümölcsét arattam le a tegnapi nap ma pedig tíz hosszú év után először kelek fel újra a saját testemben. Beletúrok a hajamba és szélesen elmosolyodok. Mennyire hiányzott ez már. A siker megünneplésére adtam magamnak egy nap pihenést és csak másnap kezdem el feltérképezni, hogy miről maradtam le. A legnagyobb dolog talán az Árny király megjelenése volt. Mivel tisztában vagyok a jóslattal, ami kettőnket érint, így elhatározom, hogy a következő újholdkor ellátogatok abba a bárba, ahol a teremtményeket fogadja.

- Te új fiú vagy, még nem láttalak erre. - Mosolyog rám a pultos lány.

- Igen. Az Árny királyt keresem. - A hölgy erre körbe néz a fogadóban, majd az órára néz.

- Érdekes, ilyenkor már itt szokott lenni. - Gondolkodik el fenn hangon, mikor is zölden felvillan az egyik hopp pont és kilép rajta Harry Potter-Black.

- Elnézést a késésért, apám tartott egy kis fejmosást, hogy nem kellene szanaszét hagynom a dolgaim. - Fintorog, én azonban csak résnyire nyitott szájjal nézek rá.

Harry POV

Igyekszem arcomra boldog vonásokat erőltetni, mikor a fogadóba hopponálok. Komolyan nem értem Siri mit van így kiakadva, hogy kinn hagytam a tankönyvem az asztalon, ő is mindig mindent elől hagy. Körül se nézek a fogadóban, ahogy fogadkozni kezdek.

"* Itt van! *" Hallom meg Eclips hangját.

"- Tényleg itt van! -" Lelkesedik Marsall is, de nem tudom, hogy kiről beszélnek.

"( A párunk! )" Csatlakozik be lelkesen Varian is, én pedig keresni kezdem a férfit.

"~ A pultnál jobbra az ajtó felé! ~" Adja meg a helyes irányt Virgil. Így azonnal meg is találom, akit keresek, minden érzékem azonnal oda akar menni hozzá, azonnal a közelébe kerülni, de megkeményítem a vonásaim és a pulthoz lépek.

- Anne egy szoba kulcsot kérek. - Mondom, a nő pedig értetlenül néz rám, de a kezembe adja a kulcsot. - Sajnálom, de ma este csak egy valakivel fogok beszélni. - Itt mindenki kérlelőn néz rám, én végig vezetem a tekintetem a teremtményeken, majd Riddlere nézek és rá mutatok. - Veled! - Mondom végül és fordulok el, hogy felmenjek az emeletre a szobákhoz. A férfi szorosan a sarkamban jön és becsukja mögöttünk az ajtót.

- Meg kellene öljelek. - Szólal meg, de támadás helyett csak leül az asztal mellé.

- Ha hiszel egy boszorkány látónak, akinek egy helyes látomása se volt. - Kuncogom. - Én inkább hiszek a kentaurjaimnak. - Forgatom meg a szemem.

- Ez esetben az lenne a legjobb, ha összefognánk Királyom. - Biccent egyet.

- Ahogy mondod megmentőm. - Húzódok közelebb hozzá. - Örülök, hogy sikerült visszaszerezned a tested. - Mondom kedvesen mosolyogva.

- Sokkal idősebbnek nézel ki, mint az iskolában. - Jegyzi meg, én pedig felnevetek.

- Helyes, nyár végére el akarom érni a húszat, hogy ne kelljen visszamennem az iskolába. - Magyarázom.

- A tanulás fontos. - Néz rám komolyan, én meg előhúzom a pálcám.

- Mit varázsoljak? Bármit szeretnél csak mondd. - Ő elgondolkodik.

- Imperiust. - Le se veszi a tekintetét az enyémről.

- Legyen. - Biccentek és rá emelem a pálcát. - Imperio. - Mondom minden erőmet arra koncentrálva, hogy a bűbáj hasson. - Mondd el mit láttál a tükörben! - Adom ki a parancsot.

- Téged. - Jön a lassú válasz, én pedig megtöröm a bűbájt. A férfi kitágult szemekkel néz rám. - Bocsásson meg, nem akartam. - Mondja rámarkolva az asztalra.

- Semmi baj Marvolo. - Mondom mosolyogva.

- Honnan tudja a nevem? - Veszi fel a védekező pózt és villantja ki a fogait.

- Többet tudok rólad, mint te magadról. - Mondom komolyan. - Először is, hagyd el a magázást, mert Eclips mindjárt felrobbantja a fejem, hogy kérjelek meg rá.

- Eclips? - Pislog rám.

- A farkasom. - Válaszolom egykedvűen. - Mielőtt bármibe is bele kezdünk, tisztázzuk le ezt. - Fogom meg a férfi kezét és nézek mélyen a szemeibe. - Érzed ki vagyok?