Kiss of a dementor

6. Beosztás

Legnagyobb örömömre újdosült szüleim igyekeznek megfeledkezni arról, hogy nem egy átlagos tízéves vagyok, legalábbis az esetek többségében, mint például, amikor a Malfoyok meglátogattak minket és Sirius átadta a családfőnek a papírokat, amikkel örökbe vettek engem, vagy mikor elvittek egy egész napos vásárlásra, ahol azt vehettem amit akartam. Sirius eldöntötte, hogy kárpótol két életnyi gyerekkorért, annak ellenére, hogy én is és Remus is többször mondtuk neki, hogy ez lehetetlen vállalkozás, de ha ő egyszer a fejébe vesz valamit nincs az az isten, aki megállítsa. Én meg valahol nagyon örültem ennek a figyelemnek, ahogy azoknak a beszélgetéseknek, amiket Remussal folytattam arról, hogyan kell együtt élni a farkas éneddel, hogyan tudom csökkenteni a fájdalmat az átváltozáskor és ehhez hasonlók. Ahogy ígértem a szüleimnek nem beszéltem Thanatossal úgy, hogy a közelemben voltak, de persze voltak alkalmak, amikor jól esett valakinek kipanaszkodni magamat és kifejezetten élveztem, mikor a fiú tanított hogy, hogyan használjam a képességeit. Rengeteget beszélgetek a teremtményeimmel és hála a mágiának viszonylag probléma mentes a kapcsolatunk, a kisebb nagyobb élcelődéseken kívül.

- Harry! Egyszerre négy baglyod jött! - Lép be a szobámba egy igen morcos Sirius, nem sokkal a karácsony után. Én csak fújok egyet, ahogy felállok és lemegyek a nappaliba. Átveszem a leveleket és ki is bontom őket. Ahogy sejtettem csak a szokásosak. Oldjak meg egy egy veszekedést, szolgáltassak igazságot, adjak tanácsot. Valahogy annak a híre, hogy megjelent az Árny király nagyon gyorsan terjedt el a teremtmények között.

- Komolyan mondom kinevezek egy napot a hónapban, amikor zaklathatnak. - Morgom, ahogy válaszolok a levelekre.

- Ez nem is olyan rossz ötlet és akkor nem lenne minden reggel négy bagoly az ablakunkban. - Ásít Sirius, majd veszi fel a kávéját.

- Az se ártana, ha megmutatnád nekik magad. Mondjuk tarthatnád ezeket a napokat valahol az Abszol úton. - Ajánlja Remus.

- Jó ötlet, de hol? - Kérdezem, közben pedig elküldöm a leveleket.

- Majd megkérdezem Lucot, hogy hova járnak a teremtmények. - Legyint egyet Sirius.

- Mit szóltok az újholdhoz? Akkor a farkasok is nyugodtan tudnak jönni. - Gondolkodom el.

- Megbeszéltük! - Kuncogja Sirius.

- Siri, ugye ma kviddicsezni megyünk? - Kérdezem a tekergőt, aki elvigyorodik.

- Még szép! - Vágja rá.

A családi napunk után Sirius írt egy levelet az unokatestvérének, aminek hála a Malfoyok megint meglátogattak minket. A következő újholdkor pedig már a kapott információnak köszönhetően az Abszol út egyik bárjában vártam a teremtményeket, akik a segítségem kérték. Persze nem volt egyszerű elfogadtatnom, hogy én tényleg az vagyok, akinek hisznek, de szerencsére elég volt egyetlen teremtményből majdnem teljesen kiszívnom a lelket, hogy felfogják, hogy jobb nem összeakasztani a bajszot velem. Mondjuk az elkövetkező hónapok se voltak könnyebbek, mindig volt aki azt hitte erősebb nálam, így különböző módokon kellett móresre tanítanom őket. A kedvenc módom az volt, mikor Thanatost hívtam segítségül, aki a kaszás alakjában nem egyszer hangot is adott neki, hogy hozzám hasonlóan élvezi a helyzetet.

A nyár elején felvetettem a szüleimnek, hogy szeretném minél gyorsabban megöregíteni magam a valós koromhoz kicsit közelebbi korra, olyan húsz körülire. Siriusnak első körben annyira nem tetszett az ötlet, de Remusnak valahogy sikerült jobb belátásra térítenie, bár fogalmam sincs hogy oldotta ezt meg a férfi, de én nem sajnáltam egy pillanatra sem. Így elkezdtem Thanatos segítségével a bűbájt, amit havonta meg kell ismételni, hogy szépen lassan egy év alatt elérjem a kívánt koromat. Ám egy újabb problémába ütközünk augusztusban.

- Biztos menni akarsz? - Aggódik Remus.

- Csak az első évre. - Lapozok egyet a könyvemben.

- Annak meg mi értelme van? - Vakarja meg Sirius a fejét.

- Felszabadítom a megmentőnket. - Mondom egykedvűen. - Úgyhogy nem állítotok meg. Mellesleg Mardekáros leszek. - Jelentem ki, amivel elérem, hogy a szelesebb apám úgy kiakadjon, hogy egy hétig hozzám se szól. Őszintén egy kicsit aggódom is, hogy még elköszönni se fog tőlem a vasútállomáson úgy megsértettem.

- Add át Perselusnak, hogy azt üzenem neki, hogy sok szerencsét veled és megbocsájtok. - Vigyorog rám Sirius, mielőtt felszállnék a vonatra. Én pedig belemegyek a feltételbe, nincs mit vesztenem végül is. A vonat úton, ahogy anno a másik életemben is most is találkozom Ronnal és Hermionevel, de a legutóbbi alkalommal ellentétben, most nem nagyon foglalkozom velük. Sokkal jobban érdekel az iskola jelenleg. Így nem csoda, hogy mikor megérkeztünk, alig bírok a bőrömben maradni. Amint belépünk a nagyterembe minden elsős a plafont bámulja meg a falakat, én azonban a tanári asztalt figyelem és hamarosan meg is találom, akit keresek.

"* Ott van! *" Sikít boldogan Eclips.

"Látom!" Jegyzem meg kuncogva.

"- Mennyivel jobb lenne, ha azokhoz a villogó vörös szemekhez az a szexis Tom Marvolo Riddle alak járulna másodikból! -" Álmodozik fennhangon Marsall.

"~ Minél hamarabb ki kell szednünk abból a vénségből! ~" Folytatja Virgil is.

"Jól van! Álljunk le, mert nem fogjuk hallani, ha kihívnak." Szidom le a csapatot.

"( Kit érdekel? Ő jelenleg sokkal fontosabb! )" Kapja fel a vizet Varian.

"Elég legyen!" Mondom komolyan, mire mind elhallgatnak, így tudok megint a beosztásra figyelni.

- Harry Potter-Black! - Kiáltja a Griffendél ház feje, én pedig magamat kihúzva megyek a székhez. Minden oldalról sustorognak a diákok. Természetes, mindenki kíváncsi, hogy a túlélő melyik házba kerül.

- Mardekár! - Ordítja el magát a süveg pedig Minerva még meg se mozdította. Ajkaimon egy széles vigyorral állok fel a székről és megyek oda az asztalhoz. Természetesen az elkövetkező napokban sokaktól megkapom, hogy áruló vagyok, meg hogy hogyan lehetek Potter létemre Mardekáros, de ilyenkor csak óvatosan jelezem, hogy a Blackek kilencven százaléka Mardekáros volt, úgyhogy nem olyan furcsa a dolog.

Ahogy Sirius kérte az első adandó alkalommal átadtam az üzenetét Piton professzornak, aki úgy nézett utána, mintha egy citromot nyomtak volna le a torkán, de ez az arc tényleg megérte, még sose láttam ilyennek a professzort. Apropó professzorok, amint lehetőségem nyílt rá beszélgetésbe elegyedtem Mógus professzorral. Legnagyobb meglepetésemre olyan értelmes beszélgetéseket folytattunk, amilyeneket mindig is akartam, de sose volt rá alkalmam, vagy társam. Persze nehezítette a koncentrációt, hogy voltak olyan alkalmak, amikor a teremtményeim megállás nélkül arról panaszkodtak, hogy mennyivel jobb lenne, ha a professzor helyett Voldemort lenne előttünk. Egyszer olyan messzire elmentek, hogy már azt mondták, hogy az se lenne baj, ha úgy nézne ki, mint a roxforti csatában csak őt lássuk végre és ne a gazdatestét. Persze egyet értek velük, de tudom, hogy még jobb, ha nem adjuk át neki a bölcsek kövét. Majd, ha már majdnem vége a tanévnek, ahogy anno is volt, csak most minden más lesz. Most tudom mit nem csinálhatok és hogyan jussak el könnyen abba a terembe, ahol tartják. Már csak a kellő alkalmat kell kivárni.