Kiss of a dementor

9. Megdől a rendszer

- A szüleid meg fognak ölni. - Jegyzi meg Marvolo, ahogy a kezemet fogva vezet a Grimauld tér felé.

- Meg fognak lepődni az biztos, de nem hiszem, hogy addig elmennének. - Jegyzem meg.

- Ebben nem lehetsz ennyire biztos. - Forgatja meg a szemét.

- Dehogy nem. - Kuncogom.

- Miért is? - Kérdez vissza.

- Mert, ha ártani próbálnak neked hívom Thanatost. - Vonom meg a vállam, mire a férfit kirázza a hideg.

- El fog tartani egy ideig mire megszokom a jelenlétét. - Vakarja meg a nyakát.

- Menni fog ne aggódj. - Szorítom meg a kezét. - Itt vagyunk. - Vezetem tovább én őt.

- Harry! Merlinre csakhogy megjöttél Remyvel már halálra izgultuk... - Itt ér el Sirius a folyosóra és pillant meg engem és Marvolot kézen fogvan. - Magunk. - Fejezi be és tisztán látom rajta, hogy ideges.

- Mi ez a lárma? Siri? Megjött? - Jelenik meg Remus is és fagy le teljesen, majd megbiccenti a fejét és hátrébb lép, de látom rajta, hogy veszekszik a farkasával.

* Újhold! Hagyd békén az apánkat! * Szidja le Eclips a farkast.

* Bocsássatok meg, megszokás! * Hajtja le a fejét Marvolo, én meg kedvesen mosolyogva nézek fel rá.

- Semmi baj. - Válaszolok, Sirius pedig ekkor tér magához.

- Harry! Tudod te ki van ott? - Makogja, én meg biccentek egyet.

- Harry! - Szólít meg Remus is.

- Nem tudom miért vagytok ilyenek, mikor elmondtam nektek is mindent. - Forgatom meg a szemem.

- Attól még elég nagy sokk. - Dünnyögi Sirius.

- Azért remélem meg tudnak majd velem barátkozni. - Mosolyog rájuk a párom, én meg kuncogni kezdek.

- Ha ezt így letisztáztuk, akár beljebb is mehetünk, hogy letisztázzuk a terveket a céljaink elérésére. - Mondom komolyan, ahogy elindulok a nappali felé.

Végül a megbeszélésünk jóval hosszabbra nyúlt, mint vártam, így nem volt csoda, hogy másnap akkorát aludtam, mint már régen nem. A terveknek megfelelően Marvolo már a következő héten akcióba lépett, hogy az emberi minél biztosabb helyeken legyenek a minisztériumban, vagy legalább kapcsolataik legyenek. Ilyenkoe kifejezetten szerencsés, ha nem csak teremtmények, hanem emberek is a rendelkezésére állnak, ahogy Marvolonak is. A munkája eredménye pedig az lett, hogy mire vége lett a nyárnak, már majdnem teljesen a kezében volt a minisztérium és már csak a hivatalos hatalom átvétel kellett.

Azonban volt egy probléma, amivel az előtt foglalkozni akartam, hogy megbuktatjuk a rendszert, ami igazságtalanul ítélt el minket. Ezért szeptemberben vissza kellett térnem az iskolába. Ám most egy fiatalabb alakban akárcsak én, Marvolo is velem tart. Az embereinek előre meghagyta, hogy pontosan mikor kell színre lépniük.

Így már mindenki csak ránk várt, hogy elindítsuk a lavinát. Roxfortig a vonatutunk ugyanolyan unalmas volt, mint mindig. Azonban, mikor az iskolába értünk, már majdnem kicsattantam az izgalomtól és Marvolonak úgy kellett fognia a kezem, hogy ne lépjek az előtt, mielőtt kellene. Őszinte leszek nem tudom hogy érte el, hogy senkinek se tűnjön fel a jelenléte, de ez kifejezetten hasznos volt. Ennek hála biztonságban végig tudtuk hallgatni az első évesek beosztását, majd az igazgató beszédét is. Vagyis annak csak az elejét. Egészen addig bírtam, amíg azt nem mondta, hogy büszkék lehetünk, hogy egy olyan világban élünk, ahol a teremtmények és a varázslók egyenlőségben élnek.