☆You're mine☆ (Taehyung ff.)

¤5.rész¤

Két nap telt el az incidens óta és Taehyungot azóta nem láttam vagy éreztem volna a közelben. Luna karkötője sem világított már, így Jungkook és a barátnője békésen el tudtak lenni egymással. Én voltam az egyetlen, aki magányosan ült a szobájában és gondokodott az élet értelmén.
Ma épp lementem volna egy csésze kávéért, amikor Jungkook rohant be Lunával az ajtón, ezzel szívrohamot okozva az egészen magányos szívemnek.
- Taehyung, Tae...- próbált valahogy belekezdeni, mire félbeszakítottam.
- Elősször fújd ki magad, IQ bajnok- szólaltam meg, majd elkezdett lélegezni is, mert az ajtón bejövet után, elfelejtette, hogy létfontosságú.
- Amikor holtam hoztunk haza, úgy jelent meg, hogy előtte szerintem szétmarcangolta magát és azt mondta, hogy kéri vissza a lelkét. Most is ezzel zaklatott.- mondta, mire a szemeim a kétszeresére, vagy nem is, háromszorosára nőttek.
- Azt akarja, hogy most mi támasszuk fel őt?- kérdeztem, mire mindketten bólogattak.
- Azt válaszoltam neki, hogy ha valamilyen csoda módon feltámaszt, akkor mi is őt.- mondtam, mire lefagytam.
- Mit csináljunk?- kérdeztem, mire mindketten lefagytak.
- Szerintem szólnunk kéne most neki és megbeszélni- szólaltam meg egy kis idő után, mire Luna végre elkiáltotta magát.
- Csak nem szóltatok?- kérdezte Taehyung, mire odafordultam hozzá.
- Álljon meg a menet- szólaltam meg hirtelen.
- Azt mondtátok, hogy Taehyung kivitt engem a szobából, de a ház meg van szentelve. Akkor hogy tudtál bejönni a házamba?- kérdezte felé fordulva inkább megjátszott haraggal, mint valódival.
- Meg vannak a taktikáim- válaszolta majd belépett a lakásomba.
- A terv... Régen egy tudós feltalált egy gépet. Az a gép egy gyémánttal működött, amely képes volt az embereket visszahozni a halálból. A gyémánthoz, ha én hozzányúlok, akkor örök kárhozat vár rám, de nektek semmi bajotok nem lesz. A gyémántot valahol az erdőben rejtették el.- mesélte el a történetet Taehyung, mire mindannyian bólintottunk.
- Luna velem marad- szólalt meg Taehyung egy kis idő után, mire mindannyian felálltunk.
- Vagy velünk jön, vagy nem támasztunk fel- ordította Jungkook, mire Taehyung elmosolyodott. Odament Jungkookhoz, majd nyakánál fogva felemelte.
- Rengeteg erőmbe került, hogy feltámasszam a legjobb barátnődet. 2 napig csak fetrengtem és megmozdulni sem tudtam, ennyi csak kijár, vagy nem is, természetesen Luna az enyém- mondtam irtózatosan mély hangon, mire Jungkookban felment a pumpa.
- Ha tudnád, már megcsókoltam őt- szólalt meg Jungkook, mire a sátán szemei feketéről pirosra változtak.
Gyorsan odakaptam Luna kezéhez, hogy odaszaladjunk, viszont váratlan dolog történt. A karkötő lejött róla.
Jungkook már alig kapott levegőt, így a karkötővel együtt odaszaladtam Taehyunghoz, hogy leszedjem a legjobb barátomról, mielőtt megfojtja.
-Ereszd el- ordítottam, majd Taehyungot kezdtem el ráncigálni. Hirtelen abbahagyta a szorítást, majd engem lökött neki a falnak.
Amint meglátta a karkötőt a kezemben, szemei a kétszeresére nőttek. A piros szempár másodpercek alatt változott vissza feketévé.
- Hogyan?- kérdezte meglepődve.
- Nem tudom, kérlek ne bánts- könyörögtem, mire eleresztett egy félmosolyt....de azt a mosolyt, csak én láttam.
- Szóval akkor valódi- szólalt meg suttogva, majd átvette a karkötőt és Lunához ment.
- Le ne merd venni- lökte a falhoz, majd rácsapta a karkötőt.- Értve?- kérdezte Taehyung, mire Luna könnyáztatta arccal bólintott egy aprót, majd a sátán hirtelen eltűnt.
- Meg kell keresnünk- szólalt meg Luna, mire bólintottam.
Lassan elindultunk az erdőbe, majd el kezdtük keresni a "bűvös kristályt".

Taehyung szemszöge.

- Nem lehet igaz!- vertem be a szobám falát, majd egy csettintéssel visszavarázsoltam a helyére a letört darabot.
- Hana le tudta venni a karkötőt.- mondtam magamnak.
Tudom, hogy az érzéseim Hana iránt igazi, nem kell egy rohadt karkötő hozzá. Játszanom kell a feldühödött kisajátítós démont, csakhogy elterelhessem a gondolataimból azt a rohadt szemkontaktust. Sajnos már nem megy.
Ha Hana szemére gondolok, ha arra gondolok milyen jó lenne csak úgy megölelni, milyen jó lenne mellette aludni és kelni, ha megtudnám neki azt adni, mire szüksége van. Én lennék a legboldogabb. Mert igen, a démonoknak is vannak érzései, ha valaki nem hiszi el, akkor mégis melyik kategóriába tartozik a harag??
Most is mérhetetlenül nagy haragot érzek, de nem miattuk, hanem magam miatt.
Hirtelen egy könnycsepp folyt le az arcomon, majd még egy.....és még egy.
Miatta szeretnék visszajönni az emberi világba. Újra szeretném élni az életem. Vele a mennyország kapuin szeretnék átjutni, nem akarok démon lenni.
- Szeretlek Hana, a rohadt életbe is- ordítottam, majd belevertem megint a falba.

Hana szemszöge:

Az egész napos keresés után hulla fáradtan jöttünk be a lakásomba.
- A szüleim csak fél hónap múlva jönnek, addig itt maradhattok- mondtam, mire bólintottak egyet és bementek a vendégszobába.
Felmentem én is a szobámba, majd ledobtam magam az ágyba.
Miért kell Taehyungnak ennyire erőszakoskodni? Keresgélhetné ő is az erdőben, és ha megtalálná, szólna nekünk, hogy vegyük át. Miért kell ennyire nehéznek lennie?
Miért ilyen nehéz nem szeretnem őt?
Az érzései úgysem fognak változni, bár, neki csak egy van. A harag...szín tiszta harag.
Már magam sem tudom, mikor kezdtem el könnyezni, de átváltott mérhetetlenül nagy zokogásba. Miért kellett beleszeretnem egy démonba? Miért kell miatta ennyit sírnom?
A fejem elködösült, nem tudtam mit teszek. Hirtelen az íróasztalomhoz mentem, majd lelöktem a vázát a helyéről, ami a padlóra érve darabokra tört. Próbáltam felszedni, de megvágtam magam vele, így a sarokba mentem sírni.
Az ajtó kivágódott, majd Luna és Jungkook jött be rajta. Amikor megláttak, odaszaladtak hozzám, majd szorosan átöleltek.
- Itt volt Taehyung?- kérdezte Jungkook, mire heves felrázásba kezdtem.
- Akkor mi történt?- kérdezte Luna, mire jobban kezdtem el zokogni.
- Én...Én azt hiszem beleszerettem Taehyungba- mondtam, majd átöleltem a legjobb barátaim.

Helló mindenkii👋
Nagyon nagyon elfoglalt voltam mostanáig, ezért nem tudtam új részt hozni, viszont próbálok tényleg minél hamarabb új részt hozni