☆You're mine☆ (Taehyung ff.)

♧8. rész♧

Miután visszaértem a szobámba, kivettem a füzetet a táskámból, majd elkezdtem olvasni.

Kísérlet: 1. nap

A kísérlet első napja még nem magából a kisérletből állt. Az új alany neve K15T4H3 lett.
Súlya 65 kg, ebből le kell adnunk minimum 7 kg-ot.
A test 5 nap után is hirtelen megrándul valahol, de további cselekvést nem észleltünk rajta. A kísérlet célja az új erőt az alanyba helyezni.

- Szóval akkor most az volt a cél, hogy Taehyung erőt kapjon?- kérdeztem szerencsétlen naplótól, reménykedve, hogy választ kapok a feltett kérdésemre, de nem, ezúttal nem válaszolt senki.

Kísérlet 15. nap

Egy másik alanyt helyeztünk be a gépbe, mely sikeresen feltámasztotta. A feltámasztás után a kísérleti alanyt meg kellett ölnünk.
Remélem Taehyunggal majd minden rendben lesz.

Kísérlet 27. nap

Taehyungot sikerült megszöktetnem miután feltámasztottam, viszont a kísérletet tovább fog folytatni. Az alany neve már nem K15T4H3, hanem simán csak Taehyung. A feltámasztása után már nem  volt szívem folytatni a kisérletet, így más kísérleten fogok dolgozni.

Kísérlet 35. nap

Bejutottak a házamba, Taehyungot keresik. Az idők folyamán építettem magamnak a könyvespolc mögé egy titkos laboratóriumot és két szobát, hogy Taehyung jól érezze magát. Nem hagyhatom el újra a fiam.....

A doktor fia volt? És akkor most azt a labort találtam meg?- kérdeztem magamban, majd amikor lapozni akartam, a lapok már üresek voltak.
- Hana bennt vagy?- kopogott be Luna, mire elbújtattam a könyvet.
- Luna, mi történt?- kérdeztem, miközben szorosan átöleltem. Csak egy tippem lehet, ki miatt sít ennyire.
- Taehyung zaklat, sokkal jobban, mint szokott. Már nem merek kimenni a házból, de még a házban sem érzem magam biztonságban- válaszolta Luna, majd elkezdett zokogni, ami miatt én is el kezdtem sírni.
Soha nem fogunk tőle megszabadulni?
- Próbálj meg lenyugodni, aludj egy kicsit. Megkeresem Jungkookot és ő majd vigyáz rád.- szólaltam meg, majd elkezdtem intézkedni. Mihamarabb vissza akartam menni arra a helyre.
Miután sikeresen megtaláltam Jungkookot, elvitte Lunát a szobájukba, majd lefektette.

Már esteledett, amikor kimentem az utcára, de meg kellett keresnem a történet folytatását. Mi történt Taehyunggal?
Hogy lett démon? Egyáltalán biztos, hogy az?
Lehet rosszabb?
Mire már észbe kaptam, a ház előtt voltam, így gyorsan bementem, de bent volt valaki.
- Nagyon sajnálom fiatal lány, ide nem jöhet be- szólalt meg az öregember, mire rámosolyogtam.
- Kérem uram, nagyon fontos lenne, nem rég voltam itt és nagyon ki szeretnék deríteni valamit. Segíteni szeretnék egy doktornak folytatni a kísérletet.- mondtam, mire a hajléktalan még lélegezni is elfelejtett.
- Jöjjön be kislányom- szólalt meg egy kis idő után, mire odamentem a könyvespolc melletti szoborhoz, majd kinyitottam a titkos labortermet. Már épp léptem volna be, de megijedtem a kikötözött Taehyungtól.
- Csak nem a hiányzó kísérletet keresi?- szólalt meg egy kis idő után az ember, mire odakaptam a fejem.
- Ön honnan tud róla?- kérdeztem, mire az öregember lágyan elmosolyodott.
- Rég óta élek már itt, elég érdekesek az itt rejtett kísérletek és naplók.- válaszolta, majd átnyújtott nekem egy naplót.

Kísérlet 40. nap

A professzor váratlanul meghalt, a kísérletet én, Michael fogja folytatni.
Az alanyba újabb mérget vittünk be, holnapra már sikeres lesz az ölési kísérletünk. Az erőt lassan már kezdjük kifejleszteni, így miután a kísérletet végrehajtjuk, az alanyt feltámasszuk.

Kísérlet 59. nap

Az alanyba vezettük az erőt, így már csak fel kell támasztanunk.  Az erőkkel gondok voltak, de félig a professzor munkája szerint dolgoztunk.

Kísérlet 65. nap

Az alany rázkódik, a kötél sem segít. A feltámasztás jól sikerült, de a kísérleti alany megbolondult. Több injekciót adtunk már be neki, de nem hat. Az alany szemei vörösösek, ereje természetfeletti.

- Nincs tovább folytatva- tettem le csalódottan a könyvet.
- Bizonyára Taehyung megölte őket.- szólalt meg az öregember, mire bementem a titkos laborba és a kikötözött Taehyung felé sétáltam. Egy könny csordult le az arcomról.
Meg akartam ölelni a holttestet, de már olyan szinten fáradt voltam, hogy egy lágy ölelésre futotta.
- Hogy lett ide kötözve?- kérdeztem meg az öregembert, mire Taehyung zsebe felé mutatott.
Most nyúljak a zsebébe?
A lap nem volt olyan mélyen bennt, így simán ki tudtam szedni.

"Az erőm egy ideig kordában tudtam tartani, de az ördög megtalált. Öngyilkos leszek. Nem akarok az övé lenni, de félek, hogy ha nem cselekszek hamar megtalál. Nem nőhetek fel, nem lehet feleségem, sem gyermekem. Én egy kísérleti alany voltam, aki teljesen megőrült. De még mindig szeretem az édesapám, és alig várom, hogy a túlvilágon találkozhassunk"

Olvastam fel, mire elkezdtem sírni.
- Ha valahogy megtalálnánk Taehyung lelkét, amit a démon elvitt, fel tudnánk őt támasztani.- szólalt meg a hajléktalan, mire odakaptam a fejem.
-Meg tudhatnám a nevét?- kérdeztem, mire egy aprót bólintott.
- Roger- válaszolta, mire én is bólintottam egy aprót.
- Fel akar támadni- szólaltam meg, amire Roger felállt a székből.
-Ezt honnan veszed?- kérdezte, majd a mosoly eltűnt az arcáról.
- A barátnőm kísérti. Valahogy már engem is kísért és azt akarja, hogy támasszuk fel- válaszoltam teljesen őszintén.
- Előkészítek mindent. - mondta, mire bennem megállt az ütő. Ennyire végig kutatta volna az egész történetet?
- Tudja hol van a gyémánt?- kérdeztem, mire kivett a zsebéből egy kendőt, amelybe a gyémánt volt csomagolva.
- Én érzem, hogy Taehyungnak még a szíve mélyén vannak érzései és vissza tudja fékezni az erejét. Ha valahogy sikerülne a testéből kiszivárogtatnom az erejét, emberként térne vissza a világra.- gondolkodott el Roger, akinek minden szavát végiggondoltam.
Teljesen tehetetlen voltam, így csak a naplót tudtam szorítani, aminek a borítója csak most keltette fel a figyelmem. R.....
- Működik még a gép?- kérdeztem, mire Roger bólintott egyet.
- Egyébként a professzornak remek ízlése lehetett. Annak ellenére, hogy lakatlan a ház, nem látszik meg rajta.- szólaltam meg, de Roger rám sem hederített.
Furcsa egy találkozás.

Rengeteg gondolat cikázott a fejemben.
Kíváncsi voltam Taehyung emberi tulajdonságaira.
Milyen szemmel látta a világot? Most hogy látja a világot?
- Tud valaki érintkezést létesíteni vele?- kérdezte hirtelen Roger.
- Azt hiszem Luna tud- válaszoltam, mire eszembe jutott a feltámasztásom, majd hogy egyszer a lábához kaptam. Akaratlanul is megborzongtam.
- Ami azt illeti, én is. A barátnőm karkötőt hord, amivel látja őt. Egyszer sikerült levennem. Én azért látom őt, mivel a karkötő jele beleégett a kezembe. Tessék megnézni!- mutattam felé a kezem, mire elsápadt.
- A család címere- szólalt meg egy kis idő után.
Hogy mi??
- A terveket nézve, nem sok erőt adtak át neki, így ha használja, akkor kifárad. Olyankor előjön az emberi énje- mondta a Roger.
- Hogy csalogathatnánk ide?- kérdeztem tőle, mire megfogott egy papírt.
- Ki kell szívni az erejét, azután belökni a lelkét a testével együtt a gépbe.- vázolta a tervet Roger, majd miután sikerült lerajzolni, hazamentem.

Remélem sikerülni fog....

안녕하세요~~
Nagyon nagyon sajnálom, hogy nem folytattam a történetet. Emészt a bűntudat miatta.
Így elhatároztam, hogy folytatom. Jobbnál jobb ötletekkel készültem, szóval kérlek várjátok💜