☆You're mine☆ (Taehyung ff.)

▪︎6.rész▪︎

Taehyung szemszöge:

Miután kellőképpen kihisztiztem magam, elkezdtem sétálni, mivel nem akartam az erőm használni. A sírás szintén elgyengít, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is.
Elég sokat sétáltam, mikor észhez kaptam, már Hana háza előtt álltam.
Hangos zajra lettem figyelmes, így Hana szobájának erkélye alá álltam, ahol teljesen jól láttam mindent. Zokogott...
A szívem összeszorult a látványra. Fel akartam menni, át akartam ölelni és azt mondani neki, hogy semmi baj, őt szeretem és ha feltámasztanak, vele élném le az életem. Hana hirtelen felállt, majd az íróasztal felé vette az irányt, majd lelökött egy vázát, végül a sarokban zokogott tovább véres kézzel. Általában a vér látványa felizgat, de amikor megláttam, ahogy folyik a vér, azt hittem rosszul leszek, forgott velem a világ, el akartam tűnni, de nem akartam Hanat egyedül hagyni.
Mi a francot csinálhatnak Lunáék??
Már épp be akartam volna törni a házba, amikor Luna és Jungkook lökte be a szobája ajtaját.
- Itt volt Taehyung?- kérdezte Jungkook, mire Hana heves felrázásba kezdtett.
- Akkor mi történt?- kérdezte Luna, mire jobban elkezdett  zokogni.
- Én...Én azt hiszem beleszerettem Taehyungba- mondta, majd átölelte mindkét barátját.
A tüdőmbe megakadt a levegő is. Nem hittem el egy szavát sem elsőre. Akkor.... akkor miattam sírt??
A szemembe könnyek gyűltek, a tüdőm szúrni kezdett, végül pedig térdre estem.
- Hana, a karkötőm világít- szólalt meg Luna, mire a szemeim a kétszeresére nőttek. El kell tűnnöm.
Nem akartam az erőm használni, sem pedig lebukni úgy, hogy a szemeim valószínűleg vörösre sírtam, így minden erőmet összeszedve futottam el valahova, végül pedig a földön kötöttem ki.

Hana szemszöge:

Amikor Luna tájékoztatott arról, hogy Taehyung a közelben van, belém fagyott a vér is. Gyorsan az ablak felé szaladtam, de senkit nem láttam, végül Luna karkötője abbahagyta a világítást.
- Szereted Taehyungot?- kérdezte Jungkook, mire megint elsírtam magam, majd heves bólogatásba kezdtem.
- De, hogy? Mit tett, hogy elérje ezt??- kérdezte Luna, mire elkezdtem mesélni.
- Elősször is, akkor történt az első furcsa jel, amikor elszállásoltalak hozzám, világítani kezdett a karkötőd, majd mikor kimentem, nekivágott a falnak. A második volt az a pillanat, amikor ráeszméltem. A terembe voltunk, majd mikor rosszul lettem, akkor kimentem, majd megláttam őt. Elmondta, hogy mérget tett a vizembe, majd berángatott egy fülkébe és a szemembe nézett. Nem használt semmiféle mágiát ellenem. Furcsálltam is. Amikor feltámasztott hercegnőmnek hívott, majd elment, mielőtt kinyithattam volna a szemem.- válaszoltam, majd a barátaimra néztem.
- Nem értem miért akarja feltámasztani magát, előtte sosem volt ilyen az eszében.- szólalt meg Luna hirtelen.
- Lehet rájött, hogy úgy mégkönyebben megküzdhet?- kérdeztem legjobb barátnőmre nézve.
- Nem. Az emberi világban van olyan, hogy börtön.- válaszolt Jungkook, mire Luna odament hozzá megölelni.
Hirtelen mindketten lefagytak, majd a kezemre néztek.
- Úristen Hana! A kezed!- ordította fel Luna, majd kirohant kötszerért, Jungkook pedig vizes kendőért.
Az ápolásom után pedig együtt mentünk le a konyhába, majd levest csináltunk.
De nem tudtam másra gondolni csak Taehyungra. Miért volt ma itt? Hisz semmit sem csináltunk.
- Azt hiszem, ki kell mennem levegőzni- szólaltam meg, mire Luna hátranézett.
- Kérlek, ne maradj sokáig és ha valami baj van hívj- mondta Luna, majd egy fejbólintás után már vettem is a kabátom és kimentem az ajtón.
Sok dolgot kell, hogy kitisztítsak a fejemből. Nagyon sok mindent történt ebben a pár hétben...
Nem tudom mit csináljak, sírni pedig már nem tudok.
Az utam az erdőbe vezetett. Találkoznom kell vele, legszívesebben most ordítanék vele, rángatnám és sírnék, de nem megy. Az energiám ahoz már túl kevés. Míg elvesztem a gondolataimban, rábukkantam egy házra, az erdő szélén???
Idáig elsétáltam volna?
Lassan a ház közelébe mentem, majd kopogtam, de mivel senki nem szólt, így hát bementem. Nagyon szép ház volt, majdnem olyanra kell gondolni, mint az Alkonyatból Edward Cullenékére.
Mindehol szétnéztem, annak reményében, hogy találok valakit, de már az ötödik "Helloo" után elfoszlott az összes.
Egy szobába értem, ahol festmények voltak, egy ágy, egy íróasztal, egy TV és egy nagy gardrób. Olyan, mintha egy múzeumba lettem volna. Remélem nem egy gazdag család lakásába törtem be épp.
Mikor kimentem a folyosóra szembetűnt egy fénykép, ami miatt a levegő is belémszorult. T-Taehyung családjáé lenne? A fényképhez mentem, majd megláttam, hogy az egész folyosó fényképekkel van kirakva. Az utolsó egy festmény volt Taehyungról. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Jó tudni, hogy az egyenes haj is piszkosul jól áll neki.
Ekkor határoztam el magam, hogy meg fogom találni azt a gyémántot és fel fogom őt támasztani, ha az életemen is múlik.

안녕하세요, nagyon nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltam a könyvet és mostmár minden erőmet össze fogom szedni, hogy az újabb részt megírjam. Ami azt illeti, pár résszel előrébb haladtam, viszont nem volt annyi időm, hogy publikáljam is.
Remélem tetszik a 6.rész, hamarosan felteszem a 7.részt is💜