☆You're mine☆ (Taehyung ff.)

》7.rész《

Taehyung szemszöge:

Teljesen gyengének érzem magam, soha nem szenvedtem ennyire, mint most.
Szóval ilyen szerelmesnek lenni?
Annyira szeretlek Hana, bárcsak én is el tudnám mondani.
Hirtelen Luna hangját hallotam meg, majd előugrodtam a bokorból.
Mérhetetlen nagy düh járta végig a testem, ezzel új erőre kapva.
Jó pár éve démon vagy és elfelejtetted, hogy így lesz erőd? Kim Taehyung, téged aztán tényleg elbolondítottak.
- Lám lám, csak nem Luna személyesen?- kérdeztem, mire megfagyott az ereiben a vér is. Olyan telepatikus erőt tudtam még létesíteni vele, hogy ha akarom, akár azt is ki tudnám deríteni, mire gondol.
Pont kapóra jött az ötlet, de nem tudtam, hogy ezzel magamat fogom sebezni, mint sem Lunát.
- M-miért vagy itt?- kérdezte remegve.
- Ugyan már, el is felejtetted kihez tartozol?- kérdeztem vissza mire elfordult, ezzel felpumpálva az idegeim.
- Tudod, hogy nekem nem lehet hátat fordítani- simítottam végig a kezén, szinte nyugodtan, holott már tomboltam. Rámarkoltam a csuklójára, majd nekilöktem egy fának, majd közelhajoltam hozzá. Mióta Hana elgyengített, nem értem Lunához, de valahogy fent a látszatot fenntartani.
- Szeretnél olyan kis foltokat, mint Hana?- kérdeztem végigsimítva az arcán. Remegett, engem pedig feltüzelt.
Talán néha elfelejtem, hogy van aki hozzám tartozik, ha Hana talán meggondolná magát, itt van Luna.
- Engedd el!- ordított rám egy ismerős hang, mire megfordultam. Hana....
Az erőm nem sokáig bírta, elengedtem Lunát, aki Hana felé futott.
De ahogy mondtam az előbb: A látszatot fent kell fenntartani.
- Hogy képzeled, hogy elveszed tőlem őt?- kérdeztem rezzenéstelen arccal, holott az erőm valahol épp szünetet tart Hawaii-on.
- Miért nem tudod békén hagyni?- kérdezte Hana ordítva. Szín tiszta düh volt a szemében, ami átváltozott csillogássá, majd egy könnycsepp folyt le az arcán.
Jajj ne....
- Miért szólsz bele mindig abba, hogy mit csináljak? Luna az enyém- ordítottam, mire elkezdett remegni. Ennyire durva lennék?
- Miért nem hagyod békén?- kérdezte halkan, szinte már erőtlenül.
A kezeivel Lunát védte. Úgy tűnt képes lenne még a saját életének is véget venni, csakhogy az a gerlepár végre együtt tudjon lenni.
Egyformák vagyunk Hana, mindketten gyengék vagyunk, menthetetlenek és szerelmesek.
Lassan közel mentem hozzájuk, mire Luna elkezdett szaladni. Már épp futottam volna utána, de Hana elkapta a lábam, én pedig a földre estem.
- Bánts engem, de őt hagyd békén!- zokogta, mire a tüdőmbe szorult a levegő.....
Azt akarja, hogy bántsam őt? Bánjak vele ugyanúgy?
A látszatot meg kell tartani. Francokat!
Felrántottam, majd nekivágtam egy fának.
- Hát nem érted Hana? Van oka, amiért csinálom!-ordítottam a képébe, mire könnyes szemei enyéimbe fúródtak.
Csókold meg...
Ennek a gondolatnak nem kellett kétszer átfutnia az agyamon, elteleportáltam magunkat az erdő közepére, majd ajkaira tapadtam. Úgy éreztem, hogy minden erőm, amit Luna elsajátításakor vesztettem el, előtörnek, de nem ennek örültem a legjobban, hanem annak, hogy Hana viszonozta a csókom. Nem akartam vad lenni, már ígyis túl sok kárt okoztam neki, valamint okozok neki azzal, hogy szinte csak perzselem az ajkait.
Már szinte szerelmes csók volt. Remek, egy féldémon szerelmes csókba invitál egy embert. Nagyon remek.
Miután elváltunk szemkontaktust teremtettem vele. A szerelmem iránta teljesen átvette a hatalmat a testem felett.
- Szeretlek Hana- szólaltam meg, majd újabb csókba invitáltam, végül kitöröltem az emlékeit.

Hana szemszöge:

Lassan kinyitottam a szemem, majd felkeltem.
- Hol vagyok?- keltem ki az ágyból, majd csodálkozva láttam, hogy a szobámban vagyok.
Mi történt tegnap?
- Jó reggelt, hogy vagy?- kérdezte Luna, miközben nyitotta ki az ajtót.
- Fáj a fejem- válaszoltam, majd átadott egy hőmérőt.
Miután sikeresen megmértem magam és kiderült, hogy lázam van, Luna hozott nekem vizes kendőt, majd lefektetett vissza az ágyba.
- Tegnap az erdőben találtunk meg. A tested tűz forró volt.- szólalt meg Luna, mire a szemeim a kétszeresére nőttek.
- Mit kerestem ott?- kérdeztem Lunát, de ő csak megvonta a vállát.
- Félek, hogy Taehyung csinált veled valamit- válaszolta.
Egy kicsit beszélgettünk, majd mikor már látta, hogy legszívesebben meghalnék, újabb borogatást adott, majd hagyta, hogy pihenjek.

☆Szeretlek Hana- szólalt meg egy ismerős hang, majd csókba invitált. Tűz forró ajkakat éreztem meg az enyéimen. Olyan mintha egy kályhával csókolóztam volna, de nem. Mozogtak az ajkai, melyek annyira lázba hoztak, hogy muszáj volt viszonoznom. A viszonzás után már szinte csak a puha ajkait éreztem, amely próbál finoman bánni az enyéimmel. Olyan lágy volt és olyan.....szerelmes...
Amikor eltávolodtam tőle, a vér az ereimbe fagyott.
-TAEHYUNG?☆

Szinte sikítva ébredtem fel.
Lennt az alsó szinten, hirtelen valami csörömpölés hallatszott, majd Jungkook szaladt fel hozzám.
- Valami baj van?- kérdezte lihegve.
- Taehyunggal álmodtam- válaszoltam halkan.
Jungkook leült mellém, majd lefektetett.
- El szeretnéd mesélni?- kérdezte Jungkook lágy hangom, majd elkezdte a fejem simogatni.
Mióta együtt van Lunával, soha sem kezdte el simogatni a fejem vagy épp fogdosni a hajam. Előtte mindig, amikor átjött és rosszul éreztem magam, csak megölelt és simogatta a hajam. Hiányoznak azok az idők, de nagyon örülök, hogy Jungkook végre megtalálta élete szerelmét.
Bárcsak én is megtalálnám...
- Azt álmodtam, hogy Taehyung megcsókolt- válaszoltam, majd Jungkookra néztem.
Jungkook rám nézett és eleresztett egy fél mosolyt.
Ez után bejött Luna is, így hát neki is el kellett mondanom a történetet.
- Meg kell találnunk azt a gyémántot- szólalt meg Luna, mire odakaptam a fejem. 
- Gyere Luna, hagyjuk őt, menjünk el valahova. Hana, próbálj meg pihenni, nagyon sápadt vagy.- mondta Jungkook, majd visszabújtam az ágyba.
Teljesen kétségbe voltam esve. Túlságosan szerettem Taehyungot, hogy elengedjem őt valamilyen módon.
Miért vagy démon Taehyung?
Most először mentem ki anyámék szobájába és térdeltem le a kereszthez.
- Nem hiszem, hogy Taehyung rossz ember. Kérlek segíts Istenem megjavítani őt, mindenképp szükségem van rá- szólaltam meg, majd elsírtam magam.
A lábaim vezéreltek, mire észbe kaptam, már az erdő közepén voltam.
Meg kell keresnem azt a gyémántot. Ha Taehyung ettől boldog lesz, akkor én is.
Már két órája csavarogtam az erdőben, amikor megláttam egy kis házikót.

Már esteledett, így muszáj volt valahol megpihennem.
Lassan a ház felé botorkáltam, majd bekopogtam, de választ nem kaptam.
- Hahóó- szólaltam meg, de még most sem kaptam választ, így benyitottam.
A házban vegyszerek voltak, dobozok és orvosi eszközök. Bementem egy másik szobába, ahol egy koporsó féle masinát láttam.
Nem lehet, hogy itt kell újjáéleszteni a holtakat?
Közelebb mentem, majd átvizsgáltam az egész termet.
A falak itt barnák voltak, amikor pedig fel akartam kapcsolni a lámpát, hirtelen fény árasztotta el a szobát, amitől megijedtem.
Benéztem minden fiókba, áttapogattam a polcokat, hátha találok valamit, ami leírja a fémkoporsó mivoltát. Amikor épp egy szobrot vizsgáltam volna meg, a szobor feje hátradőlt, majd egy lila gomb virított középen, amit kíváncsiságból megnyomtam. A könyvespolc megmozdult, majd egy másik terem tárult a szemem elé.
De amit ott láttam, teljesen lesokkolt.
Taehyung teste volt egy asztalhoz kötve álló helyzetbe. A kíváncsiságom tovább nőtt, de attól is tartottam, hogy Taehyung csapdát állított nekem. Sajnos a kíváncsiság győzött, így bementem a terembe, majd az egyik könyvespolchoz léptem.
Nem kellett sokáig keresnem, megtaláltam a géphez való utasításokat, majd leültem az asztalhoz, hogy felkapcsoljam a kislámpát, ami úgyszint működött.
Már nyitottam volna ki a könyvet, amikor megláttam egy rajzot Taehyungról, így inkább a táskámba raktam a könyvet és a lapot kezdtem el vizsgálni.

Kísérleti alany: Kim Taehyung
Születési év: 1995.12.30
Halála: 2015.04.03(20 éves)
Halál oka: Mérgezés
Eredmény: Elszállt a lelke
Visszafordítás: Nincs eredmény, a tudós közben szívrohamban meghalt.

Olvastam fel magamban, majd megpillantottam a felső polcon pár könyvet. Volt egy megérzésem, így kikaptam egy füzetet
Egy napló?
Amikor kinyitottam a kis füzetet ugyanaz a rajz volt Taehyungról, mint ami a kis lapon, viszont itt erőkkel felruházva.

Kim Taehyung született 1995.december 30.-án, majd meghalt 2015 április 3.-án ételmérgezésben. A mérgezés fő okozója egy itt dolgozó személyzet volt.
Kisérleti alany 2015 április 7.-e óta.
A kísérlet fő célja, hogy a holtakat feltámasszuk, de előbb erőkkel ruházzuk fel őket.

Olvastam fel, majd gyorsan a táskámba téve a füzetet és a lapot is, elhagytam a lakást.

안녕하세요, itt van az új rész!
Szerintem ez sokkal hosszabb, mint az eddigiek közül bármelyik. Az lenne a célom, hogy sokkal többet írjak és ígérem, hogy hamar végzek a következővel. 💜