☆You're mine☆ (Taehyung ff.)

♤3.rész♤

Taehyung szemszöge:

Már 2 éve tulajdonítom őt. Minden fiút ellöktem tőle anélkül, hogy tudtak volna a létezésemről. Egyszer sem erőszakoltam meg, és ez a hála?
Hogy képzeli az a nőszemély, hogy beleszólhat abba, mit csinálok?!
- A rohadt életbe!- dobtam el egy széket.
Miért érzem furcsán magam? Mit művelt velem? Ha megtalálom, megbánják, hogy elvették tőlem, ami még mindig az enyém.
De miért nem érzem magam haraggal teli?

Hana szemszög:

Miután lezuhanyoztam én is befeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni.
A karomba vésett jel miatt látom őt? Hogyan tudnék Lunának segíteni, úgy, hogy ne essen baja? Ha szenteltvizet öntök rá, meghal?
Miért rázott ki a hideg, amikor szemkontaktusba kerültünk?
Meddig akar elmenni Lunáért?
Annyira bonyolult minden. Mindenre tudni akarom a választ.
Mire már elnyomott volna az álom, már reggel volt.
- Hana, ébren vagy?- kérdezte Jungkook.
- Ami azt illeti...egy szemhunyásnyit sem aludtam.- válaszoltam, majd kikeltem az ágyból.
- Érezzétek otthon magatok- mondtam, majd bementem átöltözni.
Mikor már leértem a konyhába Luna és Jungkook épp reggelizett.
- Nem vagy éhes?- kérdezte Luna, mire megráztam a fejem.
Az esti incidens miatt már enni sem tudok? Mit művelt velem, amikor nem voltam tudatomnál?
Mivel hétvége volt, mondtam Lunának, hogy maradjon, mivel egy megszentelt házban úgy sem fog egy démon mászkálni.
Így voltunk egészen vasárnapig.
- El kéne mennünk a könyveidért, nemde?- kérdeztem Lunától, mire bólintott egyet.
- Elmenjek érte én?- kérdeztem, mire egyszerre rázták meg a fejüket.
- Nem hagyom, hogy elkapjon az a szörnyeteg.- szólalt meg Jungkook, mire megöleltem. Ezek után még szorosabb lett a kapcsolatunk szerintem és most bebizonyította, hogy semmiért nem hagyna el engem, ahogy én sem őt.
Viszont igaza volt, hogy nem kéne egyedül mennem. Tegnap este is furcsa dolgot éreztem.
- Egyébként este is itt volt- csúszott ki a számon, mire rám szegezték a fejüket.
- Mi?- kérdezték egyszerre.
- Világított a karkötőd, így kimentem. Nem bántott, de szemkontaktust létesített velem. Furcsa volt, olyan mintha belül megmozgatott volna bennem valamit.- mondtam, mire furcsán kezdtek el nézni rám.
- Azok az érzéseid, te idióta- szólalt meg Jungkook, mire Luna felnevetett.
- Jungkook, kérlek ne poénkodj- néztem rá dühösen, mire megadta magát.
- Csak vicceltem.- szomorodott el Jungkook, amire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Rendben, menjünk- mondtam, majd elindultunk.
- Viszont én leszek középen, Taehyung nem szereti, ha fiú van a közeledben, Luna.- szólaltam meg egy kis idő után, végül sikerült Jungkookot áterőszakolnom a másik oldalra.
Mikor a házhoz értünk, furcsa érzésem támadt.
- Előbb én megyek be.- szólaltam meg, majd kinyitottam az ajtót. A székek a földön voltak, a kanapén egy nagy lyuk tátongott valamint az összes porcelán összetört.
- Jézusom- jött be Luna a házba.
- Itt volt?- kérdezte Jungkook, miközben beszaladt a házba.
- Mindig ezt csinálja, ha nem teljesül az akarata, akkor szétzúz mindent, amit utána nekem kell feltakarítani- mondta Luna, majd elsírta magát.
- Semmi baj, összepakoljuk együtt- ölelte át Jungkook szeretett barátnőjét.
- Most csak a cuccaidért jöttünk, ráér később is.- szólaltam meg, majd felmentünk az emeletre, ahol összegyűjtöttük a tankönyveit és elhagytuk a házat.
Másnap az egyetemen végig a tanteremben voltunk, mivel Luna nem akart kimenni, szegény már retteget tőle.
Lágy fuvallat törte meg köztünk a csendet, mire Jungkook szemei kikerekedtek.
Mikor megfordultam, szembe találtam magam a sátánnal.
- Nem érdekel, hogy itt vagy- sóhajtottam egyet, mire a sátán elmosolyodott.
- Ugyan kisszívem, Lunához jöttem, kicsit sem fog érdekelni, ha levegőnek nézel.- mondta, mire felment bennem a pumpa.
Kikerestem a telefonom a táskámból, majd a fülemhez nyomtam.
- Kíváncsi vagyok, mikor fog az az öntelt mosoly eltűnni az arcodon.- néztem a sátán felé, mire mégjobban elvigyorogta magát.
- Ha már az egyetemen vagy, tanulhatnál is, add fel, nem fogod megkapni őt- szólalt meg Jungkook, mire a sátánnak kipattantak a szemei.
- Legyen- válaszolta Taehyung, majd leült egy üres székre.
- Jungkook!- ordítottam szeretett barátomra, mire a teremben lévők ránk néztek, majd vissza.
- Csak nem félsz?- kérdezte Taehyung, amire automatikusan megráztam a fejem. Hazudtam. Nagyon is féltem tőle.
-Kár, akkor halállal kéne fenyegetnem titeket?- szólalt meg egy kis idő után, amitől már remegni kezdtem.
Taehyung kérlek menj innen.
Amikor elkezdődött az óra, Taehyung nem egyszer próbálta szabotálni, szóval nem egyszer repült nekünk egy kalap, vagy a tanár krétája felénk és az ablak sem egyszer nyílt ki és csapódott be. Az emberek az utóbbit még normálisnak mondanák, de a szél még csak egy kicsit sem fújt.
- Elnézést, ki kell mennem pár percre- szólalt meg a tanár, majd kiment.
Mikor hátranéztem Taehyung épp pihent.
- Ha sokat használja az erejét, akkor elfárad.- szólalt meg Luna, mire újra hátra néztem.
A fekete göndör haja belelógott a szemébe és az ajkai szétnyíltak. Ha nem tudnám, hogy démon, akkor aranyosnak találnám. Erre raádást ad az arca is, amely olyan lehet, mint a babapopsi.
Térj észhez- pofoztam meg magam, mire mind a két barátom hülyén néztek rám.
- Csak egy legyet akartam lecsapni az arcomon.- mondtam, mire felnevettek. Ezen, most mi volt a vicces???
- Örülök, hogy tudtok nevetni, még akkor is, amikor egy mániákus idióta van a hátunk mögött- mondtam hisztérikusan, mire egy hangos morgást hallottam a hátam mögül.
A torkom kiszáradt, a szívem pedig hevesen kezdett el verni a félelemtől.
- Elment- szólalt meg Luna, amitől megkönnyebbültem. A táskámba nyúltam a vizemért, majd belekortyoltam egyet.
- Furcsa íze van a vizemnek- szólaltam meg, de senki nem figyelt rám.
Gondolom csak furcsa, hogy a testem kap egy kis vizet is és nemcsak energiaitalt.
Egy kis idő után elkezdtem szédülni, de nem szenteltem rá nagyobb figyelmet, így csak feküdtem a padon, amíg a tanár vissza nem jött.
Mikor a tanár visszajött automatikusan felnyújtottam a kezem.
- Ki mehetek a mosdóba?- kérdeztem, mire bólintott egy aprót.
- Rosszul vagy? Csak mert egy kicsit sápadt az arcod.- kérdezte a tanár, mire heves felrázásba kezdtem.
A mosdóba érve gyorsan megmostam az arcom, majd a tükörképemmel néztem farkasszemet.
- Mi történik velem?- kérdeztem a tükörképemtől, annak reményében, hogy tud választ adni a feltett kérdésemre.
- Csak nem rosszul vagy?- kérdezte a tükörképem, mire hátraestem a félelemtől.
A szívem vadul dobogott, a világ forgott körülöttem, nem éreztem biztonságban magam.
Már épp indultam volna vissza a terembe, amikor előttem termett az a valaki, akit nem akartam a nap folyamán látni. Legalábbis, ebben a hitben éltem...
- Csak nem megijedtél magadtól szívem?- kérdezte egy nagy mosoly kíséretében.
- Kérlek, rosszul vagyok- próbáltam valahogy menekülni, de hirtelen bevezetett egy fülkébe és lefogta a szám, hogy véletlenül se tudjak kiabálni. Bár, nem mintha lett volna hozzá erőm.
- Talán ez a mániákus idióta tudja, mitől van- suttogta a fülembe úgy, mintha félt volna, hogy valaki meghalja.
- Mit tettél velem?- kérdeztem kicsit sem udvarias hangnemben.
- Méreg.- válaszolt egyszerűen, mire kipattantak a szemeim.
- Lassan fog téged megölni, ne aggódj. Legalább az a Jungkook gyerek megtanulja, hogy kivel van dolga, ha téged már csak holtam lát.- simított végig az arcomon, mire lefolyt egy könnycsepp az arcomon.
Csend állt közénk, csak a szuszogásom lehetett hallani, valamint a feltörő sírásom.
Felnéztem rá, a tekintetünk egybefonódott. Lehetett látni, hogy gyenge, nem használt ellenem semmiféle varázsigét. Álltam a tekintetét, ahogy ő is az enyém.
Megszűnt körülöttem a világ, csak Taehyungot láttam. Hirtelen előrébb hajolt, de a szemkontaktust továbbra is tartotta.
Az orrunk már teljesen összeért, szinte már egymás elhasználódott levegőjét szívtuk. A testem felmelegedett, úgy éreztem, hogy nem vagyok magam ura. Meg akartam őt csókolni. Meg akartam csókolni egy démont.
- Mit szeretnél tőlem?- kérdeztem suttogva, úgy, hogy senki ne hallja.
Nem mintha lett volna bennt valaki.
Lassan hátrébb húzta magát, majd végigmért.
- Mit nem- válaszolta, majd megszakította a szemkontaktust.
-Sajnálom, Hana- szólalt meg egy kis idő után, majd eltűnt.
De, mit sajnál?
Hirtelen elkezdtem szédülni, majd a földre csúsztam.

Taehyung szemszöge:

Nagyon gyengének éreztem magam, ugyanis sok energiát használtam arra, hogy megzavarjam az órát. A szemkontaktust Hanaval nem is beszélve. Elködösült az agyam és nem tudtam mit csinálok. De nagyon furcsa dolgot éreztem, teljesen más érzés volt. Mintha melegség járná át az egész testem.
A terembe beérve megpillantottam Jungkookot, aki épp Lunával csókolózik.
Viszont egy probléma volt. Nem volt erőm és akaratom szétválasztani őket.
Amikor elváltak, Luna a világító karkötőre nézett, majd rémültem felém pillantott. Dühösen néztem rá, mint aki épp feldarabolni készült volna valakit, de nem volt tervben.
És eszembe jutott valami. Csak félig vagyok démon. Én még félig ember vagyok. És az írás szerint, még fel lehet támasztani, ha megtalálom a fénylő gyémántot és a saját testemet. Elég a lelkem felszabadítani.
- Taehyung- szólalt meg rémülten Luna.
- A terveim már elkészültek- mondtam, majd kimentem a teremből, vissza Hanahoz. Amikor megláttam őt, úgy éreztem összetört bennem valami.
- Miért tettem?- kérdeztem magamtól, miközben térdreestem.

안녕하세요 💜
Itt is van a 3.rész, remélem tetszik. Ez már sokkal hosszabb, mint gondoltam. Meglepődtem rendesen. Mindenkinek legyen szén napja💜